A Belvárosi Aukciósház tavaszi árverésének első napján gyakran volt azonos a kikiáltási és a leütési ár, licit hiányában vagy a későbbi visszakérés miatt. Így történt ez például a XVIII. századi itáliai festő 800 ezerre taksált mitológiai jelenete, illetve a Fonville Horace-nak tulajdonított félmilliós Aratás Campagnában esetében vagy egy névtelen müncheni festő 1870 körüli Udvarlásánál, melyet 600 ezer forintra tartottak. Akadtak azonban látványos emelkedések, olykor ismeretlen mesterekkel is. Cselényi Walleshausen Zsigmond erkélyen ülő hölgye 260 ezerről ugratott 1,3 millióra, Asztalos Gyula szófán heverő aktja ugyanannyiról jutott 700 ezerre, egy August Rosenthalnak tulajdonított holdvilágos táj 450 ezer helyett egymillióért kelt el, míg Tornyai sötét tónusú szobabelsője 160 ezerről araszolt 600 ezerig. Ennél is váratlanabb, hogy egy ismeretlen festő cilinderes Gulácsy-portréja 450 ezres elvárás után kelt el 2,2 millióért, egy névtelen csendélet 400 ezer helyett 2,8 millió lett, miközben Glatz Oszkár Testvérek című kvalitásos vászna 800 ezerről startolva csak 1,2 milliót hozott. A fájdalmas veszteségek sorában főleg két hajós kép emelkedik ki: Adolf von Schwarzenfeld rajnai álma 1,2 millióért, míg J. Kolling vihar utáni vitorlása 800 ezerért maradt vissza. Charles Johannes Palmié bodeni tava és Tóth Menyhért elvont vízi világa egyenként 360 ezerért sem kellett senkinek.
Másnap a vegyes műtárgyak árverezése is hektikusan alakult. A volkstadti porcelánműhely XVIII. század végi arasznyi vadászfigurája visszamaradt 480 ezerért, akárcsak egy hatszemélyes pesti ezüst étkészlet a harmincas évekből 300 ezerért. Egy 1865-ből való ezüst kínálótálat 150 ezer forintos kikiáltási árán ütötték le, egy apró barokk fűszertartó tálka pedig 14 ezerről indulva 46 ezret hozott. A szobrok közt Csorba Géza arasznyi bronzfiguráját 240 ezer forintos becsértékén adták tovább, Cs. Kovács László mocsári tölgyből faragott női feje viszont nem keltett érdeklődést 400 ezerért. A bútoroknál megmaradt az 1,8 milliós neoreneszánsz dolgozószoba, az azonos stílusú, 440 ezer forintos dohányzógarnitúra, az eredetileg 600 ezerre saccolt historizáló kanapét még 460 ezer forintra csökkentett indítással sem adták tovább. A szecessziós fésülködőasztalért viszont 300 ezres elvárás után 440 ezret is megadtak, egy késő biedermeier női íróasztal pedig 280 ezer helyett 420 ezret is megért új tulajdonosának.
A harmadik napon az arany-ezüst ékszerek és órák, apró nemesfém tárgyak, keleti műtárgyak kerültek sorra. A legnagyobb csalódások közül említhetjük a pártában maradt Vacheron Constantin svájci arany férfikarórát 900 ezerért, akárcsak a kerek egymillióért vesztegetett Mathey Tissot fehérarany női koktélórát briliánsokkal vagy a foglalat nélküli, csepp alakú imperiál topázt, amelyet 480 ezerre tartottak. Az ennél olcsóbb drágaságok többségét azért sikerült értékesíteni.
Wagner István