Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Hogy mennyire jó szemű és jó tollú író volt Hunyady Sándor (Bródy Sándor fia), azt mindmáig Bakaruhában című novellája meg a belőle készült páratlanul hangulatos és emberséges magyar film igazolja és fémjelzi. Sem a novellában, sem a mozidarabban nincs fölösleges szó vagy részlet. Lélektani vagy meseszövési szempontból is minden a helyén található bennük. Aki ennyire hitelesen, életszerűen látja a világot s ilyen takarékosan fogalmaz, azt eleve azzal kell „gyanúsítani”, hogy máskor sem képes rosszabb minőséget kiadni a kezéből. Általában még sincs a kívánatos szerzők között elkönyvelve, pedig ma igazán lámpással keresgéljük azokat az alkotókat, akik úgy értenek a közönség nyelvén, mint ő.
Ezt a ritka írói tulajdonságot vette észre újból az Unikum sorozatot elindító K. u. K. Kiadó és Fráter Zoltán irodalmár, amikor a kedves és fordulatos Szerelmes unokatestvéreket hatvan év után felszínre hozták egy régi Színházi Életből, illetve szétrongyolt ponyvafüzetből. A regényke megnyugtató heppienddel zárul; s bár ez az idillikus vég szépen elő van készítve, szigorúbb kritikusok ellene vethetik, hogy túl kerek, mint valami jól formált zsemle. Az ügyes történetmondás mögül azonban olyan belső finomságok kerülnek napvilágra a gyermek- és kamaszlélek rejtelmeiről, hogy azt bármely korabeli francia nagyság megirigyelhette volna, nem beszélve Somerset Maughamról, aki egyébként Hunyady bevallott mintaképe volt.
A kisregény csúcsjelenetei az éretlen, de öntudatos diákfiú és eladó sorba serdült nagynénje között játszódnak le, finom erotikával, lázas reménykedésekkel és hidegzuhanyszerű csalódásokkal fűszerezve. A szereplőket a cseperedő fiúcska, majd a csaknem „kész” fiatalember nézőpontjából ismerjük meg. Ebben az a mulatságos, hogy előbb szinte valamennyien ellenszenvesek vagy idegenek, ám később kitetszik róluk, hogy szeretetre méltónak lehet elfogadni őket – kissé fogcsikorgatva.
Az érzelmi hullámzások delikát szakértőjének mutatkozik Hunyady azokban a társnovelláiban is, amelyeket a válogató ugyancsak poros újságok mélyéről bogarászott elő. Közülük az utolsó írás a reá leginkább jellemző. Benne egy olyan nevezetes nap históriája bontakozik elő, amelyen a budapesti lakásba egyszerre érkezik meg a csendes elmúlás, s hangzik fel vigasztalásul az életerős csecsemő reménykedő gőgicsélése.
Iszlai Zoltán
