Számításaink szerint a kötelező magánnyugdíjpénztárak vagyona az év végén elérheti a bruttó hazai termék (GDP) 1,5 százalékát. Ez elmarad a vegyes nyugdíjrendszer bevezetését megelőző hatásvizsgálatokban tervezett 1,7 százaléktól, mivel az eredeti koncepciótól eltérően nem emelkedett 8 százalékra a pénztári tagdíjakat alkotó munkavállalói nyugdíjjárulékrész (jelenleg 6 százalék folyik be a magánpénztárakhoz, 2 százalék pedig a tb-kasszába).
Az MSZP-SZDSZ-kormány idején megvalósult magán-nyugdíjpénztári szektor - amelyet hivatalosan a vegyes nyugdíjrendszer második pillérének is neveznek - idővel grandiózus tőkepiaci részvevővé nőheti ki magát. A közgazdászok 1998-ban, az indulás évében 20,7 milliárd forint felhalmozott tőkével számoltak, ami 2048-ra folyó áron 96 304,6 milliárd forintra bővülne. Az államtól független magánpénztári szektor tehát az akkori GDP több mint 50 százalékát kitevő vagyont kezelhetne. Hogy ez nem így alakul, arról egyrészt a változó makrogazdasági paraméterek tehetnek (az eredeti koncepció 2000-re 4,5 százalékos GDP-bővülést jelzett, a tényleges 5,2 százalék lett), de ludas a dologban a regnáló kormány is, amelyik egy sor, a magánpénztárak fejlődését gátló intézkedésről döntött. Első lépésként befagyasztották a tagdíjak mértékét az indulás évében alkalmazott 6 százalékon, majd a közelmúltban eltörölték a normajáradék intézményét és a pályakezdők kötelező belépését.
A kormány hivatalos álláspontja szerint a magánpénztárak részben nem fedik le teljesen a nyugellátásokat, a rokkantsági ellátások továbbra is kizárólag az állami rendszert terhelik. Szintén érvként hangzott el, hogy a pénztárak az elmúlt évben alacsony, az inflációtól elmaradó hozamokat értek el.
Szakértők szerint azonban a pénztáraknak a tőkepiacokon elért teljesítményét nem egy év, hanem jóval hosszabb időszak alatt lehet csak helyesen értékelni. Egyes ellenzéki képviselők valószínűbb motivációnak tartják a kormány részéről, hogy ebben a struktúrában nem rendelkezhet a magánpénztárakban felhalmozott vagyon felett. Ez már most sem kis összeg, 2001. június végén meghaladta a 224 milliárd forintot. Ez az összeg egyébként nominálisan nagyobb ugyan az eredeti ütemezésben 2001-re szereplő 220 milliárdnál, ám a gazdaság gyorsabb növekedése miatt a GDP-hez viszonyítva a tervezettben szereplő 1,7 százaléknál alacsonyabb arányt, 1,5 százalékot képvisel.
B. Z.
Baka Zoltán