- Hogyan viselkednek a hozzátartozók? - Személyiség, intelligencia szint, életkörülmények függvénye. Minden nemzetnek megvan a maga kegyeleti kultúrája. A magyar népnek is nagyon szép hagyományos kegyeleti kultúrája volt 1945-ig, főleg vidéken: a halottsiratás, a házi ravatalozás, a temetés családtagok általi végzése, a halotti tor. Azután jött 1945 és iparrá vált a temetkezés. - Ez nem napjaink jelensége? - Ma fordulat előtt állunk, mondhatnám, már kiraktuk az irányjelzőt - visszafelé. Azért száz évet nem megyünk vissza, de a mai gyakorlattól is el akarunk szakadni. Budapesten fele annyi temető van, mint amennyi optimálisan szükséges lenne, és ezek is 90 százalék fölötti telítettségűek. Tarthatatlan állapot. Vásárlásra, temetőbővítésre a legszükségesebbek pótlására legalább 2-3 milliárd kellene. A temető fenntartás, üzemeltetés rendkívül drága dolog, az aránytalanul alacsony szolgáltatási árak miatt intézetünk évi fenntartási vesztesége 150-200 millió forint. Bár a lexikonban az áll, hogy a részvénytársaság profitorientált gazdasági szervezet, de a mi elsődleges feladatunk a garantált közszolgáltatás. Ezt várja el tőlünk a főváros és a társadalom is. A társadalom, amely a rendszerváltás után rendkívül gyorsan átalakult. Egy jelentős réteg erőteljesen érezhető elszegényedésével találkozunk itt is, és egy komoly réteg óriási gazdagodásával. Egyik végletre sem voltunk felkészülve. Nem tudtunk különlegesen díszes temetéseket csinálni és nem voltunk rászorulva, hogy a lehető legolcsóbban temessünk. - Mára már felkészültek a végletekre? - Természetesen, nagyon hamar igazodtunk a fizetőképes kereslethez. A temetkezésnek ma nincs fix ára. Árjegyzékünk majdnem 200 szolgáltatási elemet tartalmaz (milyen legyen a koporsó, mivel legyen kibélelve, miből legyen a szemfedő, hány forintos sírhelyen legyen eltemetve). Az ügyfél kiválasztja a kívánságainak és pénztárcájának megfelelőt, s kap tőlünk egy árajánlatot. - Mennyibe kerül a legszerényebb végtisztesség? - A legolcsóbb koporsó, amit még szégyen nélkül bárki föltehet a ravatalra a hozzátartozók és a szomszédok előtt - ez fontos, mert a hiúság megvan az emberekben - 16 ezer forint. Összeállítottuk azt a minimális kelléktárat, ami nélkül nem lehet temetni. Ez koporsós temetésnél 65 ezer forint, hamvasztásnál 60 ezer. Az energia árváltozás következtében ugyanis a hamvasztás utolérte a hagyományos temetést. Az intézet nyolc kemencéjében eddig évente 8-10 ezer hamvasztás történt, ez a magán krematóriumok felépültével mintegy ötezerrel csökkent. Mi kezdtük először a hamvak szórását. Ezt a módot évente 2600-zan választják, az ára 55 ezer forint. Érdekesség, hogy amikor elkezdtük, meg kellett vizsgáltatnunk a hamvak kémiai összetételét, hogy mi történik, amikor a talajba kerülnek. Mindenkit megnyugtathatok, hogy nem szennyező, zömmel foszfor kálium tartalmú, amit a növényzet szinte azonnal fölszippant. Elhunyt szeretteink így fűben, fában élnek tovább. Van azonban még ennél is olcsóbb - mintegy 30 000 forintos - megoldás: tökéletesen leforrasztott, stabil műanyag urnabetétben a hozzátartozók hazavihetik a hamvakat. Sokan ezt választják, de nem csak azért, mert olcsó. Az évi 15-17 000 budapesti hamvasztás után az urnák közel 10 százalékát hazaviszik. Vannak, akik repülőről szóratják le a hamvakat, mások hajóról dobják a - speciális - urnát a Dunába, ami a vízben negyed óra alatt lebomlik, elenyészik. A hagyományos urnákkal azonban nem csak szép dolgok történnek. Egymás után szedik ki őket a Dunából, a folyókból, a patakokból, a tavakból. Beledobják, hamvastul. Miért? Mert a mama hazaviszi a papát, azután meghal ő is, és a lakásban élők - családtagok vagy vadidegenek - látni sem akarják és egyszerűen kidobják. Ez persze intelligencia kérdése. - Ahelyett hogy? - Ahelyett, hogy idejönnének és azt mondanák: nem akarom beledobni a Dunába, csináljanak vele valamit. A hajléktalanok, a hozzátartozó nélkül elhaltak köztemetést kapnak, amit az önkormányzat fizet. Évente 1500-1600 ilyen temetést végzünk, önköltség alatt tíz százalékkal. Az egy temetésre eső árbevétel matematikai átlagszáma 1998-ban 83 000 forint volt. De mint tudjuk, az átlagszám soha nem igaz. Ebből negyvenegynéhány ezer forint a miénk. Ezt pedig nem tudjuk sokáig vállalni. - Azért vannak "jól fizető" temetések is. - Persze. A másik oldal, a csillagos ég. Ebben a temetőben több mint félmilliót is fizettek már egy temetésért. - Mi volt abban? - Először is 200 ezer forint egy dupla sírhely. A legdrágább, különleges fából készült, olasz koporsó, speciális béléssel 280 000 ezer. Tíz-tizenöt ha elfogy egy évben, de volt olyan ügyfél is, aki megkérdezte: drágább nincs? A volt kormányravatalozóban 50 000 a ravatal. A kormányvárót fogadó helyiséggé alakítottuk, van konyhája, tisztességes férfi-női vécéje, telefonja. Itt méltó környezetben lehet fogadni a gyászolókat, s a részvétnyilvánítás akár - jelképes halotti torként - fogadás keretében is folyhat. A síremlék újabb kiadás. Itt, a Fiumei úti Sírkertben nem ritka a több milliós, csodálatosan szép gránit síremlék. Gusztustalan, kegyeletsértő dolgot, műkövet, üvegházat (a legújabb "divat"!) a síremlék fölé nem engedünk, a régieket azonban nem bontjuk le. - Kripta? - Egy valamire való, de "semmi különös" 3 millió alatt elképzelhetetlen. Ez nedvesség ellen szigetelt beton vagy falazat. A másik vége a csillagos ég. Mégis több száz kel el évente. Főleg újgazdag körökben. A legérdekesebbet azonban a bécsi Zentral Friedhofban láttam. A kripta fölé éppen egy föld fölötti részt építettek, kábeleket meg mindenféle ketyerét szereltek fel. Kérdezem, mi ez? Mondják, kripta. Csak nem lent van, hanem fent. A halottat bebalzsamozták, ezer évre... A testet üvegkoporsóba tették. A mama 15 kilométernyire lakik, és ha otthon megnyom egy gombot, megvilágítja a papa arcát. Egy másik gombnyomás és az ipari kamerával akkor nézi, amikor akarja. Aznap éjszaka nem aludtam. Azon gondolkodtam, miért csinálja ezt. Ma sem tudom eldönteni. Az emberek úgy látszik, nem tudnak mit kezdeni a pénzükkel. HEGEDŰS ESZTER **** KERETBEN **** Temetési szertartás tokiói luxushotelekben A japán szállodák bevételének több mint egyharmada a bankettüzletágból származik, írja a Nikkei Weekly. Japán luxusszállóiban régóta tartanak esküvőket, vállalati ünnepségeket és hasonló rendezvényeket, sőt újabban temetési szertartásokat is. Ennek alapvetően üzleti és demográfiai okai vannak: egyrészt az elhúzódó recesszióban csökken a vállalkozások részéről a kereslet a szállodai bankettek iránt, másrészt a népességen belül egyre nő az idősek aránya, a gyermekek (és házasulandó fiatalok) száma pedig csökkenőben van. Az élelmes szállodások kapcsolatba lépnek templomokkal, papokkal, akiket a gyászolók gyakran kérnek: ajánljanak megfelelő helyet a temetési szertartáshoz. A Hilton Tokyo Bay szálló eddig két szentéllyel kötött megállapodást, de mivel a szálloda vezetése ezt a stratégiát a túlélés alapjának tekinti, feltétlenül kiterjesztik a számba jöhető templomok számát. Az Ashakusha View Hotel, amely Tokió északkeleti részén, olyan városrészben üzemel, ahol több híres régi szentély található, ezek közül már több mint ötvennel kötött megállapodást. A temetési szertartás rendezésekor a szállodáknak gyakran azt a nem könnyű feladatot kell megoldaniuk, hogy az egy időben sorra kerülő másik, esetleg esküvői bankett résztvevői semmiképpen ne találkozhassanak a gyászolókkal. Ez különösen vonatkozik az olyan temetési szertartásra, amelyre az elhunyt családtag koporsóját is be lehet vinni. Akad olyan szálloda, amely az üzlet elősegítése érdekében attól sem riad vissza, hogy urnaválasztékot ajánljon, sőt azt is megengedi, hogy szerzetesek égessenek tömjént a szertartáson, még akkor is, ha ugyanakkor esküvői bankett is van a szállóban. Nagy szállodák képes prospektuson hirdetik az enyhén hátborzongató szolgáltatást. NÉGYESI JUDIT