A pénzutalás már vetekszik a közvetlen befektetésekkel
A fejlődő országoknak a gazdag államok által történő finanszírozása magánkézbe került: a segélyek elapadnak, ugyanakkor a szegény országokból érkezett, gyakran illegálisan dolgozó vendégmunkások pénzhazautalásai egyre nőnek - állítja a Világbank. A szegény országok túlnyomó részének legkurrensebb exportcikke az ember, aki nélkülöző családját a külföldön végzett munkából tartja el. A helyzettel mindenki nyer: a szegények pénzhez jutnak, a gazdagok pedig olyan munkákra találnak embert, amelyet saját állampolgáraik már nem szívesen vállalnak el. Az így megkeresett összegekből a hazautalt rész tavalyelőtt 80 milliárd dollárra rúgott, és a múlt évben már elérte a 140 milliárd dollárt.
A becslés meglehetősen visszafogott, mert ezeknek a pénzeknek a jelentős része nem bankokon vagy átutalásokra szakosodott cégeken keresztül jut el a címzettekhez - mondja az a Western Union, amely egymaga 81 millió személytől-személynek típusú átutalást bonyolított le a múlt évben. A költség az összeg néhány százalékától 15 százalékig terjed, de a nagy szám ellenére az az óriási előny, hogy a pénzre a kormányok nem tehetik rá a kezüket, már csak azért sem, mert nem is tudnak a tranzakciókról.
A pénzátutalások jelentőségét mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 2002-ben a fejlődő országokba irányuló nettó külföldi közvetlen tőkebefektetések (FDI) értéke 86 milliárd dollárt, a segélyeké pedig 33 milliárd dollárt tett ki. A szegények ugyan 100 milliárd dollárnyi adósságszolgálatot teljesítettek, de az egyenleg még így is pozitív. Különösen igaz lehet ez Dél-Ázsiára, ahová 16 milliárd dollárt utaltak haza, az FDI viszont csak 5 milliárd dollárra rúgott. Emellett az egyre koncentrálódó FDI oroszlánrésze mindössze 10 országba ment, ugyanakkor a hazautalások az országok egyre szélesebb körére jellemzőek. A legvonzóbb munkavállalási célpont 28,4 milliárd dollárral az USA, majd 15 milliárddal Szaúd-Arábia és 8,2 milliárd dollárral Németország következik.