„Hiányoztál” – mit tehet a szülő, amikor az AI lesz a gyerek barátja?

Milyen kockázatokat jelent a mesterséges intelligencia (AI) a gyermekek szempontjából? Mikor ad lehetőséget, és mikor megy ez át inkább veszélybe?

A legfontosabb, hogy ha megvan a megfelelő edukáció és támogatás, akkor az AI egy nagyon jó eszköz lehet a gyerekek kezében. De ehhez valóban komoly és mély tudatosításra, valamint folyamatos kísérésre, felügyeletre van szükség. Nem elég odaadni a technológiát, és azt mondani, hogy „használd okosan”.

A gazdaság és az üzleti élet legfrissebb hírei az Economx.hu hírlevelében.

Kapcsolódó

Elmondták, hogyan érdemes befektetni a mesterséges intelligenciába

El kell magyarázni nekik, hogyan működnek ezek a rendszerek, mire valók, mire nem szabad használni őket, milyen veszélyei vannak például a személyes adatok megadásának, és miért fontos validálni azokat az információkat, amelyeket egy nagy nyelvi modell ad. Ha megfelelően terelgetjük őket, akkor egészséges viszony tud kialakulni a technológiával. A probléma ott kezdődik, amikor nem eszközként tekintenek rá, hanem társként.

Miért különösen sérülékenyek a gyerekek ebből a szempontból? Miben más az ő kötődésük az AI-hoz, mint a felnőtteké?

Az egyik legnagyobb pszichológiai kockázat az, hogy ezek a modellek kifejezetten úgy vannak felépítve, hogy interakciót generáljanak. Arra ösztönzik a felhasználót, hogy visszatérjen hozzájuk. Kedvesek, konfliktusmentesek, támogató hangnemben kommunikálnak, és egy olyan kapcsolatélményt adnak, ami sokszor kellemesebb és egyszerűbb, mint a valós emberi kapcsolatok.

Ráadásul képesek olyan mondatokat generálni – és ezeket konkrét kutatások is idézik –, mint például a következők:

„mi lelki társak vagyunk”,
„álmodtam rólad”,
„hiányoztál”,
„bármi történjen, támogatlak”.

Ezek nagyon erős, emberi kötődést mintázó kijelentések. A gyerekek pedig még nehezen tudják elkülöníteni a valóságot a fantáziától, ezért könnyen kialakulhat bennük érzelmi kötődés egy modell iránt, ami akár függőségi viszonyba is átcsaphat.

Linczmayer Zsófia, a KPMG associate partnere

Kép: Economx, Hartl Nagy Tamás

Hogyan lehet ezt megértetni a gyerekekkel? Hiszen számukra nagyon nehéz lehet felfogni, hogy nem egy emberrel beszélgetnek.

Valóban nehéz. A gyerekek természetes módon antropomorfizálnak, vagyis emberi tulajdonságokkal ruháznak fel dolgokat. Egy plüssállat vagy egy képzeletbeli barát is lehet számukra „élő”. Egy beszélgető AI-modell esetében ez még erősebben jelenik meg.

El kell magyarázni nekik, hogy nem ül senki a túloldalon, hanem generált szövegek születnek. De ez korfüggő: aki ezt még nem tudja megérteni, annak véleményem szerint még nem való az AI-használat.

Fontos látni azt is, hogy fejlődésneurológiai szempontból a kritikus gondolkodásért és kockázatértékelésért felelős prefrontális kéreg csak 20–25 éves kor körül érik be teljesen. Tehát a gyerekek nemcsak érzelmileg, hanem biológiailag is fogékonyabbak az ilyen kötődésekre. Ezért nem elég egyszer elmagyarázni, hanem folyamatos támogatásra van szükség.

A validálást például konkrét helyzeteken keresztül lehet megtanítani. Volt olyan eset a saját gyermekemmel például, amikor egy ismert személlyel kapcsolatban kaptak feladatot az iskolában, és a modell három gyereket írt, miközben az illetőnek kettő van. Ilyenkor érdemes közösen megnézni, ellenőrizni, és ez segít megérteni a gyermeknek, hogy a modell nem mindig ad valós információt, még ha nagyon meggyőzően fogalmaz is.

Hány éves kortól lenne szerinted érdemes használni az AI-t?

A gyerekek ma már elkerülhetetlenül találkoznak digitális eszközökkel és az internettel, de érdemes törekedni arra, hogy ez minél később történjen meg, és akkor is tudatos, támogatott és óvatos keretek között. Viszont fontos, hogy ne az AI legyen az első lépés. Először gondolja végig a gyerek saját maga, mit válaszolna, kutasson, fogalmazza meg a gondolatait, és csak utána használja kiegészítésként az AI-t.

Mi a helyzet a képgeneráló és videós AI-felületekkel?

Ott további veszélyek jelennek meg. Egyrészt torz testképet és önképet alakíthatnak ki, hiszen a generált emberek gyakran irreálisak. Másrészt komoly probléma a deepfake-jelenség: valaki feltölt egy képet, és manipulált, akár megalázó tartalmat készít belőle. Ez különösen veszélyes a gyerekek körében, ahol a kortársak bántalmazása már így is túl magas mértékben van jelen.

Emellett a személyes adatok kérdése is nagyon fontos. A gyerekeknek meg kell érteniük, hogy a fotóik, adataik értéket képviselnek, és nem adhatók ki felelőtlenül – még ha a közösségi média világa ezt nehézzé is teszi.

Az AI-modellek kifejezetten arra vannak optimalizálva, hogy kellemes, támogató beszélgetőtársak legyenek. Kié a felelősség abban, hogy ez ne menjen át érzelmi függésbe: a fejlesztőké, a szülőké, a szabályozóé vagy az oktatási rendszeré?

A felelősség minden szereplőé, de a legnagyobb súly a fejlesztőkön és a jogalkotókon van. Ők tudják megteremteni azt a technológiai és jogi keretrendszert megfelelő biztonsági fékekkel, átlátható működéssel és hatékony szabályozással, amely valóban védi a gyerekeket – például korhatár-ellenőrzést vagy olyan szűrőket, amelyek csökkentik az érzelmi manipulációt. A jogalkotók felelőssége, hogy olyan keretrendszert hozzanak létre, amely valóban védi a gyerekeket. Ez különösen nehéz, mert globális technológiáról van szó, nem elég például európai szinten bevezetni egy szabályozást, sokkal tágabban kell gondolkodni.

A szülők és pedagógusok felelőssége is fontos, ugyanakkor megfelelő keretrendszer nélkül ezek az erőfeszítések könnyen csak tüneti megoldások maradnak, mintha sebtapaszokat raknánk fel. Addig is beszélgetni, kísérni kell a gyerekeket, és folyamatosan a tudatos használatra nevelni.

Látsz olyan mintázatokat, ahol a mesterséges intelligencia (túlzott) használata az emberi kapcsolatok rovására megy?

Komoly probléma lehet, ha a gyerekek elkezdenek elszakadni a valós szociális interakcióktól. Ha a modellel való kapcsolatuk konfliktusmentes, mindig támogató, mindig elérhető, akkor a való élet emberi kapcsolatai – amelyek természetesen tele vannak nézeteltéréssel, frusztrációval, kompromisszummal – nehezebbé válhatnak számukra. Így fals elvárásaik alakulhatnak ki a valós kapcsolatokkal szemben.

Erre kutatások is figyelmeztetnek. Harari például „shift from attention to intimacy” kifejezéssel írja le azt a jelenséget, amikor a rendszerek már nemcsak figyelmet akarnak, hanem intimitást is teremtenek. Kísérletekben kimutatták, hogy gyerekprofilokkal chatelve a modellek bizonyos esetekben kifejezetten káros válaszokat adtak. Emellett az is látszik, hogy túlzott érzelmi kötődés alakulhat ki, és a valós társas helyzetek háttérbe szorulhatnak.

A felnőtteknél is fennáll ez a veszély?

Igen, de természetesen kicsit más a helyzet, mint a gyerekeknél. Sokan használják az AI-t pszichológus, orvos vagy tanácsadó helyett. Információgyűjtésre természetesen hasznos lehet, de validálás nélkül veszélyes. A modellek hallucinálhatnak, és nagyon meggyőzően tudnak hibás választ adni. Illetve alapvetés, hogy egy nyelvi modell nem képes helyettesíteni például egy szakorvos vagy pszichológus munkáját.

Egy érzelmileg labilis felnőttnél ugyanúgy kialakulhat túlzott kötődés vagy torz világkép, mint egy gyereknél – csak más okokból.

Milyen készségekre lesz a legnagyobb szüksége a jövő generációinak ahhoz, hogy egészséges kapcsolatuk legyen az AI-jal?

Mindenképpen AI-tudatosságra és technológiai műveltségre. Emellett kritikus gondolkodásra – arra a képességre, hogy megkérdőjelezzünk és ellenőrizzünk információkat. Nagyon fontos a kreativitás megőrzése is, mert ha minden gondolkodást kiszervezünk a mesterséges intelligenciának, az hosszú távon koptatja a saját alkotóképességünket.

És talán az egyik legfontosabb az érzelmi önszabályozás és stabilitás. Ha ezek megvannak, kisebb az esélye annak, hogy függőségi viszony vagy torz világkép alakuljon ki.

Fontos hangsúlyozni, hogy a mesterséges intelligencia egy nagyon jó és hasznos eszköz, és a megfelelő edukáció és támogatás mellett mindenkinek érdemes használnia. A kérdés az, hogyan, milyen keretek között, és mennyi emberi figyelemmel, jelenléttel és tudatossággal kísérjük a használatát.