A német gazdaságpolitika vezetői a vártnak megfelelően érvelve adták elő pozícióikat az alkotmánybíróság előtt az Európai Központi Bank (ECB) nyíltpiaci beavatkozásának (OMT) törvényességével kapcsolatban − új, átütő érv azonban nem hangzott el a kétnapos ülés első felében, így továbbra is izgulhatunk a döntés miatt. A német kormány álláspontját képviselő pénzügyminiszter, Wolfgang Schäuble, valamint Jörg Assmussen − aki Németországot képviseli az ECB kormányzótanácsában − amellett érveltek, hogy a Bundesverfassungsgerichtnek tiszteletben kell tartania az európai jegybank szuverenitását, tehát nem gáncsolhatja el az eurózóna jövője szempontjából kulcsfontosságú politikát. A politikusok könnyedén hivatkozhattak arra, hogy az OMT program kilátásba helyezése is elég volt arra, hogy megnyugodjanak az európai kötvénypiacok, és újrainduljon a valutaövezet tőkepiacainak integrációja. Assmussen szerint jogi szempontból fontos, hogy az OMT keretében csak a másodpiacokon vásárolnak államkötvényeket, tehát közvetlenül nem finanszírozzák a tagállamok államháztartásait. (Aki közvetlenül vásárolna a kötvényaukcióknál egy esetleges jövőbeli OMT program esetében, az teljes nyugalommal számíthat arra, hogy a másodpiacon az ECB jelenlétében adhatja majd el az államadósságokat.)
Jens Weidman, a Bundesbank elnöke − aki az európai jegybank kormányzótanácsában egyedüliként mindig is ellenezte a nyíltpiaci beavatkozás kilátásba helyezését − ezzel szemben részletekbe menő jogászi érveléssel egészítette ki a már ismert véleményét. A jegybankár szerint az ECB felhatalmazása szűken értelmezendő a tagországok jegybankjaival szemben, ezért kizárólag a fő céljára, az árstabilitásra kell koncentrálnia − a valutaövezet egyben tartása vagy a monetáris politika működőképességének biztosítása e szerint másodlagos, és az ECB-nek nem is kellene ezzel foglalkoznia a kormányok helyett. Weidman már korábban is többször kifejtette, hogy szerinte az OMT leveszi a nyomást a nemzeti kormányok válláról, amelyek így kevésbé lelkesen folytatják majd a megszorításokat. Ahogy korábban, ezúttal is kifelejtette elgondolásából a költségvetési hiánycsökkentés katasztrofális gazdasági hatását, és azt, hogy az OMT-t is csak szigorú feltételek mellett valósítanák meg. Weidman szerint még az is jobb lenne, ha a jelentős részben német hozzájárulásból létrehozott európai mentőalapból, az ESM-ből finanszíroznák a kárrendezést az eurózónában. Az OMT keretében vásárolt kötvényeknél ugyanis nem lenne elsőbbsége az ECB-nek, mint a görög átstrukturálás esetében volt. Az persze kérdés, hogy miért jobb, ha a német adófizetők közvetlenül nyelnék le a veszteségeket.
