Az EU tagállamai között 2005 óta automatikus az információcsere annak érdekében, hogy ne lehessen egy másik tagállamban úgy jövedelemhez jutni valamilyen megtakarításból, hogy a megtakarítás tulajdonosának illetősége szerinti adóhivatal ne tudjon róla. Az uniós irányelv hatályának kibővítését két tagország, Ausztria és Luxembourg éveken át gátolta.

A módosítás a 2005 óta bekövetkezett piaci folyamatokat és a befektetők viselkedésének változásait hivatott tükrözni, így eddig uniós szinten nem szabályozott megtakarítási fajtákból származó kamatjövedelmekre is kiterjeszti a tagállamok között az automatikus információcserét. Az uniós irányelv mostantól az életbiztosításokra és befektetési alapok szélesebb körére is vonatkozik - közölte a tanács sajtószolgálata.

Algirdas Semeta, a javaslatot előterjesztő Európai Bizottság adóügyekért felelős litván tagja üdvözölte a tanács döntését, amelyet jelentős áttörésnek és komoly előrelépésnek nevezett az adóelkerülés elleni küzdelemben.

"Az adótranszparencia egyik eszköze most jelentősen megerősödik. Az adóelkerülők által használt kiskapuk bezárulnak" - közölte Semeta, aki politikai értelemben is jelképesnek értékelte, hogy egy évek óta "beragadt" ügyben sikerült áttörést elérni. Úgy vélte, ezzel véget ér a bankok titkolózásának és az adóztatás átláthatatlanságának kora.

Az EU-nak 5 nem uniós országgal, Svájccal, Monacóval, Andorrával, Liechtensteinnel és San Marinóval is van kétoldalú megállapodása a megtakarításokból származó jövedelmek adóztatására, és velük is folynak a tárgyalások ennek kibővítéséről, ám az uniós irányelv és az unión kívüli országokkal kötendő új megállapodások egyfajta "csiki-csuki" helyzetbe kerültek. Luxembourg és Bécs az öt unión kívüli pénzügyi központra mutogatott, mondván: míg azokkal nincs megállapodás, addig ők sem adják fel az osztrák és luxemburgi bankok titkait. Monacóval, Andorrával, Svájccal, Liechtensteinnel és San Marinóval folytatott tárgyalások pedig azért nem haladtak, mert ezek az országok arra hivatkoztak, hogy amíg az EU-n belül nincs egyetértés ebben a kérdésben, addig ők sem adják be a derekukat.

Luxemburg és Ausztria amerikai nyomásra adta meg magát, miután Washington elfogadta a külföldi számlák megadóztatásáról szóló jogszabályt, a FATCA-t, amelynek értelmében minden amerikai köteles számot adni külföldi megtakarításairól, és a külföldi pénzintézetek számára is kötelezővé teszi, hogy beszámoljanak az amerikai adóhivatalnak a náluk lévő amerikai megtakarításokról. A FATCA azon pénzügyi intézmények esetében, amelyek nem működnek együtt, minden Amerikából érkező fizetést 30 százalékos forrásadóval sújt.