Wagner István

Nem kellettek a magyar fotográfiák a Dorotheumban

Ilyen már régen fordult elő: a Dorotheum bécsi fotóaukciójának nyolc magyar vonatkozású tételéből egyetlenegy sem keltett érdeklődést. A D'Ora művésznevű Kallmus Dórától egy bubifrizurájú hármas női portré eredeti, 1928-as vintage-példánya 300-360 euróért - szignált volta ellenére - éppúgy visszamaradt, mint ugyancsak tőle a híres-hírhedt berlini meztelen táncosnő, Anita Berber egykorú levelezőlapja, hátoldalán saját fotós pecsétjével ellátva, 400-500 euróért. Wlassics Olga és Adorján fotószalonja Manassé elnevezéssel működött Bécsben a két világháború között, most Uwe Scheid magángyűjteményéből került a Dorotheum árverésére egy zongorára támaszkodó női aktjuk eredeti, 1930 körüli zselatin-ezüst levonata, hátán két copyright pecséttel, 500-650 eurós sávban indítva, mindhiába. A Párizsban Brassaiként világhírűvé vált erdélyi mester - Halász Gyula - a harmincas években kapta lencsevégre a francia fővárosban a Gyagilev-féle társulat prímabalerináját, műtermi stemplijével is hitelesítette, vörös tintával is aláírta - mégsem kellett senkinek 1200-1500 euróért.

Szolnoki vásár bécsi licitáláson

A Budavári Palotában három helyszínen látható Klimt, Schiele, Kokoschka – a dualizmus művészete című osztrák–magyar tárlatok tették különösen aktuálissá a bécsi Kinsky-palotában április végén tartott árverés anyagát. Gustav Klimt ceruzával rajzolt női aktja 17–30 ezer eurós becsértéken indult, de éppúgy visszamaradt, mint Oskar Kokoschka azonos technikájú Tája 10–18 ezer euróért. Alaposan megkérték viszont az árát Egon Schiele a katalógusborítón is reprodukált, Önarckép széttárt karokkal című akvarelljének, de jó érzékkel, mert a 300–600 ezer eurós sáv felső határának közelében, 520 ezerért ütötték le. Lényegesen olcsóbb volt (7–14 ezer euró) a Budapestről Salzburgba áttelepült, 1967-ben elhunyt hazánkfia, Harta Albert olajképe, mégsem keltett érdeklődést. A szolnoki művésztelep egyik osztrák alapító tagjának, August von Pettenkofennek ottani látképeit 15–30 ezer euró között vesztegették. A Főtéri vásár az 1860-as évekből való; a katalógus kísérőszövege Weilxgaertner Árpád 1916-os bécsi monográfiájából vett át idevágó részletet: „A nyári verőfényben vibráló levegő a szolnoki piactér felett a porfelhőt és a párát egyaránt magába szívta és ezt az évtized során festett vásári jeleneteiben egyre meggyőzőbben ábrázolta.” A kisméretű képet 25 ezer euróért szerezte meg új gazdája, míg az arasznyi (8x16 centis) Lóvásárért 18 ezer eurót pengetett le új tulajdonosa.

Szolid mezőny a Belvárosi Aukciósháznál

A Belvárosi Aukciósház május 10-én kezdődő háromnapos művészeti licitálásán összesen 410 tételt kínál; féltucatnyit indítanak millió felett, a legolcsóbb tételek ára viszont a hétfőnkénti kamaraaukciók szintjeit súrolja. Az első nap 129 festményéből és grafikájából egyetlen milliós akad, Schwarzenfeld 1906-os olajképe Álom a Rajnán címmel, 1,2 milliós kikiáltási áron. Másnap a 132 vegyes műtárgy között csak az antik bútorok kategóriájában találunk hét számjegyű árakat: egy négyrészes olasz neoreneszánsz tölgyfa dolgozószoba a XIX. század második feléből minimum 1,8 millió forintot kóstál – ez egyúttal az aukció legmagasabb kikiáltási ára –, egy hat darabból álló osztrák neobarokk szalongarnitúra diófából minimum 1,2 millió. A harmadik napon ékszer, óra, apró ezüstnemű kerül kalapács alá 148 tételben, amelyek közül a sztár Mathey Tissot fehérarany női koktélórája kerek egymillióért; nemcsak fedelét, szíját is sűrűn kirakták, összesen 138 briliánssal. A felhozatal ezzel együtt szolid közepes – árban és színvonalban egyaránt. A Belvárosi törzsközönségének szánták egy XVIII. századi talján festő mitológiai jelenetét vagy Kölling viharos tengerét vitorlás hajóval (egyenként 800 ezer forintért), egy müncheni akadémikus Udvarlásért legalább 600 ezret várnak. A magyar piktúra nevesebb alkotói közül tipikusan a huszadik századiak vannak jelen: Glatz Oszkártól az 1916-os Testvérek legalább 800 ezer forintba kerül majd új tulajdonosának, míg Gulácsy Lajos ismeretlen festőtől származó képmása csak 450 ezer forint. Egyenként 360 ezret kérnek a felvidéki Erdélyi Béla erdős tájáért, illetve Tóth Menyhért Vízivilágáért. Ezekhez képest kissé meghökkentő a második napon egy arasznyi porcelánfigura a XVIII. század végéről, a volkstadti manufaktúrából, amelynek 480 ezres kikiáltási árát hibátlan voltával indokolják. (Újabban német és osztrák árveréseken is keresettebbek lettek a kevésbé híres, kisebb műhelyek termékei, mert ezek ritkábbak a műkereskedelemben.) A közel félszáz részes angol ezüst étkészlet az 1930-as évekből – hat személy számára – 300 ezerről kezdi pályáját, egy Vacheron & Constantin arany férfikarórát 1920 tájáról viszont nem adnak alább 900 ezer forintnál.

A design terén áremelkedést vár a Dorotheum

Az ipari formatervezés évszázados történetét öleli fel a Dorotheum legújabb kínálata 313 tételben, amelyeket május 7-én visznek kalapács alá. A következő években óriási áremelkedések várhatók még a nyolcvanas évek posztmodern bútorainál is - véli Gerti Draxler designszakértő -, főleg az egyedi prototípusok vagy a kis szériás termékek esetében. A valamivel korábbi periódusból egyelőre alulértékeltnek tartja 3-5 ezer eurós ársávjában Hodosi Oszkár 1969-es Relax-foteljének mintapéldányát, az osztrák gyártmány egy húszas széria prototípusa. Kicsit többre, 5-7 ezer euróra taksálták Hodositól a Hattyú fantázianevű, saját kezűleg kivitelezett 1971-es állólámpát. Mint mindig, most is elmaradhatatlan Breuer Marcell világhírű csőbútorainak sorozata. 1928-as kerekasztal-tervét (B27/H modell) 1930-ban kivitelezte a Thonet-cég frankenbergi gyára (1600-2000 euró), ugyanitt 1934 körül gyártották 1929-es tervezésű két karosszékét (KS 41-es modell), amelyek együtt a legmagasabbról startolnak, a 3800-4800 eurós ársávból. Ritkaságnak számít a jó állapotú, SS 32-es sorozatszámú karosszék, Breuer 1928-as tervezése, a berlini Desta Stahlrohrmöbel kivitelezésében, 2400-2800 euróért.

Harminc év papírmunkái - százezrekért

ä Napi Gazdaság Frey Krisztián autodidakta festőművész volt, aki 1970-ben emigrált Budapestről Zürichbe, majd 1992-től felváltva Magyarországon és Svájcban élt 1997-ben bekövetkezett haláláig. A Blitz Galéria most Harminc év papírmunkái összefoglaló címmel rendezett az 1964-1994 közötti évek terméséből értékesítéssel egybekötött emléktárlatot, amely május 8-ig látható. Az árak képzésénél azokat az összegeket tartották szem előtt, amelyeket a művész munkáiért az utóbbi időben fizettek a magyar műkereskedelemben vagy hazai aukciókon - mondta el a NAPI Gazdaságnak Tóth Árpád, a galéria munkatársa. A hatvanas évek szürke periódusából nyolc vegyes technikájú kép való, amelyeken Frey szövegekkel festette tele a felületet, a cím rendszerint a mű keletkezésének a dátuma. A nyolcvanas évektől a művész úgynevezett sztochasztikus képeket készített, matematikai tanulmányaira alapozva, ebből a csoportból hat munkája látható. A kilencvenes évekből származik tizenhárom alkotás, ezeket algebrai művekként definiálta, mivel matematikai jelek keverednek rajtuk írásképekkel. Az árak széles sávban húzódnak. Az egyik legolcsóbb kép a Swiss Made 350 ezer forintért, a legdrágább pedig az 1971. április 28-i lap, amelyet 850 ezer forintra taksált a galéria.

Minden magyar plakát elkelt a Dorotheumnál

Április 22-én tartották a bécsi Dorotheum plakát- és képregényárverését, amelyen 15 magyar plakát is szerepelt. Többségük politikai jellegű volt – amint az általában jellemző a Dorotheum ilyen aukcióin –, de akadt közöttük kulturális és élelmiszer-ipari reklám is. Volt olyan, amelyik megnégyszerezte eredeti értékét és olyan is, amelyik csak kikiáltási árán cserélt tulajdonost, de egytől egyig valamennyi elkelt. A legtöbbet, 500 eurót egy ismeretlen grafikusnak a budapesti Seidner nyomdában 1918 előtt kivitelezett rajzos falragaszáért adták, a 200 euróról indított darab felirata: A klasszikus tánc – Nirschy Emília, a Magyar Királyi Operaház prímaballerinája felléptével. Négyszázötven euró lett egy ezzel egyidős példány, Bató szignóval, Kunossy & Fia budapesti nyomdájából, Magyar Színház – A kék madár felirattal (180 eurós elvárás után), akárcsak egy tételben Nagy Károly trianoni revíziót követelő, Vissza! feliratú falragasza és Zádor aláírással az Adjatok élelmet! plakát. Egyenként 400 euróba került új gazdájának Bíró Mihálynak a Magyar Vöröskereszt sorsjegyét népszerűsítő hirdetménye – 110 helyett –, illetve egy tételben két plakát Ne csüggedj! és Tartsunk össze! felirattal, amelyek ezzel megnégyszerezték árukat. Darabonként 280 euró lett a leütési ára Honti Nándor 1918-as katonai zsebnaptárának, szintén a Seidner nyomtatásában (100 eurós elvárás után ), míg egy másik tételben 120 eurós indítással ennyiért két hirdetményt is kapott a szerencsés licitáló: a Kis Újságét és a Táltos kiadóvállalatét. Haranghy Jenő 1917-es, rendkívül dekoratív Jegyezzünk hadikölcsönt! felszólítása 100 euróról 260-ig ment fel, csakúgy, mint az ismeretlen grafikus köpcös öregura 1918-ból, Kellner & Mohrlüder budapesti nyomdájából, azzal a velős megállapítással, hogy Mióta paptamási vizet iszom, nincsen semmi bajom. Jól szerepelt két másik élelmiszerreklám is: az egyiken egy kislány Málnási Siculia ásványvizet iszik, ez 120 euró helyett 150-ért ment el, a budapesti Globus nyomda 1914 előtti plakátját – Szégyen gyalázat! Miért nem tart szóróban Lucullus kristálysót? – pedig 100 helyett 130 euróért lehetett elvinni.

Nagyházinál is az újabb mestereket keresték

A bécsi Dorotheum negyedévenként tartott aukciós heteinek fénypontja a régi mesterek árverése, amely egész Európából vonzza mind a beadókat, mind a vevőket - ennek megfelelően emelkedtek ezen a téren a leütési árak is. Talán e túl közeli és erős konkurencia lehet az egyik oka annak, hogy a Nagyháziék korábbi fő erősségét jelentő régi mesterek piacán mintha valamelyest csökkenne nálunk a kereslet mostanában. A másik ok az árkülönbségek fokozatos kiegyenlítődése lehet kontinentális szinten: hovatovább Magyarországon is megközelítheti egy olasz, németalföldi vagy osztrák mű ára annak a nemzeti piacán elért szintjét. A harmadik ok a divat, amely most nem kedvez a nagyméretű, vallásos vagy mitológiai témájú képeknek. Nagyháziék mindent megtettek, hogy licitálási tevékenységük évtizedes jubileumára a lehető legnívósabb anyaggal jelentkezzenek. Úgy tűnik, a közönség is megszokta már az előző aukciójukon bevezetett becsértékes módszert, amelynek alsó és felső határa a műkereskedelemben kialakult árszínvonalról és az árverésen várható licitemelkedésről egyaránt tájékoztat. Április 14-én a 219 régi mesterből egyet visszavontak, elkelt 114; az arányon sokat szépít, hogy 22 tétel landolt milliós sáv felett. Az első napon a listavezető a 12-20 millióra saccolt körmeneti kereszt lett Limoges-ból, 1220 tájáról, amelyet a becsérték alsó határának 70 százalékáról indítva, 11 millióért ütöttek le. Mögötte végzett id. Markó Károly 1843-as Eszményi tája aratókkal, amely végül 8,5 milliót ért el. Noha az utolsó percben védetté nyilvánították Szinyei Merse Pál 1866- os, Az öngyilkos Faust a tengerparton című vásznát - ami csökkentheti értékesítési esélyeit is -, a 6-12 milliós határértékek között, 8 millióért adták tovább. Másnap a XIX-XX. századi festészet licitálásán a fokozottabb érdeklődést jelezte, hogy ülőhely se jutott mindenkinek. A 241 tételből egyet visszavontak, 148-at eladtak, millió felett viszont csupán 13 tétel végzett. Abszolút sztárnak bizonyult a 110. születési jubileuma miatt éppen kiállítással is ünnepelt Aba-Novák Vilmos 1929-es Trattoriája, amely sávjának közepén, 13 millióért lett új tulajdonosáé. A második helyen ketten osztoztak 6,5-6,5 millióval: Vaszary 1890-es évekre datált Napsütötte erdőszéle, illetve A. Tóth Sándor dekoratív Menekülő nimfája 1933-ból.

Leütési toplista

Művész Kép Becsérték Leütési ár (millió forint) Aba-Novák Vilmos Trattoria, 1929 10-15 13 Limoges-i mester Körmeneti kereszt, 1220 körül 12-20 11 Id. Markó Károly Eszményi táj aratókkal, 1843 8-12 8,5 Szinyei Merse Pál Az öngyilkos Faust a tengerparton, 1866 6-12 8 Vaszary János Napsütötte erdőrészlet, 1890 6-10 6,5 A. Tóth Sándor Menekülő nimfa, 1933 6-10 6,5 Johann Karl Loth Lukrécia halála, XVII. század 5-8 5,5 Nikola Masic Cserépvásár, XIX. század 2,2-4 5,5 Adam Willaeris Tengeri táj hadihajókkal, XVII. század 4-8 5

Jubileumi árverés a Nagyházinál

Évtizedek óta nem látható magyar mesterművek is kalapács alá kerülnek a Nagyházi Galéria tavaszi, jubileumi aukcióján. Rangos a nemzetközi anyag is, a kínálat limoges-i zománcmunkától XVII. századi németalföldi képekig terjed.