Aki az utóbbi időben figyelemmel kísérte a magyar modernek és kortársak keresettségét a német nyelvterület árverésein, az meggyőződhetett róla, hogy a Pécsről Párizsba vándorolt és ott világhírűvé vált Victor Vasarely folyamatosan jelen van, sőt garantált sikert hoz a bécsi Dorotheumban vagy a Kinsky-palotában éppúgy, mint a Ketterer müncheni, a Grisebach-villa berlini vagy a Lempertz kölni aukcióin. A németek licitálási kedvét pozitívan befolyásolhatja a közeljövőben, hogy Németországban először vendégszerepel egyszerre nyolcvan válogatott mű a pécsi Vasarely-gyűjteményből – festmények, grafikák és faliszőnyegek vegyesen. Christian Glass, az ulmi Donauschwäbisches Zentralmuseum vezetője a pécsi Janus Pannonius Múzeum igazgatóját, Huszár Zoltánt kérte fel az anyag kíséretére és az ottani megnyitásra. Az op-art atyjának tartott modern magyar mester először 1968-ban ajándékozott szülővárosának 42 szerigráfiából álló kollekciót, ez a kezdeményezés adta az ötletet és az alapot egy Vasarely-múzeum létrehozásához, amely meg is nyílt 1976-ban Pécsett. Vásárhelyi Győző itthon előbb Poldini-Volkmann szabadiskoláját látogatta, majd Bortnyik Sándor magyar Bauhausnak is nevezett híres műhelyében reklámgrafikával foglalkozott. Amikor 1930-ban Párizsba távozott, kezdetben ott is ezt folytatta és az évtized derekára formálódott ki fokozatosan egyéni formanyelve. Ebből a korai periódusból egy 1938-as, kisebb tusrajzán jelenik meg először a későbbi pályafutása során oly sokszor variált zebramustra, ehhez kötődik most áttételesen az 1939/1960-as datálású monumentális zebramotívumos faliszőnyege a Duna-parti német város január végéig tartó magyar vendégkiállításán.
A tárlat felöleli Vasarely egész életművét – természetesen a pécsi állandó gyűjtemény anyagának keretei között maradva –, s a vendéglátók a reprezentatív katalógus mellett más módon is gondoskodtak arról, hogy a világhírű magyar mester megmaradjon a német látogatók emlékezetében. Az ulmi Wein-Bastionnal karöltve például a művészet és bor égisze alatt borkóstolóval egybekötött előadást tartott Herbert Kretschmer, Vasarely nyomában járva, a villányi borvidéktől Provence-ig követve az európai rangú borutat. A múzeumpedagógiai kísérőprogramok keretében Vasarely által ihletett optikai hatásokat kereshetnek a felnőttek a hétvégeken a MALDUMAL festőiskola irányításával, amikor fekete alapra ragasztanak színes kartonkivágásokat, így hozva létre egyéni kollázsokat. A gyermekeknek a közismert óvodai mondóka, a „Pont, pont, vesszőcske, készen van a fejecske...” felidézésével tartanak előbb tárlatvezetést, majd a festőműhelyben ki-ki elkészítheti saját emlékképét, melyet aztán kiállítanak, annak bizonyítékaként, hogy „mindenki lehet művész”.
Ahogyan ez a műkereskedelemben világszerte bebizonyosodott a gyakorlatban, egy ilyen komplex rendezvénysorozat mindig ráirányítja a figyelmet egy-egy élő vagy a közelmúltban elhunyt művész munkáira – ez a rákövetkező aukciókon fokozza a licitálási kedvet és magasabbra srófolja a leütési árakat.
Wagner István