A kölni Kunsthaus Lempertz november 15-én tartja árverését, régi és újabb mesterek festményeiből, rajzaiból és szobraiból; a licitálás másfél ezernél több tétele világnagyságokat is felvonultat, így talán kevesebb figyelem jut az öt magyar képre, noha jelentős festők művei is akadnak köztük. Bogdány Jakab, aki 1650 táján született Eperjesen és 1724-ben hunyt el Londonban, ritkán bukkan fel műkereskedelmi forgalomban. A virágcsendéletekre és szárnyasokra specializálódott magyar mester III. (Orániai) Vilmos angol király udvari festője volt, aki Mária királynénak is dolgozott 1690-ben a Hampton Court kastélyban. 1744-ben Hágában huszonkét nagyméretű képet vásároltak tőle, amelyeket Albemarle hercegnőjének megbízásából festett annak voorsti kastélyába. Most a Lempertznél délnémet magántulajdonból kínálják olajjal lenvászonra készült virágcsendéletét, I. Bergström brit művészettörténész jótállásával, amely a kompozíció finom modorát, a kolorit rafinált összeválogatását és a frappáns fény-árnyék hatásokat emeli ki. A vaskos katalógusban egész oldalas, színes reprón hozzák a részletgazdag, óriási csokrot, kikiáltási ára pedig ennek megfelelően magas: 40 ezer euró.
Ehhez képest mintha kissé mostohán bántak volna a minálunk sokkal megbecsültebb Munkácsy Mihállyal. Imádkozók a feszület előtt című vallási kompozícióján a mester szokása szerint minden korosztály képviseltetik, a kereszt tövében térdelő gyerektől a lépcsőre borult parasztasszonyon át a sarokban álló öreg férfiúig. Komponálásmódja ugyan elég hatásvadász - teátrálisan beállított műtermi modellekkel -, de színvilága visszafogott, az áhítatos témához illő. Az olajjal lenvászonra készült mű - amely elővázlata lehetett egy későbbi nagyobbnak - M. betűvel jelzett, mérete 79x51 centiméter. Csak féloldalas repró jutott neki a katalógusban, induló ára pedig 7 ezer euró. Még olcsóbb a Liptóújvárról elszármazott, a bajor királyi festőakadémián tanult kismester Kern Ármin vagy Hermann (1839-1912) hazai aukciókon is gyakorta felbukkanó zsánerképei közül három. A különféle variációkban sokszor ismételt „prototípusok” fordulnak elő ismét olajban, Kern H. szignóval. Az 1898-as Vidám iddogálóért 5 ezer eurót várnak, 1905-ös alkotását, A kovácsműhelybent 4 ezer euróért vesztegetik. Az agglegény öröme avagy Egy pohár bor címmel cilinderes-frakkos öregúr tölt magának italt - a falapra festett műért a legtöbbet kérik a három közül: 6 ezer eurót.
Wagner István