Az eddig adott nyilatkozatai alapján úgy tűnik, Varga Mihály pénzügyminiszter elképzelései a nyugdíjrendszer átalakításával kapcsolatosan egyedül az állami nyugdíjalapot érintik. A tárca vezetője által a lapunknak adott nyilatkozatból is kiderül, hogy a PM nem tervez változást a nyugdíjpénztárak működését befolyásoló jogszabályokban. Ez azonban elkerülhetetlen lesz abban az esetben, ha a tárca valóban versenyképessé kívánja tenni az állami nyugdíjalapot. Konkurenciát ugyanis egyedül a nyugdíjpénztárak támasztanak, márpedig a rájuk vonatkozó jogszabályok alapján 2002 után a tagok már nem dönthetnek a be- vagy a visszalépésről.
A belépésre 1999 augusztusáig volt lehetőségük a járulékfizetőknek, s az állami felosztó-kirovó rendszerbe való visszalépésnek - a Fidesz-kormány által - 2002-ig meghosszabbított határideje is lejár jövő decemberben. Azt követően már csak a pályakezdők lépnek be a rendszerbe, akik számára a hatályos jogszabályok kötelezővé teszik a magán-nyugdíjpénztári tagságot. A pénzügyminiszter hét végi nyilatkozata alapján az új intézkedések sem oldanák fel e kötelezettségük alól a pályakezdőket.
Szakértők szerint nagyobb veszteségek nélkül a kormány egyedül a visszalépés határidejének újabb kitolásával érheti el, hogy a már magánpénztári tagok megtérülő befektetést lássanak az állami nyugdíjalapban. Más beavatkozás a nyugdíjpénztárak működésébe már veszélybe sodorhatná a több mint 2,1 millió tag befizetéseit. A munkavállalói nyugdíjjárulékból fizetett 6 százalékos tagdíjak további befagyasztásával túl nagy kockázatot vállalna a kormány. A kabinet ugyanis a tb-alapok hiányára hivatkozva nem emelte 8 százalékra a magánpénztárak járulékrészét. A pénztártagok ebben az esetben már 4-5 évre eső veszteséget lesznek kénytelenek elkönyvelni a megtakarításaikban, aminek a hozamát az eredetileg tervezett ütemben növekvő tagdíjak alapján tervezték meg.
A nyugdíjrendszer megváltoztatására létrehozott bizottság számára a pénzügyminiszter három fő irányvonalat jelölt ki. Szakértők szerint Varga azon elképzelése, hogy a befizetett járulékot egyéni számlákon könyveljék el az állami nyugdíjalapnál, lényegében 1988 óta megoldott. A korábbi befizetések egyéni lebontására viszont nincs elegendő adat. További problémát vet fel, hogy a nyugdíjak megállapításakor figyelembe vett tényezők más-más időszakokban eltérőek lehettek. Nem tisztázott egyelőre az sem, hogy az egyéni számla kiterjesztése hogyan befolyásolná a szolidaritás elvét a rendszeren belül. A járulékfizető halála után örökölhetővé váló nyugdíjjal szakértők szerint az a probléma, hogy az egyszeri kifizetés nem pótolná az azokhoz az ellátásokhoz - például árvaellátás, özvegyi ellátás - kapcsolódó jövedelmet, amelyek a rendszer megváltozásával vélhetően megszűnnének. A rugalmas - időskori munkavállalást ösztönző - korhatárral szemben a szakértőknek az a fenntartásuk, hogy ilyesmit csak a járadék emelésével lehet elérni, így viszont a tényleges korhatár kitolása nem sokat segít a rendszer finanszírozásán.
A pénzügyminiszter szerint a demográfiai folyamatok alapján az állami felosztó-kirovó nyugdíjrendszer 20-25 év múlva képtelen lesz finanszírozni a nyugdíjakat, ezért a rendszer megérett az átalakításra. A probléma gyökere az, hogy a születések számának csökkenése miatt a társadalmon belül mind nagyobb hányadot tesznek ki a nyugdíjkorhatárt elérők, akiknek a járandóságát a mostani rendszer alapján az aktív korúak járulékbefizetéseiből kellene fedezni. Ma az aktív korúak száma meghaladja a 4 milliót, nyugdíjban vagy nyugdíjszerű ellátásban pedig 3-3,5 millióan részesülnek. A következő egy-két évben ez az arány az emelkedő korhatár miatt talán nem romlik, de azután mindenképpen nő az egy járulékfizetőre jutó járadékosok száma.
Baka Zoltán
