Bana Péter

Nem hajlandó gyengíteni az eurót az ECB

Ötödik napja döntött rekordot az euró dollárárfolyama, amit a brüsszeli bizottság ugyan aggasztónak talál, de az ECB még verbálisan sem gyengíti a közös pénzt, sőt állítólag 1,35 dollárig esze ágában sincs euróeladással interveniálni a devizapiacon.

Egyre nő a digitális fényképezőgépek piaca

A digitális fényképezőgépek vezetői gyártói idilli évet tudnak maguk mögött, de a kereslet növekedése közepette csak azok a cégek tudják megtartani előkelő helyezésüket, amelyek nagyon gyorsan képesek fejleszteni.

Megfizet az EdF

A legnagyobb európai villamosenergia-termelő, a Magyarországon is számos érdekeltséggel rendelkező francia Electricité de France (EdF) 1,2 milliárd eurós számlát kapott az EU brüsszeli bizottságától. Az unió versenyhatóságaként eljáró bizottság ugyanis úgy találta, hogy a francia állam 1987–1996 között 889 millió euró adóbevételt nem szedett be a EdF-től. Ezenfelül a döntés arra kötelezi a csoportot, hogy 1997-től az összeg kamatait is fizesse be a francia kincstárba. A francia kormány egyúttal vállalta ugyan, hogy megszünteti az állami garanciavállalást – ami mellett az EdF a piacinál jóval alacsonyabb kamatra vehetett fel hiteleket és így jogtalan előnyt élvezett versenytársaihoz képest az árampiacaikat megnyitó többi uniós országban –, de a párizsi pénzügyminisztérium nem zárta ki, hogy az ügyet a luxemburgi Európai Bíróság elé viszik.

Jennel tömi meg bőröndjét a japán kormány

A dollár árfolyama percek alatt egyharmad jennel, 107,8 jenre ugrott a devizapiacon a tegnap reggeli európai kereskedés során, miután a japán kormány kiszivárogtatta, hogy a márciussal záruló folyó pénzügyi évben 79 ezer milliárd jenről 100 ezer milliárd jenre (930 milliárd dollár) emeli a jen gyengítését célzó intervenciókra szánt összeg felső határát. A következő pénzügyi évben a kormány még legalább 40 ezer milliárd jennel, 140 ezer milliárd jenre (1230 milliárd dollár) növeli az összeget, amit rövid lejáratú kincstárjegyek kibocsátásából fedeznek. Így a Bank of Japan (BoJ) napi 3,37 milliárd dollárt vásárolhat majd fel jen ellenében. Az első tizenegy hónapban a tokiói pénzügyminisztérium utasítására a BoJ mintegy 17,8 ezer milliárd jent adott el, hogy megakadályozza az exportot gyengítő jenerősödést, de az árfolyam az év eleje óta így is 11 százalékkal izmosodott. A piaci szereplők általában egyetértenek abban, hogy az intervenciók nem tudják megakasztani a trendet és nagy a valószínűsége a 105 jenre erősödésnek, sőt a 100 jenes lélektani szint elérése sincs kizárva jövő márciusig. A hitelminősítők ugyanakkor nem nézik jó szemmel, hogy tovább dagad a japán államadósság, miközben lassan halad a bankrendszer és a vállalatok konszolidációja. A Fitch szerint a teljes japán államadósság, amely márciusban a GDP 140 százaléka, a G-7 államok között a legmagasabb arányú volt, a jövő év végére eléri a GDP 170 százalékát. Ezért a londoni hitelminősítő ugyan megerősítette a külföldi pénzben és a jenben fennálló japán adósságok AA és AA mínusz besorolásait, de ezeket negatív kilátásokkal tartja nyilván. A tokiói kötvénypiacot a bejelentés hidegen hagyta, amit a Mitsubishi Securities stratégája annak tulajdonított, hogy senkit nem érdekel, mit hordanak össze a hitelminősítők.

Emelné a munkaidőt a Bosch

Ha nem sikerül megállapodni az alkalmazottakkal a heti munkaórák számának 35-ről 40-re emeléséről változatlan bérek mellett, sok német munkahelyet a lehető legrövidebb időn belül kénytelenek leszünk alacsonyabb bérköltségű országokba áthelyezni - nyilatkozta a Financial Timesnak Franz Fehrenbach, a Robert Bosch GmbH német ipari csoport elnöke. Fehrenbach a döntést azzal indokolta, hogy csak így tudják fenntartani a versenyképességet. A hosszabb munkahetet már számos német cég bevezette, így a Continental gumigyártó is. Az EU-ban a nyugatnémet tartományok 35,7 órás munkahete a legrövidebbek közé tartozik, de a keleti országrészben már 38,3, Nagy-Britanniában 37,2 órát kell dolgozni, míg az Egyesült Államokban 40 óra a norma - emlékeztet a lap. A Bosch bejelentését az IG Metall, a legnagyobb német nehézipari szakszervezet szükségtelen provokációnak minősítette, miután az autóelektronikától a villanymotorokon át az elektromos kéziszerszá-mokig terjedő termékskálájú csoport már meg is kezdte a tárgyalásokat a 103 ezer németországi alkalmazott képviselőivel. Az IG Metall szerint a munkavállalók várhatóan elutasítják a gálánsnak aligha nevezhető ajánlatot, mert a munkaidő 5 órával történő megemelése azt jelenti, hogy minden hetedik munkás feleslegessé válik. A Bosch 133 ezer főt foglalkoztat külföldi gyáraiban, közülük 40 ezret olyan alacsony bérköltségű országokban, mint Csehország, India és Kína.

Mobilcégéből éldegél Martin Bouygues

A francia Bouygues SA távközlési és tévérészlegének kiváló teljesítménye ellensúlyozta az építőipari és a víztisztítási üzletágak gyengélkedését, így a csoport éves összevetésben 8 százalékkal, 957 millió euróra növekvő kilenchavi üzemi nyeresége felülmúlta a Reuters 945 millió eurós elemzői konszenzusát. A világ második legnagyobb építőipari vállalatának - amely egyúttal a vezető francia magántévé-csatorna, a TF1, és a harmadik legnagyobb mobilcég, a Bouygues Télécom tulajdonosa - nettó nyeresége 44 százalékkal, 341 millió euróra esett. A társaság ezt azzal magyarázta, hogy egy évvel ezelőtt a mérleget még 337 millió euró egyszeri nyereséggel növelte az olajbányászati részleg eladása. A TF1 üzemi profitja 16 százalékkal, a Bouygues Télécomé 29, az ingatlanfejlesztő részlegé 45 százalékkal emelkedett, de az építési üzletágé 52 százalékkal, a Colas autóút-építő részlegé 11 százalékkal, a Saur víztisztítóé 25 százalékkal zuhant. A mobilszolgáltató a csoport legnyereségesebb részlege, miután nagy az érdeklődés a tavaly novemberben beindított i-mode internet-szolgáltatás iránt. A csoport a kilenchavi adatok és az azóta eltelt időben mutatott teljesítmény alapján arra számít, hogy a teljes évben a tavalyit jóval meghaladó profitot ér el. Martin Bouygues, aki 8,9 százalékos pakettjével a legnagyobb tulajdonos, máris közölte, hogy a részvényeseknek magasabb osztalékot terveznek kifizetni.

Megállt a dollár gyors lejtmenete

A dollár gyors gyengülése megállt, miután a washingtoni kereskedelmi minisztérium tegnap nyilvánosságra hozta, hogy az Egyesült Államok folyó fizetési mérlegének hiánya a második negyedévi 139,4 milliárdról a harmadik negyedévben 135 milliárd dollárra csökkent. A fizetőeszköz rohamos elértéktelenedéséért sok közgazdász a duzzadó deficitet kiáltotta ki főbűnösnek, így a 136,1 milliárd dolláros Wall Street-i konszenzusnál jobb adat arra elég volt, hogy az euró jegyzése az új, 1,236 dolláros történelmi csúcsról valamivel lejjebb ereszkedjen. Ehhez hozzájárulhatott a többi makroadat is, mert arról tanúskodtak, hogy az amerikai gazdaság teljesítménye csökkenő infláció mellett növekszik. Az ipari termelés az októberi 0,4 után novemberben már 0,9 százalékkal bővült, ezen belül a szektor legnagyobb részét kitevő feldolgozóipar kibocsátása 0,3 után szintén 0,9 százalékkal nőtt. A Dow Jones konszenzusa a teljes ipari termelésnek csak 0,5 százalékos javulását ígérte. A 12 havi infláció az októberi 2-ről novemberben 1,8 százalékra süllyedt, és a nagy változékonyságú energia- és élelmiszerárakat kiszűrő maginfláció 1,3-ről 1,1 százalékra esett. Ilyen alacsony a maginfláció utoljára 1966 januárjában volt, és 1982 decembere óta első ízben csökkent – 0,1 százalékkal – a havi maginfláció. A fogyasztói árak az októberi stagnálást követően novemberben 0,2 százalékkal süllyedtek havi összehasonlításban. A Wall Street a havi inflációra most is stagnálást várt.

Nem sietnek a hitelezők az iraki adósság elengedésével

Európai turnéja első állomásán, Párizsban James Baker ígéretet kapott Jacques Chirac francia államfőtől, hogy Párizs fontolóra veszi az Iraknak folyósított hitelek egy részének elengedését. Abban is teljes volt az egyetértés, hogy az úgynevezett kormányhitelezőket tömörítő Párizsi Klubbal már jövőre megállapodásra kellene jutnia Iraknak. A Világbank szerint a Kuvait lerohanása nélkül számolt legalább 120 milliárd dollárnyi iraki adósságnak – ez az ország GDP-jének a hatszorosa – a kétharmadát kellene leírni. Az amerikai elnök különmegbízottjának feladata, hogy a klub 19 államát rávegye az általuk birtokolt 40 milliárd dollár lehető legnagyobb részének elengedésére. E célból Baker, aki Bush elnök apjának külügyminisztere volt és a család jó barátja, felkeresi Franciaországot, Németországot, Oroszországot és Olaszországot. Irak a kamatokkal együtt mintegy 6 milliárd dollárral tartozik Franciaországnak, 4,8 milliárddal Németországnak és 3,4 milliárddal Olaszországnak. Moszkva már közölte, hogy mivel Irak nem szegény ország, egy centet sem hajlandó leírni. Baker valószínűleg Berlinben sem talál kitörő lelkesedésre, miután Bush elnök az európai vállalatok közül a francia, a német, az orosz és a svéd cégeket kizárta azoknak a köréből, amelyek pályázhatnak az összesen 18,6 milliárd dolláros újjáépítési szerződésekre. A 26 új pályázatra eddig már több ezer vállalat jelentkezett, de a kiírást a Pentagon ismét elhalasztotta. Bush azonban hétfő esti beszédében egyértelműen közölte, hogy egyetért a Pentagon döntésével, amely szerint a háborút ellenző országok cégei nem vehetnek részt a tendereken. A kedvencek 63-as országlistáján mindenesetre egyebek között ott van Albánia, Afganisztán, de a Salamon-szigetek, Ruanda, Mikronézia és Tonga is.

A gazdag országok költik a legtöbbet fegyverekre

Növekedésnek indultak a katonai kiadások az Egyesült Államokat 2001. szeptember 11-én ért terrortámadások után. A leggazdagabb ipari országokban elsősorban azért, mert a terrorizmus elleni harcra fordított összegek jelentősen emelkedtek, de a GDP-arányos növekedés a Közel-Keleten volt a legnagyobb – derül ki a Nemzetközi Valutaalap (IMF) jelentéséből. A világ kormányainak összesített kiadásaiból 2000-ben még csak 6,5–7 százalékot fordítottak katonai célokra, 2002-re ez 6,7–7,2 százalékra nőtt. Bár az emelkedés a GDP-hez viszonyítva nem túl jelentős, a növekmény 32–64 milliárd dollár. A legfejlettebb ipari országokban a katonai kiadások a GDP 2,6 százalékáról 2,9 százalékra nőttek, és a kiadásokon belüli részarányuk is az átlagnál nagyobb, 7–7,3 százalékos volt. Ez azt jelenti, hogy a legfejlettebb országok, amelyek a világ katonai kiadásainak több mint 60 százalékát adják, 2000–2002 között évente átlagban a GDP 0,2-0,3 százalékával növelték a fegyverekre költött összeget. A GDP-hez viszonyítva mégis a Közel-Keleten nőttek a leginkább – 0,2–1,6 százalék között – ezek a kiadások, így a térségben a hadiköltés átlaga a GDP 5 százalékáról 5,2 százalékára emelkedett. A jelentés megállapítása szerint a tárgyidőszakban a világon a legkevesebbet a latin-amerikai és a kelet-közép-európai államok, valamint az egykori Szovjetunió utódállamai költötték katonai célokra. Afrikában és Ázsiában pedig egyáltalán nem növekedtek az összegek, sőt a GDP-hez viszonyított arány szerint Afrikában még csökkentek is.