Wagner István

Alkalmi vételekre vadásztak a TEFAF-on

A tavalyinál 7,7 százalékkal kevesebben fordultak meg az idei, március 22-vel zárult maastrichti nemzetközi régiségvásáron - a szervezők 67 755 látogatót regisztráltak a 239 részvevő standján -, de a közintézmények érdeklődése rekordot döntött: 222 múzeum képviselője futott be a TEFAF-ra, 3,7 százalékkal több, mint egy évvel korábban. A mustra legjelentősebb vásárlásai között említi a kiadott összefoglaló (konkrét árak nélkül) azt a kínai sárkányos vázapárt 1750 tájáról, amelyet egy kínai magángyűjtő szerzett meg a lisszaboni Jorge Welsh Porcelain & Works of Art részlegén és a londoni Dickinson standjáról Edgar Degas Reggeli toilette című 1894-es pasztelljét. Az ára is ismert a Rubens festette Fiatal férfi portréjának: 5,5 millió euróért vette meg egy amerikai gyűjtő a müncheni és londoni székhelyű Bernheimer-Colnaghi galériától. A kortársak közül Lucio Fontana 1962-es Concetto spaziale (noir) kompozícióját egy német gyűjtőnek adta el a párizsi Odermatt-Vedovi galéria 2,5 millió euróért. A frankfurti Helmut H. Rumbler képkereskedése Francisco de Goya La Tauromaquia című teljes sorozatának 33 lapját értékesítette 300 ezer euróért. A klasszikus ókori régiségek élénk érdeklődésnek örvendtek, főleg az 50 ezer eurónál olcsóbb régióban, de voltak jóval drágább példányok is: egy hellenisztikus Aphrodite-szoborért egy amerikai műértő a londoni Rupert Wace részlegén több mint 400 ezer eurót adott. Ebben a szekcióban a legjobb kliensek még árengedményt sem kértek - idézett egy londoni galériást a Bloomberg -, de a vásárra összességében azért jellemző volt, hogy a gyűjtők, beleértve a múzeumokat is, abban a reményben jelentek meg: a globális válság hatását kihasználva most áron alul vásárolhatnak.

Bevonult a fotó a salzburgi Residenzbe

Hagyományosan a húsvéthétfővel záruló héten, idén tehát április 4-13. között rendezik meg Salzburgban a Residenz vásárát; az egykori hercegérseki palota 34. alkalommal ad otthont az eladással egybekötött művészeti és régiségkiállításnak. A mustrán negyven élvonalbeli galériás vendégszerepel a német nyelvterületről, az ókortól a kortársakig húzódó kínálati skálára az utóbbi években kerültek fel a tudományos és műszaki régiségek, idén pedig először jelentkezik a fotóművészet. Az új kategóriában indul az egyik legdrágább tétel: Johannes Faber bécsi galériája 420 ezer euróért kínálja Edward Steichen 1904-es, gumipigment-technikával készült New York-i portréfotóját Richard Strauss zeneszerzőről. (Ez a kép már megfordult Salzburgban, az először tavaly augusztusban, a nyári játékokkal együtt megrendezett Salzburg World Fine Art Fair vásáron kínálta ugyanez a galéria, ugyanennyiért. Napi, 2008. augusztus 11.) A bécsi Kovacek Spiegelgasse büszkesége Gustav Klimt négy 1902-es datálású tanulmánya a Wiener Secession Beethoven-frízéhez, egyenként 150 ezer euróért. A tizedébe kerül ugyanitt Franz Xaver Petter olaj/fa csendélete, Koloman Moser Meteor elnevezésű 1900 körüli borospohártervéért pedig már csak 4500 eurót kell adni. A Galerie bei der Albertina Zetter salzburgi részlegén Josef Hoffmann 1905 tájáról való íróasztalterve 32 ezer euróért szerezhető meg, Michael Powolny közismert és népszerű puttósorozatából pedig a Tavasz figuráját kínálják 19 500 euróért. Linzből érkezik Runge jónevű műkereskedése, itt a barokk szobrászdinasztiából id. Johann Peter Schwanthaler 1780 körüli félméteres Krisztus-szobrát kínálják 22 ezer euróért. Welsből a Wiesinger galéria ezzel egyidős intarziás francia komódot árul G. Cordie bútorkészítő műhelyéből, 55 ezer euróért. A bambergi Senger galéria 165 ezer eurót vár az 1490 tájáról való, A Szentlélek megjelenése című nagyméretű olaj/fa festményért, 90 ezer euróért pedig a bibliai Jónás és a cethal hársfából faragott szobrát lehet megvenni (képünkön) , ez a XVII. század elején alkotó Bartholomeus Steinle munkája.

Dorotheum: kezdődik az árverési hét

Ezen a héten, március 31-től április 3-ig tartja a bécsi Dorotheum idei első speciális licitálási sorozatát, szokás szerint a régi mesterek és a XIX. századi festők alkotásaiból, vegyes műtárgyakból, valamint órákból és ékszerekből válogathatnak a vevők. A ház fő erőssége továbbra is a régi mesterek nívós kínálata, erre most Antonio Joli római vedutája az egyik példa, 120-150 ezer eurós becsértékkel vagy a németalföldi Jan Fyt 1652-es csendélete, a 80-120 ezer euró közti sávban. Mozgalmas előélettel kerül kalapács alá Ferdinand Georg Waldmüller Könyöradomány című életképe: az 1850-ben festett mű 1870-ben került berlini magántulajdonba, 1939-ben kikényszerítették átadását Hitler tervezett linzi múzeuma számára, majd 1951-ben jutott vissza a korábbi tulajdonosi családhoz; leszármazottaik adták be aukcionálásra, 250-350 ezer eurós becsértékkel. A középkori szobrászat remeke egy ismeretlen mester mészkő Madonnája Stájerország területéről, 1390 tájáról, ezt 80-90 ezer euróra tartják, tiroli kollégájának évszázadokkal későbbi fafiguráit Péter és Pál apostol karakterfejeivel már 26-28 ezer euróért is meg lehet pályázni. Az üvegserlegek készítői között híres osztrák mesterek is akadnak (Kothgasser, Mildner), a porcelánok sorában a meisseniek mellett ott vannak a berlini porosz királyi manufaktúra (KPM) monogramos darabjai, illetve a szentpétervári cári műhelyekből egy díszváza aranyozott bronz montírozással (mindegyik 15-25 ezer euró között indul). Az ötvösök mezőnyében Fedor Rückert Moszkvában készítette medvefejes dísztálját (22-25 ezer euró), Karl Hahn ékszerész pedig Szentpéterváron kivitelezte 1900 táján parfümösflakonját (14-16 ezer euró). Az ékszerek és órák szekciójának sztárja egy platina nyakék csepp alakú gyémánttal; utóbbit gyűrűként is viselheti, aki megengedheti magának a 220-360 ezer eurós sávban induló darabot.

Díjat alapított az orosz műgyűjtő

Az Ausztriában élő orosz ingatlanforgalmazó, Alekszandr Reznikov műgyűjtői tevékenysége a második orosz avantgárd generációjával kezdődött, majd választott hazájában osztrák kortársaikkal folytatódott. A két nemzet fiataljainak alkotásaiból összeállt privát kollekció mostantól nyilvánossá válik: a tulajdonos egyrészt sorozatosan tárlatokat rendez belőle, másrészt tartós letétbe helyez egyes műveket, illetve megajándékoz velük különféle kulturális intézményeket és közgyűjteményeket. A vállalkozó megalapította az Alekszandr Reznikov Award díjat is, 35 év alatti művészek részére; ez a gyakorlatban három műtárgyvásárlást jelentett, összesen 30 ezer euróért, együttműködve Ernst Hilger bécsi galériájával, valamint az Artmagazine internetes folyóirattal. A három győztes munkát 240 benyújtott műből válogatta ki a nemzetközi zsüri: Deborah Sengl képein állatfejekkel kombinált mai, hétköznapi viseletű kisembereket, a Bécsben és Berlinben élő Moussa Kone különféle arckifejezésű állatfejeket csoportosított festményein és rajzain, a Maria és Natalja Petschatnikov ikerpár pedig egész szobát betöltő installációkat készített. A díjnyertes alkotások láthatóak lesznek a bécsi Karlsplatzon, a Wiener Künstlerhaus "Get Connected" kiállításán, amelyet a Reznikov-kollekcióból válogattak össze. A március 31-én este megnyíló orosz-osztrák kortársi seregszemle ingyen látogatható az április 19-ére tervezett tárlatzárásig.

Ferencziék bútorainak harmada kelt el

A tavaly decemberi premiernél szerényebb sikerrel tartotta második aukcióját a Ferenczi és Tsai galéria március 17-én, legalábbis ami a leütéseket illeti. Érdeklődőkben nem volt hiány, a termet teljesen megtöltötte a közönség, de a huszadik századi bútorok és formatervezett tárgyak 274 tételéből csak 85 kelt el, javarészt becsült árán vagy jelentősebb licitlépcső nélkül. Az első hasonló árverésen gazdára talált a tételek nagyobb hányada és az árak is magasabbra emelkedtek (Napi, 2008. december 23.). A mostani leütési lista élére az olasz Paolo Buffa negyvenes években tervezett paliszander tálalószekrénye került; az intarziával és nyomattal dekorált, üveglappal borított, eredeti állapotában megőrzött példányt 950 ezer forintos becsült árán szerezte meg új tulajdonosa. Szakértők szerint feltehetőleg Kozma Lajos műhelyéből került ki az 1920-1930-as években az a Bauhaus stílusú fotelpár, amelyet gondos restaurálás után fekete plüssbevonattal kárpitoztak és 700 ezer forintos becsértékén cserélt gazdát. Licitlépcső nélkül ütötték le 550 ezer forinton Tóth Gyula La Matiére Visible/Invisible (A látható és láthatatlan anyag) című tavaly készült háromdimenziós képszobrát is, csakúgy, mint a 450 ezer forinton indított, 1973-ban készült ír mahagóni ebédlőasztalt hat székkel együtt. Még olcsóbban, 405 ezres kezdő árán cserélt gazdát a nagy osztrák építész, belsőépítész és formatervező, Otto Wagner bőrrel bevont, bükkfából hajlított karosszékpárja, amelyet az 1910-es években a bécsi J & J Kohn firma készített. Szembeszökő színfolt volt az 1930-as évekből egy pirosra festett, négy fiókján ezüstözött veretekkel díszített magyar komód, amelyet licitálás nélkül, 320 ezer forintért vittek el. A kevés áremelkedés egyikét hozta a szintén J & J Kohnnál készült szecessziós vonalvezetésű bükkfa hintaszék, ez 210 ezerről 240 ezer forintig jutott. A hagyományos üvegcsillárok vagy a modern mennyezeti világítótestek sorra pártában maradtak, helyettük inkább a praktikus asztali lámpák keltek el: egy ötvenes évekbeli francia retró példányért addig versengtek, amíg 10 ezer forintról 28 ezerig jutott. A képek közül Fehér László 2001-es datálású, másfél méteres vászna - kalapos és napszemüveges nőalakkal - váltott ki némi vetélkedést, 390 ezerről 440 ezer forintig araszolva; hasonló utat járt be a zalaszentgróti Villa Negra művésztelephez tartozó Csoma Gábor Láthatatlan városok című olajképe is, amely 280 ezer forintos elvárás után 340 ezres leütést hozott.

Mérsékelt árak a Belvedere szezonnyitóján

Előzetesen úgy tűnik, hogy a vásárlók jobban járhatnak a beadóknál a Belvedere március 28-i művészeti aukcióján. A 178 tételből a szokásosnál lényegesen kevesebb, csupán tizenhat indul millió felett, általában mérsékeltek a kikiáltási árak. A legmagasabbról, egyenként 4,8 millió forintról két kép startol: Gulácsy Lajos Itáliai táj házakkal című 1910 körüli olaj-kartonja és Czigány Dezső Dél-francia tájkép című 1934 körüli vászna. A 3,2 milliós becsértéket is két tételnek adták meg: az egyik Barabás Miklóstól egy előkelő hölgy ülő alakja, amely a művész feljegyzései szerint feltehetőleg báró Radák Istvánnét ábrázolja, a másik Szőnyi Istvántól az 1922 körüli Kötő nő. Több mint egy évszázadon át magángyűjteményekben kerülte a nyilvánosságot a nagybányai iskola vezéralakjának, Ferenczy Károlynak több címen - Alag, Az alagi trenírpálya, Az alagi ügetőpálya - számon tartott pasztellje 1901-ből, ez 2,8 millió forinton kezdi a licitet. Czóbel Béla datálás nélküli csendélete könyvekkel és gyertyával a Mű-Terem 2005. tavaszi aukcióján 2,5 milliós kikiáltási áron szerepelt, itt és most 2,4 millióról indul. Derkovits Gyula Budai hegyek sorozatából a Hármashatár-hegy 1922-es vásznáért 2,2 milliót kérnek; a kép a BÁV 2002. júniusi licitálásán 800 ezres kikiáltásról 1,3 milliós leütésig araszolt, párdarabjai, a Sashegy és a Svábhegy még lappanganak valahol. Iványi-Grünwald Béla zöld árnyalatokban tartott 1904-es Várakozását 1,8 millióra taksálták; az olaj-vászon kompozíció a Mű-Terem 2004. szeptemberi árverésén Holdfénynél címmel szerepelt és félmillióra tartották, akkor visszamaradt. Ugyanennyit várnak a három éve elhunyt Müller Árpád Nők a falon című 2002-es képéért, valamint Scheiber Hugó Férfi és nő című 1940 körüli vegyes technikájú kartonjáért. Czóbel Bélától már 1,6 milliótól is megpályázható a Lány sárga kendővel (hátoldalán ráadásként vázlattal), egy virágcsendélete pedig akár 1,2 millióért elvihető - ennyit várnak Gulácsy fára festett olajképéért is (A Comói tó Bellagiónál). Már a milliós sáv alatt, 950 ezerről indul Munkácsy Mihály olajképe, a Colpachi legény, hátoldalán Pataky László festőművész 1912-es hagyatéki etikettjével. A festmények sorát ezúttal egyetlen fotó töri meg: Moholy-Nagy László hagyatékából leánya, Hattula Moholy-Nagy igazolásával kínálják a Kinetikus szobor 1936-os eredeti, londoni negatívjáról 2005-ben készült képet, 140 ezer forintért.

Rómában is megjelent a Dorotheum

Folytatja külföldi terjeszkedését a Dorotheum: a bécsi árverési ház 1998-ban nyitotta meg első külföldi aukciós színhelyét Prágában, ami kezdettől fogva sikeres lépésnek bizonyult, azóta is rendszeresen tartanak ott önálló licitálásokat. A Dorotheum 2001-es privatizálása után ezt követte a milánói filiálé 2005-ben; itt nincsenek ugyan saját licitálások, de a bécsi kínálatból mindig adnak előzetes ízelítőt, folyamatosan fogadják a beadni vagy vásárolni szándékozó ügyfeleket, és a ház osztrák szakértői is kiszállnak ide olykor az előre meghirdetett napokon behozott régiségek térítésmentes értékelése végett. Ugyanezeket a feladatokat látja majd el a március 9-én Rómában megnyitott második olaszországi érdekeltség. A főváros egyik legszebb palotájában, a Palazzo Colonnában berendezkedő Dorotheum-fiókban interaktív távlicitálásra is lesz lehetőség a ház másutt tartott árverései alkalmából - kedvcsinálóként a megnyitón már be is mutattak egy válogatást a tavaszi aukciós nagyhetek anyagából.

Abigail-Home: jól fogytak a milliós képek

A várakozásoknak megfelelően Márffy Ödön Csinszka-portréja lett az Abigail Galéria és a Home Galéria március 8-i festményárverésének sztárja, legalábbis ami a licitharcot illeti: a festő feleségéről - egyszersmind Ady Endre özvegyéről - készült kép úgy is 22 millió forintig lépdelt 14 milliós kezdésről, hogy az aukció előtt védetté nyilvánították. A festmény szerepelt az 1934-es velencei biennálén, Márffy ezt követően ajándékozta a képet az időközben elhunyt Csinszka egy másik rajongójának, Móricz Zsigmondnak. A legmagasabb árat azonban nem ez a portré érte el, hanem Molnár C. Pál hét évtized után előkerült Angyali üdvözlete: az 1930-ban festett képet 26 millió forinton ütötték le, 22 milliós kezdés után. Ugyanekkor készült és ugyanennyiről indult Aba-Novák Vilmos Cirkusz (Néparéna) című fára festett temperája, ez 24 milliónál talált gazdára. Összességében a 219 tételes aukció 106 elkelt tételéből 17 végzett millió felett; a kiemelkedő darabok közé tartozott még Ferenczy Károly szintén levédett 1903-as Vénusz-csendélete, amely Kieselbachék 2003-as tavaszi aukcióján még 3,5 millióért visszamaradt, de most 6,5 milliós elvárás után 7,5 milliót hozott. Jándi Dávid 1926-os ülő női aktja 3,8 millióról ért 4,4 millióig, Perlmutter Izsák csendélete 3,2 millió forint helyett 3,6 milliót ért meg új tulajdonosának. Bene Géza széles ecsetvonásokkal felvitt, stilizált Fái 2,8 milliós elvárás után 3,4 millióra araszoltak, míg Perlrott-Csaba Vilmos 1910 körüli Sárgaruhás nője ugyanennyiről 3,2 millióig jutott el. Bernáth Aurél élénk színekkel festett 1932-es Tanárnőjét licitemelkedés nélkül, 2,8 milliós kikiáltási árán ütötték le, és ugyancsak becsértékén, 1,8 millió forinton szerezte meg valaki Aimé Jules Dalou Charon utasai című öntött és patinázott bronz reliefjét. A nagybányaiak közül Ziffer Sándor életművében kivételes témaválasztásnak számít az a Rózsacsokor, amely 850 ezer forintról 1,1 millióig lépegetett. Az Abigailnél rendre szereplő művészfotók sorából most kilenc közül öt kelt el. A Petőfi Irodalmi Múzeumban jelenleg látható Székely Aladár-tárlat is közrejátszhatott abban, hogy közismert félalakos Ady Endre-portréja 80 ezer forintos kikiáltásról 300 ezerig ért el. Egyenként egyformán 160 ezer forintért kelt el Féner Tamás Kassák Lajos műtermében című 1962-es arcképe, illetve Gyökér László 1966-os kompozíciója, a Barcsay fest, csak éppen az előbbi 80 ezerről, az utóbbi 24 ezerről startolt. Szilágyi Lenke 1997-es felvétele az egymásba karoló Petri György-Pap Mari párosról 60 ezer forintos becsértékén ment el.

Lempertz: kismesterek árverése másodszor

A kölni aukciósház tavaly kísérletezett először kismesterek árverésével - a sikeren felbátorodva ezt az idén március 21-én is megismétlik. A XV-XIX. század közötti alkotások 138 tételének sorában tájkép és csendélet, mitológiai jelenet és életkép éppúgy előfordul, mint portré; az alkotók nemzeti hovatartozása legalább ilyen vegyes, de magyarok ezúttal nem akadnak köztük. A XIX. századi olajképek közül a legdrágább Johann Baptist Höfer 1870-es kompozíciója, amelyen tyúkok kapirgálnak egy rókatetem körül, ezt 13-14 ezer eurón indítják. Az öt számjegyű régióba került még Hans Toma Szent Genovévája, 10-13 ezer eurós kezdéssel. A régi mesterek árlistáját a Rosa da Tivolinak tulajdonított itáliai tájkép vezeti, 7-9 ezer euróért, majd 7-8 ezerért jön Clemens August választófejedelem portréja George Desmarées követőjétől, Eduard Grützner kisméretű zsánerképe egy szerzetesről, illetve Otto Pippel tóparti háza. Az 5-6 ezer eurós sávban található egyebek közt Sir Thomas Lawrence követőjének portréja III. György király fiáról, Frederickről - az alsó régióban pedig akár 2500 euróért is lehet pályázni Pierre Louis Leger Vauthier tengerparti kikötőjére éppúgy, mint Enrique Serra y Auque naplementéjére.