Hivatalos elnevezése szerint korlátolt felelősségű társaság volt, de inkább modern céhes tömörülésnek, művészeti műhelynek számított a Wiener Werkstaette (márkajele WW), amelyet 1903-ban alapított a bécsi Kunstgewerbeschule két neves professzora, Josef Hoffmann és Koloman Moser, valamint Fritz Waerndorfer vállalkozó. A centenárium megünneplésére a versenyt félretéve fogott össze tizenegy galéria és múzeum, hogy szeptembertől február végéig eladással egybekötött kiállításokon, árveréseken mutassák be ehhez kapcsolódó kínálatukat.
A privát műkereskedések közül legkorábban a Kovacek & Zetter galéria nyitotta bemutatóját, ahol Josef Hoffmann és Michael Powolny iparművészetére helyezték a hangsúlyt, Lötz és Gallé üvegmanufaktúráinak termékeivel téve teljesebbé az összképet. A „bel etage” tulajdonosa, Wolfgang Bauer Az örök modernek címmel mutatja be a mesterek és tanítványok csoportos tárlatát január 31-ig; Bauer csaknem három évtizede specializálta magát múzeumi nívójú mű- és dísztárgyakra a WW és általában a szecesszió építészeinek és tervezőinek műhelyeiből, illetve követőik munkásságából. A sztár nála Koloman Moser háromrészes szekrénye 1902-ből (a J. W. Müller–W. Hollmann páros által kivitelezett cseresznyefa-diófa kombinációjú, nikkelezett rézveretekkel, metszett üvegablakokkal, rubinnal dekorált Lötz-üvegoszlopokkal). A nevét magyarosan író, de nyelvünket már nem beszélő Patrick Kovács Josef Hoffmant mint a bécsi modernek ihletőjét mutatta be, a Galerie bei der Albertina tárlata pedig a WW három évtizedes tevékenységét mint összművészetet tálalja január végéig. Vally Wieseltier kerámiaművei közül egy méteres, tarka mázú, szecessziós nőalakot kínálnak 1927-ből, Kolo Mosertől egy 1905-ös fehér tölgyfa szekrényt domborított ezüstlemezzel díszítve, Josef Hoffmanntól egy ezzel egyidős ezüst füleskosárkát.
Az aukciós házak közül a Dorotheum és a Kinsky-palotában székelő Wiener Kunst Auktionen szentelt egy-egy speciális licitálást szezonzárásként a centenáriumnak. Bécs városának történeti múzeuma „a kreativitás kiteljesedésére” emlékezett, a Wiener Werkstaette 1903 és 1932 közötti periódusából válogatva időszaki tárlatának anyagát, míg az osztrák iparművészeti múzeum február végéig tartja nyitva A szépség ára című jubileumi emlékkiállítását. Ez az eddigi lehető legszélesebb visszatekintés – külföldi kölcsönzésekkel is kiegészítve –, amely az archívum irataival dokumentálja a teljes alkotói folyamatot, a tervezéstől a kivitelezésen és a reklámozáson át az értékesítésig.
Wagner István