Wagner István

Sárközy-kiállítás lesz Budapesten

A belvárosi Abigail Galéria tulajdonosa, Hajdú Katalin Anna volt a háziasszonya annak a zártkörű munkaebédnek, amelyet az óbudai Kéhly vendéglő különtermében tartottak hétfőn - a díszvendég a francia köztársasági elnök, Nicolas Sarkozy édesapja, Sárközy Pál volt. A vendéglátó személyét az magyarázza, hogy az idősebb Sárközynek három műve is szerepel az Abigail decemberi árverésén, februárban pedig részleges értékesítéssel kísért egyéni tárlata nyílik ugyanott régebbi és újabb képeiből, amelyek egy részét magángyűjteményekből kéri kölcsön, többek között a fiától is. Sárközy Pál gyerekkorától rajzolt és festett - mondta el az ebéden lapunknak -, de ez csak 1948-tól vált a szakmájává is, amikor reklámügynökséget alapított. Apjáról, aki Szolnok város tanácsnoka volt, a család külföldre távozása ellenére is megmaradt egy portré, amelyet Pólya Tibor festett a harmincas években. Anyagi okokból el kellett viszont adnia a negyvenes évek végén egy magyar fotoriporter barátjának egy bőgatyás parasztot ábrázoló Munkácsy-képet - ezt máig sajnálja, a kép azóta eltűnt a nyilvánosság elől. Az idősebb Sárközy hét-nyolc évvel ezelőtt kezdett ismét intenzívebben foglalkozni képzőművészettel - 2005-ben, amikor fia megkapta becsületrendet, róla is festett egy humoros portrét, amelyen a fülében viseli kitüntetést. Amikor Nicolas Sarkozy hivatalos látogatásra először érkezett Magyarországra, apja a repülőgép fedélzetén tanította magyar szóra: az "én budapesti vagyok" mellé bekerült az elnöki szókincsbe a fasírt és az isler is. A fasírozottat még Sárközy Pál édesanyja készítette, amikor hosszú útra indultak, ezért maradt életre szóló emlék számára, kedvenc édességét, az islert pedig a mostani budapesti ebéden is megkóstolta.

Nyitány a Kinskynél

Október 13-án és 14-én tartják négy menetben a bécsi Kinsky-palota őszi árverési sorozatát, amelyen először a régi és újabb mesterek, illetve a két világháború közötti modernek, majd a kortársak munkáira lehet licitálni, a záróakkord pedig a vegyes műtárgyaké. Az árlistát a német művészettörténet-írásban "Kremser Schmidt" néven emlegetett Martin Johann Schmidt saját famíliájáról készült csoportképe vezeti, amelyet olajjal festett pléhlapra 1790-ben, ezt 150-250 ezer euróra taksálták. Egon Schiele 1913-as szénvázlata egy női portréhoz 60-100 ezer euró, a kortársak közül Arnulf Rainer 1953-as elvont Teleholdját éppúgy 80-150 ezer euró közé saccolták, mint Fernandez Arman elégetett hegedűjét 1969-ből. Egyedi művészpéldány Andy Warhol Perrier-üvegeket ábrázoló színes szitanyomata 1983-ból, ez is indokolhatja az 50-100 ezer euró közötti kezdést. A varia tételek tömkelegében négy gobelinhuzatú francia barokk karosszéket együtt 25-35 ezer euró között vesztegetnek, de akadnak csemegék az árlista alsó végén is: egy XIV. Lajos korabeli szobahőmérő (képünkön) - bronzdíszítésű aranyozott faházzal - már akár 2 ezer euróért is elvihető.

Bécsben drágábbak az újabb mesterek

Lekörözték a régi mestereket későbbi kollégáik a Dorotheum október 6-8. közti árverési hetén, noha az előbbiek között is születtek látványos árak. Peter Paul Rubens műhelyéből az olajjal fára festett Párizs ítélete 45-50 ezer eurós becsérték után 352 300 euróért lett egy orosz telefonos licitálóé. Rekordárat ért el egy középkori mester, Michele di Matteo Lambertini a Keresztelő Szent János és egy apostol című temperájával, 271 800 eurós leütéssel. Monrealese Szent Rozáliája 60 ezres kezdés után 122 300 euróért kelt el. Az igazi csúcsárakat a XIX. századi piktúra képviselői érték el: Ferdinand Georg Waldmüller zsánerképe 300-400 ezres elvárás után 490 300 euróba került új tulajdonosának, Friedrich Gauermann alpesi aratása pedig a 100-120 ezres sávból ért 237 300 euróig. A magyarokat az olasz eredetű festődinasztia képviselte: ifj. Markó Károly horgászait és Markó Ferenc szénagyűjtőit egyaránt a 8-12 ezer eurós sávban indították és 10 ezer euróért értékesítették.

Veress-bálványok salakreliefeken

Jól illenek a Budapest Galéria óbudai kiállítóházának zegzugos szobái Veress Pál emléktárlatához: fokozzák azt a titokzatosságot, amely egész életében jellemezte az egy évtizede elhunyt festőművész - nem mellesleg az MTI, majd gazdasági lapok elismert szerkesztő-újságírója - munkásságát. A negyvenes években régészetet, néprajzot és művészettörténetet tanuló Veress az ötvenes évek franciásan "vad" figurális piktúrája után a hatvanas években eljutott azokhoz a félig állati, félig emberi alakokhoz, amelyek erősen stilizált bálványokra emlékeztetik a szemlélőt. A témához sajátos technikát dolgozott ki: kokszhamut vegyített fehér cementtel, majd műgyantával, ez a massza olyan szilárd felszíni reliefet eredményezett, akár az öntött vagy faragott domborművek. A kép kilépett a harmadik dimenzióba, a piktor szobrásszá vált - bár Veress már festőként is használta a puszta tenyerét, a törlésre használt rongyokat vagy az ecset nyelét, máskor grafikái készítésekor aknázta ki a használt deszkadarabok erezetének és göcsörtjeinek rajzolatait vagy több rétegben felragasztott papírtépésekkel hozott létre markáns végeredményt. A művész egyéni pogány mitológiája minden komolysága és organikus absztrakciója mellett sem nélkülözött valamiféle szecessziós dekorativitást és népiesen míves játékosságot - derül ki a november elsejéig látogatható tárlaton.

A vámhivatalokon is múlott az Art Moscow kínálata

A szeptember 23-27. között megrendezett Art Moscow 2009 nemzetközi kortárs művészeti vásáron két műkereskedés képviselte Magyarországot: a húszesztendős fennállását ünneplő, bécsi-budapesti Knoll Galéria, valamint a tavaly alakult Léna & Roselli Galéria. Az előbbi tulajdonosa, Hans Knoll, a vásár szakértői tanácsának is tagja, ő egyedüliként szavazott az ellen, hogy idén a válság miatt május helyett szeptemberben, a Moszkva Biennáléval párhuzamosan tartsák meg a rendezvényt. Fenntartása jogosnak bizonyult: az egynapos eltéréssel megnyílt biennále látványosan kisebbítette a vásár hatását. Az Art Moscow balsikeréhez a vámolási nehézségek is hozzájárultak: hat ország hét galériájának anyagát az orosz-ukrán határon visszatartották még a vásár zárása után is. A Knoll sem tudta standján bemutatni a világhírű brit szobrász, Tony Cragg alkotását, ezt a rá váró műgyűjtő házaspár is csak késve tudta megtekinteni. Hans Knoll személyes poggyászában azonban volt három kisméretű festmény Nemes Csabától - kényszerűen "levegős tálalásuk" váratlan hatást ért el: sokan dicsérték a prezentálás egyszerűségét, a vásár legelegánsabb résztvevőjeként jellemezve a Knoll Galériát. A művek közül egyet sikerült eladni és látatlanban megvettek két fotót az aes+f csoporttól is, így Hans Knoll félig-meddig elégedett a végeredménnyel. Az általa szervezett moszkvai utazás két csoportjában 32 résztvevő volt - svájci súlyponttal -, a zsúfolt programba most kevesebb műterem-látogatás fért bele, de a mustrán a gyűjtők négy művet vásároltak. Vámolási gondok árnyékolták be a Léna & Roselli szereplését is: a szállítmányozási cég hibájából a belarusz határon rekedtek Nádler István, Pauer Gyula és El-Hassan Róza, valamint a katalán Jordi Pallarés és a moszkvai születésű, Hollandiában élő Julia Winter munkái éppúgy, mint a sokoldalú orosz Bogdan Mamonov vegyes technikájú vásznai. Szerencsére a két orosz művész Moszkvában tárolt alkotásait sikerült a vásáron prezentálni, Julia Wintertől el is adtak, emellett bemutatták Pauer Gyula Pszeudokocka című munkáját és Pszeudo manifesztumát is. A galériások - Orosz Léna és Hegedűs Anikó - szerint az idei kortárs moszkvai vásár gyengébb volt a tavalyinál, rosszul is reklámozták és kellemetlen emléket hagytak mindenkiben a vámügyek miatt pórul járt galériák üres standjai.

Csernus-műterem és -tárlat Budapesten

Csernus Tibor képeiből a KOGART Ház rendezte 2006-ban a legutóbbi és legteljesebb budapesti bemutatót, a ház nevében Kovács Gábor akkor felajánlotta egy műterem létesítését a párizsi magyar festőművész számára, de Csernus 2007-ben elhunyt; fél évszázados életművéből a nyáron került végleg haza mintegy hatvan festmény, közel háromszáz akvarell, pasztell és szénrajz, illetve hatszáz könyvillusztráció. A megvásárolt hagyaték gondozására kutatószoba biztosításával 15 millió forintot különített el a KOGART alapítvány, további 5 millióból pedig a napokban megnyitották Csernus emlékműtermét. A Montmartre művésznegyedének világhírű Bateau Lavoir házából hazahozott műterem teljes eredeti berendezése helyet kapott az Andrássy út 108. alatt, a bútoroktól a festőállványon át az ecsetekig, Csernus saját készítésű repülő- és hajómodelljeitől a használati és dísztárgyakon át felesége, Sylvester Katalin színezett gipszszobraiig. Az enteriőrrel egy időben nyílt meg az Andrássy út 112. alatt alatt a KOGART Házban az év végéig nyitva tartó Csernus-tárlat is, javarészt a hazai közönség által eddig még sohasem látott negyven alkotásból. Kölcsönzőjük az erdélyi születésű, Párizsban letelepedett ügyvéd és műgyűjtő, Hubertus V. Sulkowski, aki hosszú évtizedeken át támogatta a művészházaspárt, ezalatt közel harminc muzeális nívójú főmű került birtokába.

Dorotheum: közeleg az őszi aukciós hét

Múlt szombattól már látható az előzetes kiállítás a Dorotheum bécsi palotájában abból az anyagból, amelyre október 6-tól 8-ig lehet majd licitálni a hagyományos őszi aukciós héten. Szokás szerint először a régi mestereket kiáltják ki, összesen háromszáz tételben. A XV. századból Matteo Lambertini Keresztelő Szent Jánosára a katalógusban nem adtak árat, így a legmagasabbról a híres csendéletfestő, Georg Flegel virágcsokra indul, ezt 200-300 ezer euróra becsülik a ház szakértői. Ezt követi az angol földön híressé vált XVIII. századi olasz tájfestő, Francesco Zuccarelli jellegzetes olajképe a 200-230 ezer eurós sávban, illetve a Mediciek házifestője, Jacopo Ligozzi, akinek páros virágcsendéletét egyenként 100-150 ezer eurós becsértéken kínálják. Jacob von Ruisdael erdős folyókanyarja egy évszázadon át lappangott, ezért várhatóan felverik 70-90 ezer euróra saccolt árát. Másnap a XIX. századi festészet kerül sorra: a népszerű biedermeier festő, Ferdinand Georg Waldmüller zsánerjelenetének becslése még a régi mesterekét is lekörözi a maga 300-400 ezer eurós sávjával. Eugen Blaas velencei ciklusából egy udvarlási jelenet - A pók és a légy szimbolikus címmel - 150-200 ezer eurót kóstál, Friedrich Gauermann aratása 100-120 ezer eurót érhet meg. Két napon át viszik kalapács alá a vegyes műtárgyakat, az ezüstneműből két reprezentatív darab emelhető ki: egy vitorlást formáló asztali díszedény, 14-18 ezer euróért, illetve egy párizsi fedeles kupa elefántcsont montírozással, 12-16 ezerért. A porcelánkínálatból megemlítendő egy kisebb Du Paquier-kollekció, valamint egy közel méteres díszváza 1865-ös datálással, Frigyes Vilmos trónörökös mellképével az egykori porosz királyi manufaktúrából, 25-45 ezer euró közti áron. A töretlenül keresett biedermeier kategóriájában Josef Danhauser bécsi műhelyéből egy kandeláberpárt az 1800-as évek elejéről 30-40 ezer euróra tartanak, ehhez képest alkalmi vétel egy olasz barokk díszkomód 12-16 ezer euróért. A válság során egyre kapósabbá váló ékszereké a záróakkord október 8-án: egy gyémántokkal és brillekkel kirakott platina női karkötő a 37-60 ezer eurós sávban csábítja az érdeklődőket, míg a képünkön látható variálhatóan hordható négyrészes fehérarany garnitúra (gyémánt- és zafírkövekkel) már 22-35 ezer euró között megpályázható.

Milliós képek Nagybányáról

"A ház specialitásának" számító nagybányai festők vonulnak fel a MissionArt Galéria budapesti eladásos tárlatán, október 3-ig. A legdrágább Boromisza Tibor Hegyi patak borús időben című 1913-as, kissé sötét tónusú vászna, 12 millió forintért; Stanislas Stückgoldnak a nagybányai református templomról ezzel egy időben festett napsütéses képéért ennek a felét kérik, életvidám szalmakalapos önarcképe pedig már 3 millióért megszerezhető. Koszta József Kukoricarakását 5,2 millióért árulják. Szintén az első világháború körüli évekből valók olyan külföldi tanulmányutak emlékeit őrző művek, mint Tibor Ernő Francia kikötője 2,2 millióért, illetve T. Rácz Péter Antik romok az Adrián című vászna 1,4 millióért. (Utóbbi hátoldalán egy másik kép is található Nagybánya egyik városszéli házsoráról.) A két világháború között született Kiss Károlytól az Erdélyi házak napsütésben (1,3 millió), illetve Klein József Nagybányai utcája (1,2 millió), Nagy Oszkár műteremrészlete viszont jóval későbbi, 1948-as datálású, ezt pontosan 2 640 000 forintra taksálták a tárlat rendezői. Mindemellett még az olajfestmények között is tallózhatunk alacsony árakon - egy olvashatatlan szignójú tájkép a bánffyhunyadi templom sziluettjével csak 60 ezer forint. Hasonló árfekvésben lehet megszerezni akvarelleket, pasztelleket, illetve vegyes technikájú grafikák egyedi példányait, holott ezek általában nem csupán az olajképek előzetes helyszíni vázlatai, hanem önmagukban is megállják a helyüket.

Erdész: Bauhaus-tárlat értékesítéssel

Idén ünneplik a Bauhaus-iskola alapításának 90. évfordulóját szerte a világon - Szentendrén Erdész László galériája ez alkalomból főleg a magyar Bauhaus-tagokra irányítja a figyelmet szeptember 30-ig nyitva tartó eladásos tárlatán. Tavaly a Christie's 120 ezer fontért értékesítette a híres Kästner-mappa egyik számozott és szignált darabját Moholy-Nagy László Konstruktion című 1923-as grafikai sorozatával, amelyből a náci könyvégetések és a második világháború miatt kevés maradt az utókorra. Most az album hat fekete-fehér eredeti lapját együtt negyvenmillió forintért kínálja a galériás. Molnár Farkas hagyatékából származik a művészkollégáival, Johan Hugóval és Stefán Henrikkel összeállított 1921-es Itália-albumból a Firenze című litográfiai lap mellett ennek festmény változata is, amelyet ugyancsak negyvenmillióért lehet megszerezni. Az átlag árszint azonban nem ez: Pap Gyula krómacélból és üvegből kombinált állólámpája 350 ezer forint, míg a Bauhaus-béli kollégáiról egy Földközi-tengeri hajózáson készült fekete-fehér felvételeit 150 ezer forint körüli árakon adják. Több Moholy-Nagy-fotó hatvanas évekbeli levonata is megvásárolható, köztük van például az 1931-es Pozitív akt, illetve párja, a Negatív akt, mindkettőért 250 ezret kérnek. A Breuer Marcell által 1927-ben tervezett, krómacél vázra szerelt bőr klubfotelt a művészettörténet Vaszilij-karosszék néven tartja nyilván, Kandinszkij keresztneve alapján - Breuer az orosz festő feleségének tervezte -, ennek egy példánya most 60 ezer forintért vehető meg. Molnár Farkas hagyatékából ritkaságnak számító Bauhaus-kiadványok is előkerültek, ezeket 1400-10 ezer euró közti összegekért árulják most Szentendrén. Ezek a forint-, illetve euróárak megfelelnek a nemzetközi gyakorlatnak - mondta el lapunknak Erdész László -, a galéria visszatérő külföldi ügyfeleinek, illetve magyar törzsközönségének sem jelentenek újdonságot.