A bécsi Dorotheum negyedévenként tartott aukciós heteinek fénypontja a régi mesterek árverése, amely egész Európából vonzza mind a beadókat, mind a vevőket - ennek megfelelően emelkedtek ezen a téren a leütési árak is. Talán e túl közeli és erős konkurencia lehet az egyik oka annak, hogy a Nagyháziék korábbi fő erősségét jelentő régi mesterek piacán mintha valamelyest csökkenne nálunk a kereslet mostanában. A másik ok az árkülönbségek fokozatos kiegyenlítődése lehet kontinentális szinten: hovatovább Magyarországon is megközelítheti egy olasz, németalföldi vagy osztrák mű ára annak a nemzeti piacán elért szintjét. A harmadik ok a divat, amely most nem kedvez a nagyméretű, vallásos vagy mitológiai témájú képeknek.
Nagyháziék mindent megtettek, hogy licitálási tevékenységük évtizedes jubileumára a lehető legnívósabb anyaggal jelentkezzenek. Úgy tűnik, a közönség is megszokta már az előző aukciójukon bevezetett becsértékes módszert, amelynek alsó és felső határa a műkereskedelemben kialakult árszínvonalról és az árverésen várható licitemelkedésről egyaránt tájékoztat. Április 14-én a 219 régi mesterből egyet visszavontak, elkelt 114; az arányon sokat szépít, hogy 22 tétel landolt milliós sáv felett. Az első napon a listavezető a 12-20 millióra saccolt körmeneti kereszt lett Limoges-ból, 1220 tájáról, amelyet a becsérték alsó határának 70 százalékáról indítva, 11 millióért ütöttek le. Mögötte végzett id. Markó Károly 1843-as Eszményi tája aratókkal, amely végül 8,5 milliót ért el. Noha az utolsó percben védetté nyilvánították Szinyei Merse Pál 1866- os, Az öngyilkos Faust a tengerparton című vásznát - ami csökkentheti értékesítési esélyeit is -, a 6-12 milliós határértékek között, 8 millióért adták tovább.
Másnap a XIX-XX. századi festészet licitálásán a fokozottabb érdeklődést jelezte, hogy ülőhely se jutott mindenkinek. A 241 tételből egyet visszavontak, 148-at eladtak, millió felett viszont csupán 13 tétel végzett. Abszolút sztárnak bizonyult a 110. születési jubileuma miatt éppen kiállítással is ünnepelt Aba-Novák Vilmos 1929-es Trattoriája, amely sávjának közepén, 13 millióért lett új tulajdonosáé. A második helyen ketten osztoztak 6,5-6,5 millióval: Vaszary 1890-es évekre datált Napsütötte erdőszéle, illetve A. Tóth Sándor dekoratív Menekülő nimfája 1933-ból.
Wagner István