Kolozsi Pál

Vállalkozásbarát országok

1. Szingapúr 2. Új-Zéland 3. Egyesült Államok 4. Kanada 5. Hongkong 6. Egyesült Királyság 7. Dánia 8. Ausztrália 9. Norvégia 10. Írország Forrás: Világbank

Sereghajtó a magyar építőipar

A második negyedévben a szezonálisan kiigazított adatok szerint 1,9 százalékkal bővült az építőipar kibocsátása negyedéves alapon az Európai Unióban (EU), a tagországok közül mindössze kettő számolt be visszaesésről, az egyik közülük épp Magyarország.

Erősödget a forint, de a makroadatok bekavarhatnak

Erősödött a mai nyitás óta a forint az euróval szemben a bankközi devizapiacon, és a közös európai pénz kurzusa akár 273 forintig is elmehet, ha nem kavarnak be a következő napok makroadatai.

Pirosban a nyugat-európai indexek

Mind a három vezető nyugat-európai tőzsdeindex mínuszban kezdte a mai kereskedési napot.

Zseniális! Több százezer módosító inditvánnyal akadályozzák a fúziót

Holnap kezdődik a francia Nemzetgyűlésben a Gaz de France (GdF) gázipari vállalat privatizációját lehetővé tevő törvény vitája, ami nem ígérkezik egyszerűnek, a baloldal ugyanis csaknem 140 ezer (!) módosító indítványt terjesztett be.

Minden tizedik Intel-alkalmazott utcára kerül

A világ legnagyobb chip-gyártója, az egyesült államokbeli Intel Corp. az elkövetkező egy évben 10 500 állást szüntet meg, ami azt jelenti, hogy munkaerejének 10 százalékát lapátra teszi.

Megszületett a japán trónörökös!

Kiko japán hercegnő ma reggel életet adott első fiának, ami azt jelenti, hogy megszületett a felkelő nap országának leendő trónörököse, akit jelenleg még ketten megelőznek az öröklési sorban.

Emelné a nyugdíjkorhatárt az Európai Központi Bank

Nem a bevándorlás ösztönzése, hanem a nyugdíjkorhatár kitolása, illetve a ledolgozott órák számának növelése lehet a megoldás az eurózóna lakosságának elöregedéséből adódó gazdasági problémákra – vélik az Európai Központi Bank (ECB) elemzői. A gondok abból adódnak, hogy a jelenlegi tendenciák fennmaradása esetén 2020 után a 12 tagország lakosainak száma csökkenni kezd, 30 évvel később pedig minden harmadik lakos idősebb lesz 64 évesnél. Az eurózóna gazdasági növekedése mindezek következtében évi 1 százalékra csökkenhet 2020–2050 között. Az ECB szerint kiutat a munkaerőpiac átalakítása jelenthet, aminek keretében meg kell növelni a jelenleg a férfiaknál jóval kevésbé aktív munkavállaló nők arányát, emelni kell a ledolgozott munkaórák számát és ki kell tolni a tényleges nyugdíjkorhatárt. Ez utóbbi azt jelentené, hogy szigorodnának a korhatár előtti nyugdíjazások, ez a gyakorlat ugyanis távol tartja a munkaerőpiactól az idősebbeket és a nőket. A lakosság öregedése régóta a figyelem középpontjában áll a problémával egyre inkább szembesülő európai országokban, és eddig sokan a bevándorlás erősítését vélték a megoldásnak. Az ECB azonban épp arra figyelmeztet, hogy a migráció egymagában nem oldja meg a gondokat, ugyanis a tapasztalatok szerint a bevándorlók is idővel a nyugdíjrendszert terhelik majd, emellett számukat a politikai problémák is korlátozzák. Ez utóbbi szempont létjogosultságát erősíti meg, hogy az eurózónán kívüli Egyesült Királyságban is egyre gyakrabban merül fel, hogy szigorítani kellene a jelenlegi liberális munkaerő-piaci szabályozást Románia és Bulgária várható uniós csatlakozása miatt. A nyugat-európai országokat nem egységesen sújtja majd a demográfiai probléma. A becslések szerint Németországban, Görögországban és Olaszországban a lakosság zsugorodása már öt-tíz éven belül elkezdődhet, míg Belgiumban, Hollandiában, Franciaországban, Ausztriában, Portugáliában és Finnországban erre csak húsz év múlva kerül sor, Írországnak és Luxemburgnak pedig a belátható jövőben nem kell ezzel a kérdéssel foglalkoznia.

Meddig húzza még a világgazdaságot az Egyesült Államok?

A globális növekedési kilátások nagymértékben azon múlnak, hogy miképp oldódik fel a világgazdaságot jelenleg jellemző egyensúlytalanság – fejtette ki párizsi sajtótájékoztatóján Alfredo Calcagno, az ENSZ Kereskedelmi és Fejlesztési Konferenciájának (UNCTAD) közgazdásza a szervezet idei kereskedelmi jelentésének bemutatásakor. A szakértő szerint kérdéses, hogy az amerikai gazdaság meddig lehet még a világgazdaság motorja, de az bizonyos, hogy idővel a többi fejlett országnak is szerepet kell vállalnia, e nélkül ugyanis jelentősen lassulhat a globális növekedési ütem. A gazdaság bővülésének lassulása várhatóan jövőre is folytatódik az USA-ban, de ezt valamelyest ellensúlyozhatja a japán és az európai fellendülés – vélekedett Calcagno. A világgazdaságot jelenleg jellemző egyensúlyhiány egyrészről az Egyesült Államok folyó fizetési, illetve azon belül is elsősorban külkereskedelmi mérlegében jelentkező hatalmas deficitből, másrészről pedig egyes országok – elsősorban Kína, Németország és Japán – jelentős külső többletéből adódik. A egyensúly helyreállása két módon mehet végbe, de szinte bizonyos, hogy az egész világgazdaság megérzi majd a folyamat hatásait. Az egyik lehetőség az amerikai gazdasági növekedés visszaesése, ami visszafogja majd az amerikai importot – ezzel párhuzamosan nagy valószínűséggel csökkenti a német és a japán külkereskedelmi többletet –, a másik pedig az amerikai versenyképesség javulása, ami szintén hathat a többi ország külső pozíciójára – vélekedett a szakértő, aki szerint nem reális azzal számolni, hogy jelentősen csökken az amerikai költségvetés hiánya, illetve jelentősen nőnek a megtakarítások az Egyesült Államokban. A mindenekelőtt a szegényebb országok problémáival foglalkozó UNCTAD jelentése szerint a fejlődő országok jelentős része viszonylag jó évet zár az idén, ami elsősorban a régóta nem tapasztalt szintre emelkedő alapanyagáraknak köszönhető. A magas árszint azonban nem tart örökké, így ezen államok sem tudják megspórolni a fejlesztéspolitika új alapokra helyezését – áll az elemzésben, amely összehangolt intézményfejlesztést, makropolitikát és fejlesztéspolitikát tart szükségesnek. A liberális gazdaságpolitikai terminológiához szokott füleket talán meglepi az a recept, amit az UNCTAD javasol a fejlődő országoknak, a nemzetközi szervezet ugyanis hangsúlyosan építene a vámokra, az exporttámogatásokra, a növekedési célokat is követő jegybankokra és a tőkeáramlások időleges kontrolljára. A szervezet jelentése ezen túl élesen kritizálja a Nemzetközi Valutaalap (IMF) által követett stratégiát és túl szélesnek nevezi a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) szerződései által lefedett gazdasági területet.