Wagner István

Bemutatkozott az artmagazin

Kéthavonta megjelenő, igényes folyóirat került a piacra 2003 végén, artmagazin címmel. Einspach Gábor kiadó-főszerkesztő - a Belvárosi Galéria egykori ügyvezetője - beköszöntőjével olyan lap indul útjára, amely a képző- és iparművészet kérdéseit a műtárgypiac működésével összefüggésben tárgyalja, segít eligazodni a gyűjtőknek és a befektetési céllal érdeklődő intézményeknek és magánszemélyeknek. A nagyméretű, színes reprókkal gazdagon illusztrált magazin skálája a klasszikusoktól a kortársakig és a pályakezdő fiatal művészekig terjed; témaválasztásában éppúgy benne van a hamisítás, a lappangó remekművek, a különféle művészeti technikák kérdése, mint a legújabb műtárgypiaci szabályozás. Friss könyveket, aktuális tárlatokat is ajánlanak - az átfutási időhöz képest naprakészen -, a magyar panorámán túl pedig a külföldi kitekintésről sem feledkeznek meg.

Hajdu és Kosuth a Dorotheumban

A bécsi Dorotheum január 27-én tartja első jelentősebb idei licitjét, huszadik századi festményekből és grafikákból, a 271 tételből három magyar kötődésű. Etienne Hajdu (1907-1996) az erdélyi Maros-Tordán született, s Párizsban szerzett hírnevet absztrakt szobraival és grafikáival. A Dorotheum katalógusa 200-300 euróra taksálja ceruzával papírra vetett vázlatát, amelyet egyik plasztikájához készített és ajánlással is ellátott. A világhírű amerikai kortárs mester, Joseph Kosuth magyar származásúnak vallja magát, noha az Ohio állambeli Toledóban született és nem beszéli nyelvünket. Ex libris elnevezésű 1989-es szitanyomat-sorozatának száz levonatából a 94. a most kalapács alá kerülő példány, amelyet hátoldalán szignált és datált. A fekete alapon fehér betűkkel szedett magyar lexikonszócikket viszonylag alacsonyan (800-1000 eurós sávban) indítják a minimalista művet, bizonyára látványos felfutást remélve a licitálástól.

A műtárgypiac lassan reagál az EU-bővítésre

Az alig több mint három hónap múlva elérkező EU-bővítés hatással lesz a műkereskedelemre, azon belül az árverési házak tevékenységére is, de semmi esetre sem rövid távon - vélekedik Otto Hans Ressler, a bécsi Kinsky-palotában működő Wiener Kunst Auktionen igazgatója. Az antik bútorok specialistájaként ismert műkereskedő a NAPI Gazdaságnak úgy fogalmazott: ha világviszonylatban figyeljük a művészeti piacot - főleg ami a két nagy árverési házat, a Sotheby'st és a Christie'st illeti -, könnyen az a benyomásunk támadhat, mintha a művészet valóban globális nyelvet beszélne. Valójában viszonylag kevés olyan művész akad, aki ténylegesen nemzetközi elismerésnek örvend, a legmagasabb árakat fizetik érte és a média sűrűn foglalkozik vele. Az alkotók túlnyomó többsége regionális jelentőségű, ennek felelnek meg a helyi piacok - ezen pedig a nyitottabb határok sem sokat változtatnak majd. A fejekben tovább élő határok miatt sok idő kell ahhoz, hogy a magyar, a cseh avagy a lengyel művészt épp olyan érdekesnek találják, akárcsak az osztrákot. A kelet-közép-európai országok belépése az Európai Unióba csekély befolyással lesz az osztrák műtárgypiacra - állítja a tapasztalt műkereskedő. A prágai vagy a budapesti aukciókról eddig is könnyen hozzáférhetőek voltak az információk, az eseményeken rendszeresen részt vehettek osztrák műgyűjtők, mint ahogy magyar, cseh vagy lengyel magánszemélyek és galériások számára sem okozott nehézségeket műtárgyakat beszerezni Ausztriában. Persze, ez mostanáig szerény keretek között történt és főleg azokban az esetekben bukkantak fel vevők keleti szomszédainktól - emlékeztetett Ressler -, amikor hazájukból való művész munkáját kínáltuk. Hasonlóképpen, osztrák érdeklődők is főleg akkor mentek Budapestre avagy Prágába, ha osztrák műtárgyat vittek ott kalapács alá. Az olyan gyűjtőket, akik kizárólag a magyar vagy a cseh művészetre specializálódtak, egy kezünkön is megszámolhatjuk. Ugyanez a helyzet a müncheni vagy a düsseldorfi festőiskola szintén szűknek mondható gyűjtői körével is, pedig Ausztria és Németország között sem a nyelvi korlátok, sem az országhatárok nem jelentettek eddig sem akadályt. Legalább egy nemzedéknek kell felnőnie ahhoz, hogy az államhatárok eltörlése után a tudatból is végképp eltűnjenek az akadályok - hangsúlyozta a bécsi aukciós ház igazgatója. A korlátok ledöntésére szerinte a kortárs alkotóknak van leginkább esélyük, itt jöhet létre a legerősebb cserekapcsolat. Rövid távon azonban legfeljebb az együttműködés és a tapasztalatcsere szélesedik tovább a Ressler szerint jobbára kiválóan vezetett budapesti aukciós házakkal.

Berlini tárlaton át a nemzetközi műkereskedelembe

Veszelszky Béla műterme magányában építette fel teljesen egyéni művészetét, életében egyetlen szerény lakástárlata volt 1964-ben. Halála (1977) után fokozatosan fedezték fel a székesfehérvári, a hatvani és a kiscelli múzeum révén, 1997-ben pedig Budapesten láthatta életművét a hazai közönség. A műcsarnokbeli emlékkiállításhoz tudományos igényű katalógus is készült, időközben Andrássy Gábornak monográfiája is megjelent róla - ezek mind az itthoni népszerűsítés és műkereskedelmi forgalmazás nélkülözhetetlen feltételei. Határainkon túl az első lépéseket most teszi a felfedeztetés felé életműve: január végéig látható emlékkiállítása a berlini Magyar Kulturális Intézetben. A helyszín nem véletlen, mivel a Kassák Lajos köréből kikerült társaihoz hasonlóan Veszelszky is szerencsét próbált Berlinben. Előbb Bécs volt úti célja 1929-ben, aztán 1932-től Berlinben telepedett le, majd hazatért Budapestre. Noha rajztanári képesítése volt és műszaki rajzzal is próbálkozott, nem tudott alkalmazkodni a körülményekhez a két világháború között sem, inkább fizikai munkával kereste kenyerét, akár fűtőként is. Egy bombázás 1944-ben szinte minden addigi alkotását elpusztította, két évtizeddel később pedig saját maga égette el jó néhány munkáját, amelyet nem talált eléggé nívósnak, így tulajdonképpen 1965 és 1977 között született az az életműve, amely végül az utókorra maradt. Ez az első külföldi egyéni tárlata, német és angol nyelven jelent meg róla katalógus a Nemzeti Kulturális Örökség Minisztériuma, a Nemzeti Kulturális Alap és a berlini Magyar Kulturális Intézet támogatásával. A berlini kiállításon harminchét festménye látható, a lakása ablakából festett pszeudotájképek, illetve a tragikus önarcképek közül válogatva - mondta el Körner Éva művészettörténész, a kiállítás kurátora -, majdnem ugyanennyi egyedi grafika mellett. A rajzok és vázlatok egyrészt abból az Ádám és Éva ciklusból kerültek ki, amelynek témája egész életében foglalkoztatta, másrészt az ötvenes évektől készített Kakasos ornamens sorozatból, amelynek darabjait a magyar folklór alapelemei, a népi hímzések keresztszemes öltései ihlették. A tárlatnak és a kétnyelvű katalógusnak köszönhetően - vélik a szakértők - látványosan emelkedhet a Veszelszky-művek ára, valamint keresettsége az egész német nyelvterületen.

Vasarely-tárlat borkóstolóval

Aki az utóbbi időben figyelemmel kísérte a magyar modernek és kortársak keresettségét a német nyelvterület árverésein, az meggyőződhetett róla, hogy a Pécsről Párizsba vándorolt és ott világhírűvé vált Victor Vasarely folyamatosan jelen van, sőt garantált sikert hoz a bécsi Dorotheumban vagy a Kinsky-palotában éppúgy, mint a Ketterer müncheni, a Grisebach-villa berlini vagy a Lempertz kölni aukcióin. A németek licitálási kedvét pozitívan befolyásolhatja a közeljövőben, hogy Németországban először vendégszerepel egyszerre nyolcvan válogatott mű a pécsi Vasarely-gyűjteményből – festmények, grafikák és faliszőnyegek vegyesen. Christian Glass, az ulmi Donauschwäbisches Zentralmuseum vezetője a pécsi Janus Pannonius Múzeum igazgatóját, Huszár Zoltánt kérte fel az anyag kíséretére és az ottani megnyitásra. Az op-art atyjának tartott modern magyar mester először 1968-ban ajándékozott szülővárosának 42 szerigráfiából álló kollekciót, ez a kezdeményezés adta az ötletet és az alapot egy Vasarely-múzeum létrehozásához, amely meg is nyílt 1976-ban Pécsett. Vásárhelyi Győző itthon előbb Poldini-Volkmann szabadiskoláját látogatta, majd Bortnyik Sándor magyar Bauhausnak is nevezett híres műhelyében reklámgrafikával foglalkozott. Amikor 1930-ban Párizsba távozott, kezdetben ott is ezt folytatta és az évtized derekára formálódott ki fokozatosan egyéni formanyelve. Ebből a korai periódusból egy 1938-as, kisebb tusrajzán jelenik meg először a későbbi pályafutása során oly sokszor variált zebramustra, ehhez kötődik most áttételesen az 1939/1960-as datálású monumentális zebramotívumos faliszőnyege a Duna-parti német város január végéig tartó magyar vendégkiállításán. A tárlat felöleli Vasarely egész életművét – természetesen a pécsi állandó gyűjtemény anyagának keretei között maradva –, s a vendéglátók a reprezentatív katalógus mellett más módon is gondoskodtak arról, hogy a világhírű magyar mester megmaradjon a német látogatók emlékezetében. Az ulmi Wein-Bastionnal karöltve például a művészet és bor égisze alatt borkóstolóval egybekötött előadást tartott Herbert Kretschmer, Vasarely nyomában járva, a villányi borvidéktől Provence-ig követve az európai rangú borutat. A múzeumpedagógiai kísérőprogramok keretében Vasarely által ihletett optikai hatásokat kereshetnek a felnőttek a hétvégeken a MALDUMAL festőiskola irányításával, amikor fekete alapra ragasztanak színes kartonkivágásokat, így hozva létre egyéni kollázsokat. A gyermekeknek a közismert óvodai mondóka, a „Pont, pont, vesszőcske, készen van a fejecske...” felidézésével tartanak előbb tárlatvezetést, majd a festőműhelyben ki-ki elkészítheti saját emlékképét, melyet aztán kiállítanak, annak bizonyítékaként, hogy „mindenki lehet művész”. Ahogyan ez a műkereskedelemben világszerte bebizonyosodott a gyakorlatban, egy ilyen komplex rendezvénysorozat mindig ráirányítja a figyelmet egy-egy élő vagy a közelmúltban elhunyt művész munkáira – ez a rákövetkező aukciókon fokozza a licitálási kedvet és magasabbra srófolja a leütési árakat.

Jubilál a Wiener Werkstaette

Hivatalos elnevezése szerint korlátolt felelősségű társaság volt, de inkább modern céhes tömörülésnek, művészeti műhelynek számított a Wiener Werkstaette (márkajele WW), amelyet 1903-ban alapított a bécsi Kunstgewerbeschule két neves professzora, Josef Hoffmann és Koloman Moser, valamint Fritz Waerndorfer vállalkozó. A centenárium megünneplésére a versenyt félretéve fogott össze tizenegy galéria és múzeum, hogy szeptembertől február végéig eladással egybekötött kiállításokon, árveréseken mutassák be ehhez kapcsolódó kínálatukat. A privát műkereskedések közül legkorábban a Kovacek & Zetter galéria nyitotta bemutatóját, ahol Josef Hoffmann és Michael Powolny iparművészetére helyezték a hangsúlyt, Lötz és Gallé üvegmanufaktúráinak termékeivel téve teljesebbé az összképet. A „bel etage” tulajdonosa, Wolfgang Bauer Az örök modernek címmel mutatja be a mesterek és tanítványok csoportos tárlatát január 31-ig; Bauer csaknem három évtizede specializálta magát múzeumi nívójú mű- és dísztárgyakra a WW és általában a szecesszió építészeinek és tervezőinek műhelyeiből, illetve követőik munkásságából. A sztár nála Koloman Moser háromrészes szekrénye 1902-ből (a J. W. Müller–W. Hollmann páros által kivitelezett cseresznyefa-diófa kombinációjú, nikkelezett rézveretekkel, metszett üvegablakokkal, rubinnal dekorált Lötz-üvegoszlopokkal). A nevét magyarosan író, de nyelvünket már nem beszélő Patrick Kovács Josef Hoffmant mint a bécsi modernek ihletőjét mutatta be, a Galerie bei der Albertina tárlata pedig a WW három évtizedes tevékenységét mint összművészetet tálalja január végéig. Vally Wieseltier kerámiaművei közül egy méteres, tarka mázú, szecessziós nőalakot kínálnak 1927-ből, Kolo Mosertől egy 1905-ös fehér tölgyfa szekrényt domborított ezüstlemezzel díszítve, Josef Hoffmanntól egy ezzel egyidős ezüst füleskosárkát. Az aukciós házak közül a Dorotheum és a Kinsky-palotában székelő Wiener Kunst Auktionen szentelt egy-egy speciális licitálást szezonzárásként a centenáriumnak. Bécs városának történeti múzeuma „a kreativitás kiteljesedésére” emlékezett, a Wiener Werkstaette 1903 és 1932 közötti periódusából válogatva időszaki tárlatának anyagát, míg az osztrák iparművészeti múzeum február végéig tartja nyitva A szépség ára című jubileumi emlékkiállítását. Ez az eddigi lehető legszélesebb visszatekintés – külföldi kölcsönzésekkel is kiegészítve –, amely az archívum irataival dokumentálja a teljes alkotói folyamatot, a tervezéstől a kivitelezésen és a reklámozáson át az értékesítésig.

Gábor Áron tárlata a Mű-Terem Galériában

Virág Judit nem pihen babérjain új magyar képárrekordot hozó karácsonyi árverése után sem. December 19-től január 31-ig Gábor Áron kortárs képzőművész nyolcvan képét láthatjuk a Falk Miksa utcai Mű-Terem Galéria pincetermeiben; a nyolcvanas évek közepe óta született alkotások egy-két kivétellel megvásárolhatók. A mezőnyt az egész falat betöltő, olajjal vagy akrillal vászonra festett, stilizáltan figurális, máskor teljesen absztrakt kompozíciók uralják. Mivel Gábor művei megtalálhatók a legfontosabb hazai múzeumokban éppúgy, mint a határokon túl - Svédországtól az Egyesült Államokig -, illetve magyar és külföldi magángyűjtők is előszeretettel vásárolják azokat (eddig mintegy negyven privát kollekcióban szerepelnek), az eladási árak milliós magasságokban mozognak. A legdrágább az Elmozdulva önmagamtól című, vegyes technikájú, kétszer három és fél méteres vászon, amely 4 375 000 forintba kerül, illetve az azonos méretű és kivitelezésű Bepörgetve 1991-ből, valamint a kétszer három méteres olajkép, a Nyílt és zárt világ. Az Elmozdulva önmagamtól kisebb változata már 2 250 000 forintért is megszerezhető, akárcsak a Piros háromszög vagy az Áldozat 1988-ból - szintén akrillal - meg a talányos elnevezésű, látványos olajkép, az Éjféli macska hajnali párában. A tárlaton Gábor Áron vegyes technikájú, egyedi grafikái a festményekénél jóval barátságosabb, de félmilliót azért meghaladó árakon szerezhetők meg. Ezek a lapok rendszerint kisebb-nagyobb sorozatokba rendeződnek, mint például a Láthatatlan arc ciklusa 1998-ból vagy az azonos évjáratú Az arc közelképe, illetve Az aura arca 80x60 centis papírképei. A valamivel nagyobb méretű szériákból a Jogging példányai 1985-ösek, a távol-keleti ihletésű Bájos bonyodalom lapjai 1986-ban születtek, a Badacsony meg az Örvényben lapjai 1990-esek, az olasz ösztöndíj nyomán alkotott Róma-sorozat pedig 1992-1993-as datálású.

A Belvedere Szalon első árverései

A Belvedere Szalon - teljes nevén Belvedere Szalon, Galéria és Aukciósház - az ősszel nyílt meg a Bazilika mellett; a Szent István téri saroképületben teljes enteriőrök berendezhetők, a csillárral kezdve a képeken át a padlóvázáig. A tágas pinceszinten december elején tartották az első, széles profilú árverést - a tulajdonos Forró Tamással a kikiáltói pulpituson -, a 373 tételből 139-et értékesítettek. A képek közül a legmagasabb leütést Szőnyi tempera Zebegénye hozta, 2,8-ről 3,6 millióig kúszott fel az ára. Mednyánszky Esti Tátrája olajban 2,2-ről kereken 3 millióig jutott, míg Fiaschi olasz szobrász borítón is reprodukált, közel másfél méteres carrarai márvány Démétér istennőjét 2,8 milliós kikiáltási árán ütötték le. Rippl-Rónai pasztellportréja Jan Kubelik hegedűművészről megmaradt az 1,2 milliós kikiáltási, így egyben leütési szinten, Vörös fedelű házak című, 850 ezerről indított pasztellje viszont 1,4 millióért kelt el. A vegyes műtárgyak sztárja egy XVIII. századi monumentális Beauvais-falikárpit volt, 12 milliós becsült árán eladva. Messze mögötte következett 2,4 milliós értékén egy emeletes empire kínálótál párban, illetve 2,2 millióért egy klasszicista, szintén francia kandallóóra. A francia csillár a XIX. század második feléből, Chaquoudou műhelyéből 1,2-ről 1,6 millióig araszolt, az azonos korú szalongarnitúra vitrinnel 1,4 millióért cserélt gazdát. A más aukciós házak által eddig szabadon hagyott hétvégék menetrendjéhez ragaszkodva, december 20-án került sor az aranyvasárnap előtti karácsonyi árverésre. Ekkor 188 tételből kettőt visszavontak, a fennmaradtakból is csak 54 kelt el. A legtöbbet egy irizáló, fúvott üveg Loetz-vázáért fizettek, amely 220 ezerről közel négyszeresére drágult, amikor 750 ezernél koppant a kalapács. Egy osztrák ezüsttálca 380 ezres elvárás után 400 ezerért kelt el, a harmadik helyen szintén bécsi társa végzett, rokokó stílusban, 180 ezer forint helyett 320 ezerért. Kellemes meglepetés, hogy épp duplájára - 120-ról 240 ezerre - ment fel Gorka Géza három jégmadarat formázó mázas kerámia kínálója. A képek közül egyetlen kivételként Brodszky Sándor olaj Romantikus tája végzett ebben a régióban, amikor 95 ezerről 190 ezer forintig jutott, viszont 120 ezres kikiáltási árán ütöttek le egy Dürer eredeti fametszetéről készült 1694-es levonatot, kézzel színezett bibliai jelenettel.

Félház, félsiker a Belvárosi Galériában

Félházzal zajlott a Belvárosi Aukciósház első nagyárverése a kihagyás után, december 15-17. között. Az első napon másfél száz vegyes műtárgy, bútor és szőnyeg közül 44 kelt el, 2 788 000 forintos kikiáltási és 2 986 000 forintos leütési összeggel. Milliós eredmény nem volt, a legmagasabb árak licitálás nélkül születtek, a legdrágább egy neobarokk asztal és szék lett, 600 ezer forintért. Másnap 170 festmény és grafika került kalapács alá - 21 289 000 forintos kikiáltási, 26 514 000 forintos leütési summával -, s 87 talált új tulajdonosra. Kilenc tétel került a milliós sáv fölé, az élen Kádár Béla Leány madárral című dekoratív temperájával, amely 850 ezerről startolt és kereken 3 milliónál landolt. Megközelítette ezt egy XVIII. századi olasz festő védett vászna Krisztusról az olajfák hegyén, amelyet 2,8 milliós kikiáltási árán ütöttek le. Egyenként 1,8 milliót fizettek Kiss József eleve ennyire tartott zsánerképéért, a Pihenő cigányokért, illetve az ausztráliai Orbán-tanítvány, John Ogburne Ülő aktjáért, amely 1,2 millióról ért idáig, Csendélete íróasztallal pedig 1,6 milliós kikiáltási árán ment el. A kortársak közül Sváby Lajos 1974-es Történelmi képét 1 milliós kikiáltási árán adták tovább. A harmadik napon arany és ezüst ékszerek, apróbb dísztárgyak kerültek sorra 3 293 100 forintos kikiáltási és 3 666 700 forintos leütési összeggel. A 130 tételből 48 kelt el - tehát az értékesítési arány itt is egyharmados lett, mint az első napon -, pedig ez a kategória korábban a Belvárosi Aukciósház erősségei közé tartozott. A kikiáltó Kovács Claudia Lilla meg is jegyezte licitálás közben, hogy egy 1912-es férfizsebóra három éve még 80-120 ezer forintba került, most 50 ezerért sem kellett senkinek. A három legdrágább cikk közül egy szecessziós, briliánsokkal díszített arany melltű árát 480 ezerről 700 ezerre verték fel, egy modern fehérarany gyűrűt smaragddal 380 ezer forintos kikiáltási árán adtak tovább, míg egy liverpooli, dupla fedelű, hátkulcsos arany zsebórát 360 ezer forintos saccolt árán vihettek el - noha kereskedelmi forgalomban egymillió körüli a reális értéke manapság.