Keresés

Lidl-ügyben vonhatják kérdőre a magyar államot

Hol kell rendezni a fogyasztóvédelmi hibákat, melyik államban kell fizetni a közterheket, hány cég részvétele kell a szabályos közbeszerzési pályázat lebonyolításához - ezekben az ügyekben várnak jelenleg uniós állásfoglalásra a felpereseket képviselő magyar bíróságok.

A GVH nem vizsgálja a meggykartellt

Sokkal inkább a piaci folyamatok és nem a feldolgozók vagy a felvásárlók kartellezése okozta a nyomott felvásárlási árakat a meggypiacon - állapította meg a Gazdasági Versenyhivatal (GVH). Emiatt a versenyhatóság a hozzá érkezett mindkét termelői bejelentést elutasította, vizsgálat nem indul. A döntés ellen a bejelentők nyolc napon belül a GVH-nál nyújthatnak be a Fővárosi Bíróságnak címzett jogorvoslati kérelmet. A GVH-hoz korábban két bejelentés is érkezett a meggypiaci anomáliák miatt. Az egyiket a Magyar Gazdakörök és Gazdaszövetkezetek Szövetsége (Magosz) tette hét vállalkozás ellen, miszerint a feldolgozók és felvásárlók összehangolták 2008-as felvásárlási áraikat, emiatt alakult ki országosan az 50-60 forintos kilónkénti ár. A másik bejelentő a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Agrárkamara volt, amely szerint több feldolgozó egyeztette árait a megyében. A GVH piacelemzést végzett, amelynek során megállapította, hogy a hazai meggytermés hozzávetőlegesen 80 százalékát exportálják. A kivitel ötödét feldolgozatlanul a konzervgyárak veszik meg, a többi meggybefőtt formájában, esetleg közvetlen fogyasztásra megy exportra. A legnagyobb felvevőpiacot Németország jelenti, oda a kivitel 70-80 százaléka jut. A legjelentősebb német vevő az Aldi és a Lidl kiskereskedelmi lánc, valamint a Schroeder Kg kereskedelmi vállalkozás. Tavaly a fagyká­rok miatt csupán 46 ezer tonna meggy termett és 200-220 forintos felvásárlási ár alakult ki, ez évben pedig 59 ezer tonna volt a termés. Idén országosan 75-80 forintos áron lehetett a meggyet feldolgozói telephelyen értékesíteni, a nem közvetlenül feldolgozónak történő értékesítésnél azonban 50-60 forintos ár alakult ki. Konkrét áregyeztetésről egyik bejelentőnek sem volt tudomása. A GVH szerint a feldolgozói és a felvásárlói oldal is sokszereplős, így a bejelentett vállalkozások nem lehetnek erőfölényes helyzetben, emiatt azzal vissza sem tudnak élni. A felvásárlók árai jelentős szóródást mutatnak és jellemzően napi szinten változtak.

Bezártak az Interfruct-áruházak

Júniusban még csak nyolc áruházat zárt be az Interfruct, a héten viszont már egyetlen egységük sem nyitott ki - tudta meg a Napi. A hosszabb ideje súlyos problémákkal küzdő - élelmiszert és vegyi árut forgalmazó - cash and carry lánc értesüléseink szerint előrehaladott tárgyalásokat folytat a Lidllel. A német cég állítólag 10-15 egységet is átvenne a korábban még 23 tagból álló hálózatból. Emellett már megállapodás született két budapesti egység átvételéről. A hat-, illetve háromezer négyzetméteres alapterületű óbudai és újpesti Interfruct értesüléseink szerint hamarosan újra kinyit, de már Reál cash and carry néven. Ez utóbbi áruház a közelmúltban készült el és a jövő hét végén nyithat. Úgy tudjuk, hogy a két újra nyíló egységben alig több mint ötven dolgozó maradt. Eközben az Interfruct cáfolja az áruházak bezárását. A múlt héten pénteken átfogó leltár kezdődött, amelynek célja az árukészletek felmérése - közölte kérdéseinkre adott írásos válaszában Csöppüs Gábor marketingvezető. Ez azért szükséges, hogy a következő hetekben megkezdhessék a lánc készleteinek feltöltését és a boltok fokozatos megnyitását. Az Interfruct eddig kizárólag a Tündérfürt úti áruházát zárta be - írta a marketingvezető, aki szerint az Interfruct Kft. vezetése nem tárgyalt sem a Lidl-, sem a Reál-hálózattal az áruházak átvételéről. Ennek teljesen ellentmond, hogy a Reál megerősítette értesüléseinket. Az Interfructnak tulajdonképpen már egyetlen áruháza sincs. A cég ingatlanjait ugyanis egy évvel ezelőtt 82,5 millió euróért - akkori árfolyamon 21 milliárd forintért - eladta a tulajdonos SCD-csoport a Dawnay Day Carpathian Plc. brit alapkezelőnek, majd 15 évre visszabérelte azokat. Ezt követően az Interfructot idén májusban értékesítette az SCD, a vevő a ciprusi Calslane Holdings volt, amely az áruházlánc stratégiai átalakítását ígérte. A főleg éttermek, vendéglők, szállodák - és korábban a Mol kúthálózatának - kiszolgálására berendezkedett áruházlánc piaci részesedése az utóbbi években csökkent, forgalma 2005-ben még 60 milliárd forint felett volt, tavaly pedig 47 milliárdra olvadt.

Durva árengedményre kényszerít az erős forint

Az osztrák határellenőrzés átmenti visszaállítása jót tett a kereskedőknek.

A Dunántúlon nagy engedményekre kényszerülnek

A dunántúli kereskedők már június végétől áresővel reagáltak az erős forintra és a kánikulára. A határ menti településeken 70-80 százalékos árleszállításra, illetve kiárusításra is szükség van ahhoz, hogy fogyjon a portéka, hiszen egyre többen vásárolnak külföldön.

Megugrott a Lidl - mikor lesz olcsóbb az élelmiszer?

Előretörhetnek a diszkontüzletek a piackutatók szerint.

Előretörhetnek a diszkontüzletek

Az átlagos 13 százalékos piaci árnövekedés mellett 10 százalékos erősödést mutatott fel a magyar élelmiszer-kereskedelem, vagyis nagyjából 3 százalékos visszaesést produkált. Ebben a környezetben három napifogyasztásicikk-értékesítő lánc mutatott fel átlagon felüli növekedést - mondta Szalóky Tóth Judit, a Nielsen Piackutató ügyvezető igazgatója. A Lidl 40 százalékos növekedésre volt képes, míg a drogerie markt 24 százalékot produkált. A Spar, amely szuper- és hipermarket üzlettípusokat egyaránt működtet, 16 százalékkal combosodott. Szalóky szerint hosszú távon a diszkontok növekedése várható, de nyílik még lehetőség a szupermarketek és hiperek előtt is. A diszkontok előnye az árban rejlik, hátrányuk viszont a minőség és a kínálat. A szupermarket előnye a minőség és az eladókkal létrejövő közvetlen kapcsolat, illetve a tisztaság. A hátránya viszont az árában rejlik. A hipermarket megközelíthetőségben van hátrányban, viszont árban és kínálatban verhetetlen. A piackutató szerint a 2007-es adatok azt mutatják, hogy sikerre ítéltek azok a gyártók, amelyek csatornaspecifikus élelmiszercsaládokat alakítanak ki - a jövőben az árra, a minőségre és a szortimentre egyaránt figyelni kell. Meglátása szerint a következő években sem várható, hogy a láncok tematizáljanak, megosszák a vevőközönséget.

A kiskereskedők, az Európai Bíróság és az Európai Bizottság

Jogos a kérdés, hogy pontosan mi köze lehet az első csoportnak a másik kettőhöz, melyre a választ az Európai Bíróság múlt heti - az úgynevezett Lidl-ügyben hozott - döntése adhatja meg. Az ítélet tartalma csekély újdonságerővel bír (különös tekintettel hazánkra), izgalmat ígér viszont az a tény, miszerint az Európai Bíróság az Európai Bizottság nyomására sem változtatott korábban hangoztatott álláspontján. Az ügy tulajdonképpen a csoportos adózás témakörét boncolgatta. Sok tagállam ugyanis megengedi, hogy a közös vezetésű cégek nyereségadójukat ne az egyes cégek szintjén adódó egyedi eredmények után fizessék, hanem vonják össze a csoporton belül adódó nyereségeket a veszteségekkel és csak ezen utóbbi, összevont (konszolidált) eredmény után váljanak adókötelessé. Természetesen az ilyen jellegű összevonásra általában csak a tagállami határokon belül nyílik alkalom, a külföldi leányvállalatok nyereségét/veszteségét a különböző nyereségadó-szabályok kizárják a csoportos adózási lehetőségből. Éppen ezen utóbbi okból kifolyólag számos tagállami rendszert ért már uniós kifogás, mondván, hogy a közös piacon nem működtethető a tagállami határokon visszafordított (a határokon túl megtagadott) kedvezmény. A bíróság többször megerősített álláspontja szerint ugyan egy ilyen korlátozás egyértelműen sérti a római szerződésbe foglalt szabadságokat, mégis a társasági adózás nemzetközi területén érvényre jutó tagállami erőegyensúly és az adóelkerülés visszaszorítása érdekében nem válhat teljesen korlátlanná a tagállami határokon átívelő veszteségbeszámítás (csoportos társasági adófizetés). Érdekesség, hogy minden jel szerint tipikusan a kiskereskedelmi tevékenység produkált veszteséget a tagállami határokon túl, az ügyben született két fontos EB-döntés ugyanis a Marks & Spencer, illetve a Lidl üzletláncokat érintette. A döntések alapján a tagállami határokon túl a veszteségek csak akkor vándorolhatnak, ha abban az államban, amelyben felmerültek, már nincs mód arra, hogy csökkentsék a társasági adókötelezettséget. Az ilyen, csoportos társasági adózást firtató döntéseknek ránk közvetlenül csupán nagyon korlátozott hatása van, mivel Magyarország nem alkalmaz hasonló csoportos kedvezményt társasági adórendszerében. Amennyiben azonban egy magyar vállalkozás leányvállalat alapítása nélkül terjeszkedne Európában, máris fontossá válna a fenti döntés, ugyanis az ilyen jellegű jelenléthez kapcsolt külföldi eredmény/veszteség alapesetben részét képezné a magyar vállalkozás összesített társasági adóalapjának is. Ez a leányvállalat nélküli eset azonban továbbra is jóformán elméleti, pontosan a versenykorlátozó hatású és határokon túlterjeszkedő iparűzési adónk miatt. A leányvállalat alapítása nélküli külföldi jelenlét ugyanis Magyarországon iparűzésiadó-fizetési kötelezettség alá esik, függetlenül attól, hogy bizonyos mértékig a vállalkozás külföldi területen fejti ki üzleti tevékenységét. Ezen a ponton véleményem szerint pontosan és egyértelműen tetten érhető az iparűzési adó sok rossz vonása közül az egyik legésszerűtlenebb, miszerint a nemzetközi túlterjeszkedéssel tulajdonképpen adóbevételt egyáltalán nem termel, csupán külföldi befektetéseket hiúsít meg. A másik, sokkal távlatibb vonatkozása a döntésnek a bizottság szerepe. A hivatalos kommüniké szerint a testület létre kívánja hozni a csoportos adózás lehetőségét határon átívelő formában a tagállamok között, a közös piac kívánalmainak megfelelően. A szisztéma a konszolidált közös társasági adóalap nevet viselné (CCCTB) és közösségi jogszabályi szinten szabályozná a veszteségek beszámítását a csoportcégek nyereségébe, európai szinten. Mindamellett, hogy a Szovjetunióra emlékező harminc év fölöttiek a rövidített nevet könnyebben sajátíthatják el, fontos tulajdonsága még a rendszernek, hogy létrehozása jelentős időt és hatalmas politikai erőfeszítést is igényel. A bizottság tehát minden jel szerint az EB döntésén keresztül kívánt további lendületet adni saját terveinek, ahogyan tette azt például az olasz iparűzési adó (IRAP) ellen indított eljárásban is a kis adók eltörlése ügyében. A bíróság pedig - immáron nem először - nem engedett a nyomásnak, és továbbra sem kívánt a bizottság fegyvere lenni klasszikusan olyan esetekben, amikor a helyzet körültekintő tisztázása nem esetjogot, hanem részletes jogszabályalkotást igényel.

A kiskereskedők, az Európai Bíróság és az Európai Bizottság

Jogos a kérdés, hogy pontosan mi köze lehet az első csoportnak a másik kettőhöz, melyre a választ az Európai Bíróság múlt heti - az úgynevezett Lidl-ügyben hozott - döntése adhatja meg. Az ítélet tartalma csekély újdonságerővel bír (különös tekintettel hazánkra), izgalmat ígér viszont az a tény, miszerint az Európai Bíróság az Európai Bizottság nyomására sem változtatott korábban hangoztatott álláspontján. Az ügy tulajdonképpen a csoportos adózás témakörét boncolgatta. Sok tagállam ugyanis megengedi, hogy a közös vezetésű cégek nyereségadójukat ne az egyes cégek szintjén adódó egyedi eredmények után fizessék, hanem vonják össze a csoporton belül adódó nyereségeket a veszteségekkel és csak ezen utóbbi, összevont (konszolidált) eredmény után váljanak adókötelessé. Természetesen az ilyen jellegű összevonásra általában csak a tagállami határokon belül nyílik alkalom, a külföldi leányvállalatok nyereségét/veszteségét a különböző nyereségadó-szabályok kizárják a csoportos adózási lehetőségből. Éppen ezen utóbbi okból kifolyólag számos tagállami rendszert ért már uniós kifogás, mondván, hogy a közös piacon nem működtethető a tagállami határokon visszafordított (a határokon túl megtagadott) kedvezmény. A bíróság többször megerősített álláspontja szerint ugyan egy ilyen korlátozás egyértelműen sérti a római szerződésbe foglalt szabadságokat, mégis a társasági adózás nemzetközi területén érvényre jutó tagállami erőegyensúly és az adóelkerülés visszaszorítása érdekében nem válhat teljesen korlátlanná a tagállami határokon átívelő veszteségbeszámítás (csoportos társasági adófizetés). Érdekesség, hogy minden jel szerint tipikusan a kiskereskedelmi tevékenység produkált veszteséget a tagállami határokon túl, az ügyben született két fontos EB-döntés ugyanis a Marks & Spencer, illetve a Lidl üzletláncokat érintette. A döntések alapján a tagállami határokon túl a veszteségek csak akkor vándorolhatnak, ha abban az államban, amelyben felmerültek, már nincs mód arra, hogy csökkentsék a társasági adókötelezettséget. Az ilyen, csoportos társasági adózást firtató döntéseknek ránk közvetlenül csupán nagyon korlátozott hatása van, mivel Magyarország nem alkalmaz hasonló csoportos kedvezményt társasági adórendszerében. Amennyiben azonban egy magyar vállalkozás leányvállalat alapítása nélkül terjeszkedne Európában, máris fontossá válna a fenti döntés, ugyanis az ilyen jellegű jelenléthez kapcsolt külföldi eredmény/veszteség alapesetben részét képezné a magyar vállalkozás összesített társasági adóalapjának is. Ez a leányvállalat nélküli eset azonban továbbra is jóformán elméleti, pontosan a versenykorlátozó hatású és határokon túlterjeszkedő iparűzési adónk miatt. A leányvállalat alapítása nélküli külföldi jelenlét ugyanis Magyarországon iparűzésiadó-fizetési kötelezettség alá esik, függetlenül attól, hogy bizonyos mértékig a vállalkozás külföldi területen fejti ki üzleti tevékenységét. Ezen a ponton véleményem szerint pontosan és egyértelműen tetten érhető az iparűzési adó sok rossz vonása közül az egyik legésszerűtlenebb, miszerint a nemzetközi túlterjeszkedéssel tulajdonképpen adóbevételt egyáltalán nem termel, csupán külföldi befektetéseket hiúsít meg. A másik, sokkal távlatibb vonatkozása a döntésnek a bizottság szerepe. A hivatalos kommüniké szerint a testület létre kívánja hozni a csoportos adózás lehetőségét határon átívelő formában a tagállamok között, a közös piac kívánalmainak megfelelően. A szisztéma a konszolidált közös társasági adóalap nevet viselné (CCCTB) és közösségi jogszabályi szinten szabályozná a veszteségek beszámítását a csoportcégek nyereségébe, európai szinten. Mindamellett, hogy a Szovjetunióra emlékező harminc év fölöttiek a rövidített nevet könnyebben sajátíthatják el, fontos tulajdonsága még a rendszernek, hogy létrehozása jelentős időt és hatalmas politikai erőfeszítést is igényel. A bizottság tehát minden jel szerint az EB döntésén keresztül kívánt további lendületet adni saját terveinek, ahogyan tette azt például az olasz iparűzési adó (IRAP) ellen indított eljárásban is a kis adók eltörlése ügyében. A bíróság pedig - immáron nem először - nem engedett a nyomásnak, és továbbra sem kívánt a bizottság fegyvere lenni klasszikusan olyan esetekben, amikor a helyzet körültekintő tisztázása nem esetjogot, hanem részletes jogszabályalkotást igényel.