Kovács Klaudia Lilla, a Belvárosi Aukciósház Kft. ügyvezető igazgatója közelmúltban elhunyt édesapjára emlékezett bevezetőül, akinek legkedvesebb műfaja a grafika volt, ezért rendeztek e kategóriában kamaraárverést az október 13-i újrainduláskor. A régi szép időkhöz képest egyelőre gyér közönség gyűlt össze, s szerény lett a végeredmény is: az eredeti 186 tételből egyet visszavontak, a 185-ből csak 84 kelt el, ebből 48 kikiáltási árán. A legmagasabb leütés 36 ezer forint volt, amelyet egyrészt Boromisza Tibor vegyes technikájú Nagybányai tája ért el húszezerről kezdve, másrészt egy olvashatatlan aláírású kompozíció, hatezer forintos indítással. Második lett Edvi Illés ceruzarajza pihenő bocikról, megduplázva 16 ezer forintos kikiáltási árát, a harmadik egy Bene Gézának tulajdonított tusrajz, ez 4 ezerről araszolt 22 ezres magasságba.
A monokróm vagy színezett rézkarcok kategóriájában Szőnyi Téli hangulatát 10 ezer helyett 13 ezren ütötték le, Rudnay Dombos tája az azonos kikiáltási szinten maradt. Borsos Miklós Lovasai 8 ezerért sem keltettek érdeklődést, Barcsay Dombvidéke 12 ezer forintos becsértékén ment el, Kondor Béla illusztrációja viszont ennek feléért sem kellett senkinek. Nagyobb veszteségnek tűnik, hogy Mednyánszky Várrom a hegycsúcson című kétoldalas ceruzavázlata 80 ezerért éppúgy visszamaradt, mint a kortárs Almásy Aladártól a Kutyát simogató Napóleon 1989-es szitanyomata potom 15 ezerért avagy a vegyes technikájú Lelki záradék megoldás 1222-ben, talán túl magasra taksálták kikiáltási árát, 120 ezer forintra. Kuriózumszámba ment Komjáti Gyula három rézkarckliséje, ezek egy tételben, 10 ezer forintos kikiáltási árukon keltek el.
Wagner István