A november 3-án zárult kölni nemzetközi művészeti vásáron 22 országból 250 galériás vett részt, a 63 ezer látogató között sok volt a tengerentúli, illetve a távol-keleti. Az Art Cologne új igazgatója, Gérard A. Goodrow értékelése szerint az amerikai privát vásárlók és közgyűjtemények újra felfedezték a rendezvényt; a Museum of Modern Art New York vásárlóbizottsága is bejárta a kortársgalériák standjait és előnyös üzleteket kötött. Az Art Cologne gazdaságélénkítő szerepét a német, az osztrák és a svájci gazdasági miniszter együttes látogatása is mutatta.
A csúcsárak között tallózva: 810 ezer eurót fizettek a koppenhágai Faurschou galéria standján Asger Jorn művéért, a kölni Röpke 350 ezerért értékesítette Miguel Barcelót, a Gmurzynska 400 ezerért Lucio Fontanát, a dortmundi Utermann 260 ezerért adta tovább Emil Schumachert (a közelmúltban elhunyt mester egy másik művéért a düsseldorfi Strelow 155 ezer eurót kért).
Mint korábban, most is töretlenül keresettek az avantgárd mesterek. Az Utermann egy kis Feininger-rajzért 11 ezer eurót kapott, Nolde egy-egy akvarelljéért 80 ezer és 130 ezer eurót, egy Macke-ceruzavázlatért 160 ezret. A müncheni Raimund Thomas galériás bevallása szerint Klee vagy Schmidt-Rottluff képei kétmillió eurós magasságban mozogtak, míg a londoni David Juda a 100 ezer eurós határig engedte le ugyanezek árait. Kölnből Heinz Holtmann és Daniel Bucholz viszont az ezer–30 ezer eurós sávra rendezkedett be, akkora sikerrel, hogy már a vernisszázson kéttucatnyi képet értékesítettek. Szerintük megfordul a trend és a spórolós németek is szívesebben fektetnek be pénzt a művészetbe. Új jelenség a keletnémet festészet iránti kereslet, amely a szakértők szerint nem idomul futó divatirányzatokhoz. A Berlin galéria tulajdonosa, Rüdiger Küttner Bernhard Heisigtől, a néhai NDK-ban nagy tekintélyt szerzett mestertől három olajképet adott el, egyenként 24 ezer euróért.
Thomas Zander kölni fotógalériás szerint a fotóművészet némiképp háttérbe szorult újabban a festészet előretörése miatt, de ez jót tesz a színvonalnak. Ő Lee Friedlander fényképeit 3400 és 16 ezer euró között, Diane Arbus művét 9 ezerért, Lewis Baltz munkáját 7500-ért adta tovább. A Majna-Frankfurtból jött Lothar Albrecht egyenként 31 500 dollárt inkasszált a japán Naoja Hatakejama három mappájáért, Oliver Boberg munkái 14 ezer, míg Janvier Vallhonrat fotói 4500 eurós árakon mentek el.
A szobrászat már nem külön szekcióban jelentkezett, mint korábban, mert a rendezők szerint piaca integrálódott a piktúráéval. A müncheni Carol Johnssen például Wasa Marjanov három fali plasztikáját egyenként 15 ezer euróért adta el, az amerikai Fletscher Benton öt standon is felbukkant 14–38 ezer dolláros sávban, a londoni Lisson-Gallery 100 ezer eurót sepert be Anish Kapoor egyik plexi-kubusáért, míg Julian Opie műveiért 15–30 ezer eurót kapott.
Valóságos vásárlási láz tört ki a fiatal kortársakért. A berlini galériások közül Michael Schultz és Clemens Fahnemann teljes standját kétszer is kiárusította Kölnben: előbbi a Baselitz-tanítvány SEO-tól 8 művet (1300 és 8 ezer euró között), Norbert Biskytől 12 munkát értékesített (1500–17 ezer között ), 5 művet Cornelia Schleimétől (10 000–19 500 euróért), utóbbi 7 művet Imi Knoebeltől (7–16 ezer között), 12 fotót Michael Weselytől (3200–15 ezer eurós sávban), míg Hans Hartung három képéért egyenként 32 ezer eurót kapott. Az Art Cologne speciális kezdőtámogatási programja keretében a lipcsei Dogenhaus galéria teljes Martin Kobe-készletét eladta, egyenként 4 ezer euróért, akárcsak Rainer Klimczak egész Gibbs-installációs anyagát egy német gyűjtemény számára.
Wagner István