Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A nyugdíjrendszer jövőjét leginkább a demográfiai folyamatok alakítják. Magyarországon Európa nagy részéhez hasonlatosan csökken a születésszám, miközben aránylag nő a várható élettartam. Azaz egyre kevesebb aktív dolgozónak kell eltartania egyre több nyugdíjast.
A problémakört illetően a közgazdászok többsége egyetért abban, hogy
a most ismert nyugdíjmodell hosszú távon nem tartható fenn változtatások nélkül.
A szakmai vitákban rendszerint felmerül a most 65 évben megállapított nyugdíjkorhatár további emelése, a járulékok növelése, a nyugdíjak indexálásának átalakítása vagy a magánmegtakarítások szerepének erősítése. A Femcafe beszámolója szerint a konszenzus inkább abban van, hogy a szisztéma nem maradhat érintetlen, mintsem abban, hogy pontosan milyen irányba kellene elmozdulni. A közgazdászok egy része szerint a jövő nyugdíja sokkal inkább több pilléren fog nyugodni. Az állami ellátás mellett nagyobb szerepet kapnak majd az egyéni megtakarítások, a vállalati nyugdíjprogramok és a különböző befektetési formák is.
A különféle nemzedékek eltérő mentalitást képviselnek, e téren is: a Z-generáció számára a nyugdíj kérdése már nem ugyanazt jelenti, mint a szüleiknek, nagyszüleiknek. Ők egy olyan világban nőttek fel, ahol a gazdasági válságok, a bizonytalan munkaerőpiac, a gyors technológiai változások és a rugalmas foglalkoztatási formák mindennaposak. A stabil, évtizedeken át tartó munkaviszony, melyre a jelenlegi nyugdíjrendszer épül, számukra sokszor inkább kivétel, mint szabály. A felmérések szerint a Z-generáció tagjai általában kevésbé bíznak az állami nyugdíjrendszerben, és sokan közülük úgy gondolják, időskoruk anyagi biztonságát elsősorban maguknak kell majd megteremteniük.
Ám a megtakarítási hajlandóságuk nem feltétlenül erős: a fiatalok jelentős része inkább élményeket, utazást, technológiát vagy önfejlesztést finanszíroz, és kevésbé gondol hosszú távú pénzügyi tervezésre.
A bizonytalanság, a magas lakhatási költségek és a pályakezdés nehézségei egyaránt hatást gyakorolnak arra, hogy a megtakarítás sokuk számára elérhetetlen luxusnak számít.
E nemzedéknek reális veszély, hogy az állami nyugdíj összege számukra jóval alacsonyabbra rúg majd, mint a mai nyugdíjasoké, hiszen a rendszer fenntarthatósága egyre nagyobb nyomás alatt áll. Másrészt viszont mondhatni jó hír, a jövő nyugdíja valószínűleg nem tűnik el, csak átalakul.
A szakértők többsége nem azt jósolja, hogy a Z-generációnak egyáltalán nem lesz nyugdíja, hanem azt, hogy az állami ellátás csupán egy alapbiztonságot nyújt majd, amelyet mindenkinek saját megtakarításokkal kell kiegészítenie. A jövő nyugdíjrendszere sokkal inkább egyfajta mozaik lesz, amelyben az állami szerep csökken, az egyéni felelősség pedig nő. A digitális pénzügyi megoldások, az automatizált megtakarítási rendszerek és a befektetési platformok elterjedése pedig lehetőséget is ad arra, hogy a fiatalok könnyebben építsenek hosszú távú tartalékot, ha időben elkezdik azt.
Ennélfogva tehát a kulcskérdés nem az, hogy a jövő nyugdíjasainak lesz-e nyugdíjuk, hanem hogy milyen formában és milyen mértékben számíthatnak rá.
A közgazdászok szerint a fő motívum a rugalmasság, az előrelátás és az egyéni felelősségvállalás lesz.
A nyugdíj fogalma így lassan átalakul: nem egy életkorhoz kötött állapot, hanem egy hosszú távú pénzügyi stratégia eredménye, ezt azonban minden érintettnek úgy kell felépítenie, ahogy azt saját életútja és lehetőségei engedik – de a trendek ismeretében nem érdemes szőnyeg alá söpörni.
Ismeretes, alapvető változások várhatók az új kormányzat felállásával a nyugdíjpolitikában is. Ezzel kapcsolatosan nyugdíjszakértőket kérdeztünk az alulfinanszírozott magyar nyugdíjszisztéma mélyreható, radikális pénzügyi forrásbevonást igénylő kihíváshalmazáról, és hogy pontosan milyen nyugdíjemelés jöhet a közeljövőben.