Jól illenek a Budapest Galéria óbudai kiállítóházának zegzugos szobái Veress Pál emléktárlatához: fokozzák azt a titokzatosságot, amely egész életében jellemezte az egy évtizede elhunyt festőművész - nem mellesleg az MTI, majd gazdasági lapok elismert szerkesztő-újságírója - munkásságát. A negyvenes években régészetet, néprajzot és művészettörténetet tanuló Veress az ötvenes évek franciásan "vad" figurális piktúrája után a hatvanas években eljutott azokhoz a félig állati, félig emberi alakokhoz, amelyek erősen stilizált bálványokra emlékeztetik a szemlélőt.
A témához sajátos technikát dolgozott ki: kokszhamut vegyített fehér cementtel, majd műgyantával, ez a massza olyan szilárd felszíni reliefet eredményezett, akár az öntött vagy faragott domborművek. A kép kilépett a harmadik dimenzióba, a piktor szobrásszá vált - bár Veress már festőként is használta a puszta tenyerét, a törlésre használt rongyokat vagy az ecset nyelét, máskor grafikái készítésekor aknázta ki a használt deszkadarabok erezetének és göcsörtjeinek rajzolatait vagy több rétegben felragasztott papírtépésekkel hozott létre markáns végeredményt. A művész egyéni pogány mitológiája minden komolysága és organikus absztrakciója mellett sem nélkülözött valamiféle szecessziós dekorativitást és népiesen míves játékosságot - derül ki a november elsejéig látogatható tárlaton.
Wagner István