A tavaly decemberi premiernél szerényebb sikerrel tartotta második aukcióját a Ferenczi és Tsai galéria március 17-én, legalábbis ami a leütéseket illeti. Érdeklődőkben nem volt hiány, a termet teljesen megtöltötte a közönség, de a huszadik századi bútorok és formatervezett tárgyak 274 tételéből csak 85 kelt el, javarészt becsült árán vagy jelentősebb licitlépcső nélkül. Az első hasonló árverésen gazdára talált a tételek nagyobb hányada és az árak is magasabbra emelkedtek (Napi, 2008. december 23.).
A mostani leütési lista élére az olasz Paolo Buffa negyvenes években tervezett paliszander tálalószekrénye került; az intarziával és nyomattal dekorált, üveglappal borított, eredeti állapotában megőrzött példányt 950 ezer forintos becsült árán szerezte meg új tulajdonosa. Szakértők szerint feltehetőleg Kozma Lajos műhelyéből került ki az 1920-1930-as években az a Bauhaus stílusú fotelpár, amelyet gondos restaurálás után fekete plüssbevonattal kárpitoztak és 700 ezer forintos becsértékén cserélt gazdát. Licitlépcső nélkül ütötték le 550 ezer forinton Tóth Gyula La Matiére Visible/Invisible (A látható és láthatatlan anyag) című tavaly készült háromdimenziós képszobrát is, csakúgy, mint a 450 ezer forinton indított, 1973-ban készült ír mahagóni ebédlőasztalt hat székkel együtt. Még olcsóbban, 405 ezres kezdő árán cserélt gazdát a nagy osztrák építész, belsőépítész és formatervező, Otto Wagner bőrrel bevont, bükkfából hajlított karosszékpárja, amelyet az 1910-es években a bécsi J & J Kohn firma készített. Szembeszökő színfolt volt az 1930-as évekből egy pirosra festett, négy fiókján ezüstözött veretekkel díszített magyar komód, amelyet licitálás nélkül, 320 ezer forintért vittek el. A kevés áremelkedés egyikét hozta a szintén J & J Kohnnál készült szecessziós vonalvezetésű bükkfa hintaszék, ez 210 ezerről 240 ezer forintig jutott. A hagyományos üvegcsillárok vagy a modern mennyezeti világítótestek sorra pártában maradtak, helyettük inkább a praktikus asztali lámpák keltek el: egy ötvenes évekbeli francia retró példányért addig versengtek, amíg 10 ezer forintról 28 ezerig jutott.
A képek közül Fehér László 2001-es datálású, másfél méteres vászna - kalapos és napszemüveges nőalakkal - váltott ki némi vetélkedést, 390 ezerről 440 ezer forintig araszolva; hasonló utat járt be a zalaszentgróti Villa Negra művésztelephez tartozó Csoma Gábor Láthatatlan városok című olajképe is, amely 280 ezer forintos elvárás után 340 ezres leütést hozott.
Wagner István