BUX 135138.83 -0,56 %
OTP 42440 -0,75 %
header

Király Andrea

03.
24.
22:59

A dohány is főszereplő a salzburgi régiségvásáron

Csak kihalásos alapon lehet bejutni azon félszáz élvonalbeli osztrák, német és angol galériás közé, akiknek anyagából az idén immár 27. alkalommal tartják meg a salzburgi hercegérseki rezidencia tradicionális régiségvásárát, március 22. és április 2. között. A húsvéti ünnepi játékok idején Mozart szülővárosában összesereglett nemzetközi közönség legalább ilyen válogatós a kínálatot illetőleg, mert szakértő és járatos a műkereskedelemben.

Szerző(k):
Király Andrea
03.
08.
11:31

A Kögáz várhatóan az idén sem fizet osztalékot

Nem végleges adatok szerint 27 milliárd forint volt a Kögáz Rt. tavalyi nettó árbevétele és 500-600 millió forint a várható profitja. Valószínűleg ezúttal sem tudnak érdemi osztalékot fizetni a részvényeseknek - hangzott el a cég mai tájékoztatóján. Thomas Hecker, az igazgatóság elnöke elmondta: elsősorban azért nem tartja jónak a készülő és jövő évre tervezett piacnyitásra időzített gáztörvényt, mert az megengedhetetlen előnyt ad a Molnak. Hecker egyébként úgy véli, hogy az árszabályozásnál a jövőben figyelembe kellene venni a szolgálttók működési feltételeinek regionális eltéréseit is. Ebből adódóan a Kögáz - a cég saját számításai szerint - a hazai átlagnál 5 százalékkal magasabb fogyasztói árat érvényesíthetne.

Szerző(k):
Király Andrea
03.
07.
23:59

Hullámzó érzelmek

Hogy mennyire jó szemű és jó tollú író volt Hunyady Sándor (Bródy Sándor fia), azt mindmáig Bakaruhában című novellája meg a belőle készült páratlanul hangulatos és emberséges magyar film igazolja és fémjelzi. Sem a novellában, sem a mozidarabban nincs fölösleges szó vagy részlet. Lélektani vagy meseszövési szempontból is minden a helyén található bennük. Aki ennyire hitelesen, életszerűen látja a világot s ilyen takarékosan fogalmaz, azt eleve azzal kell „gyanúsítani”, hogy máskor sem képes rosszabb minőséget kiadni a kezéből. Általában még sincs a kívánatos szerzők között elkönyvelve, pedig ma igazán lámpással keresgéljük azokat az alkotókat, akik úgy értenek a közönség nyelvén, mint ő. Ezt a ritka írói tulajdonságot vette észre újból az Unikum sorozatot elindító K. u. K. Kiadó és Fráter Zoltán irodalmár, amikor a kedves és fordulatos Szerelmes unokatestvéreket hatvan év után felszínre hozták egy régi Színházi Életből, illetve szétrongyolt ponyvafüzetből. A regényke megnyugtató heppienddel zárul; s bár ez az idillikus vég szépen elő van készítve, szigorúbb kritikusok ellene vethetik, hogy túl kerek, mint valami jól formált zsemle. Az ügyes történetmondás mögül azonban olyan belső finomságok kerülnek napvilágra a gyermek- és kamaszlélek rejtelmeiről, hogy azt bármely korabeli francia nagyság megirigyelhette volna, nem beszélve Somerset Maughamról, aki egyébként Hunyady bevallott mintaképe volt. A kisregény csúcsjelenetei az éretlen, de öntudatos diákfiú és eladó sorba serdült nagynénje között játszódnak le, finom erotikával, lázas reménykedésekkel és hidegzuhanyszerű csalódásokkal fűszerezve. A szereplőket a cseperedő fiúcska, majd a csaknem „kész” fiatalember nézőpontjából ismerjük meg. Ebben az a mulatságos, hogy előbb szinte valamennyien ellenszenvesek vagy idegenek, ám később kitetszik róluk, hogy szeretetre méltónak lehet elfogadni őket – kissé fogcsikorgatva. Az érzelmi hullámzások delikát szakértőjének mutatkozik Hunyady azokban a társnovelláiban is, amelyeket a válogató ugyancsak poros újságok mélyéről bogarászott elő. Közülük az utolsó írás a reá leginkább jellemző. Benne egy olyan nevezetes nap históriája bontakozik elő, amelyen a budapesti lakásba egyszerre érkezik meg a csendes elmúlás, s hangzik fel vigasztalásul az életerős csecsemő reménykedő gőgicsélése. Iszlai Zoltán

Szerző(k):
Király Andrea
03.
07.
23:59

A napfénycsempész

Volt egyszer egy észt kislány, aki már a narvai óvodában nagy kedvvel faragott, rajzolt, gyurmázott, s az iskolában is kitűnt tehetségével. Valami nem stimmel veled – mondta a barátnője. Pedig csak a tehetség kért utat magának. Elena Klusina kibontakozását textilmérnök szülei minden módon segítették. Művész barátoktól festeni tanult, de a moszkvai textilakadémia elit iparművészeti tagozatára csak az ötödik próbálkozásra sikerült bejutnia. Először a művészeti tanulmányok hozták Magyarországra, azután a szerelem. Az Iparművészeti Főiskolán diplomázott 1987-ben gobelinesként. Tallinba visszatérve kényszerpályára került: textilmenedzser és magyar–angol–orosz–észt tolmács lett. Csakhogy hiányzott a pesti levegő, és 1988 nyara újra Magyarországon találta. S rátalált Köteles János elektroműszerész is, akivel azóta boldog házasságban él. Eleinte itt is tolmácsként dolgozott és gobelint szőtt egy kisszövetkezetnek. Néha rajzolgatott. És – ötévenként – gyerekeket szült: Márta Esztert és Magdaléna Stefániát. Rajzot és festést tanított a Pataki Művelődési Házban, s újra előkerült a rajzmappa – de már új otthonukban, amit a két kezükkel építettek. Téglapucolás közben pihent a múzsa, de azután Léna újult erővel, nyakig merült a művészetbe. „Mindent ki akarok próbálni, mert alkotni csak úgy lehet, ha van célja az embernek.” És Köteles Lénának zavarba ejtően sok célja van. Otthon rajzot, festészetet tanít (minden tanítványát felvették a főiskolára), közben az Észtországban igen elterjedt selyemfestészetet, a hideg batikot megújítva len- és pamutvászon alapra álmodik pompázatos növényeket, virágokat. „Becsukom a szemem, és látom, mit kell megfesteni.” A keretre feszített vászonra benzin és gumiragasztó keverékével festi fel a kontúrokat, azután kitölti színekkel: kedvence a sárga, a narancs és a piros, de szereti a zöldet és a kéket is. Feketét ritkán használ. Nagy kedvét leli az akvarellfestésben. Fából faragott fejű és kezű, batikolt kelmébe öltöztetett hangulatbabái közé hét hónapja egy élő is érkezett: Dorottya. Első ízben 2000-ben lépett nyilvánosság elé: a narvai honfoglalás-kiállításon – észtek és oroszok között „egyetlen magyarként” – jurtát formázó, festett népi motívumos, májusfaszalagos textilszobra nagy sikert aratott. Ugyanez év őszén első igazi hazai kiállításán a Kőbányai Szabadidő Központban hangulatbabáit, idén januárban a Pestimrei Művelődési Házban gobelinjeit láthatta a közönség. Kísérletező kedvét a szitafestékkel, filmsimítóval színes pamutra készített rovás- és tibeti imaírás-utánzatok, az ősi keresztény jelkép-képek sikere csak tovább növelte. „Tetszett az embereknek. Megértették, azt érezték ki belőle, amit akartam: minden képbe becsempészni egy kis napfényt.” „Az embernek ott jó, ahol rásüt a nap” – vallja. Március 8-án 17 órakor a Bárka Színház kávézójában nyíló kiállításán meggyőződhetnek róla: Köteles Lénának annyi napsütés jut, hogy még vissza is sugározhat belőle. Nekünk, tárlatlátogatóknak. Hegedűs Eszter

Szerző(k):
Király Andrea