A Calvados eredete a legenda szerint egy történelmi eseményhez kapcsolódik: II. Fülöp spanyol király „győzhetetlen armadája”, amely 1588-ban indult útnak, hogy térdre kényszerítse a protestáns Angliát, tudvalevően nem győzött, hanem éppenséggel olyan súlyos vereséget szenvedett, hogy hajói szétszóródtak, részint megsemmisültek a tomboló viharban. A spanyol flotta egyik hajója, az El Salvador nem süllyedt el, hanem hajótörést szenvedett a normandiai partok szikláin a helyi lakosság nem kis örömére, amely sok értékes holmihoz jutott a hajóroncs fosztogatása közben. A korabeli pletykák szerint a parasztok örömükben alaposan beittak az almapálinkából, amelyet hagyományosan az almabor seprőjéből szoktak párolni, és a részegségtől botladozó nyelvük formálta át a spanyol hajó nevét Calvadosszá. Akár igaz, akár nem, a XVI. század derekától fogva nevezik a Normandiában készített finom, karakteres almapálinkát Calvadosnak. Mindazonáltal a mai Calvadosnak nem sok köze van már a hajdani almapálinkához: eredetileg finomítatlanul, amúgy „nyersen” itták, ahogyan a kisüstből kikerült, reggeli kávéjukkal együtt, hogy a munka előtt jól bemelegedjenek. Jóval később, a huszadik század elején jelent meg a „calva” Párizsban, ahol csakhamar nagy népszerűségre tett szert. Attól fogva készítésmódja finomodott, szofisztikáltabbá vált és 1942-ben elnyerte az Appelation d’Origine Controlée minősítést is a cognac és az armagnac mellett. A Normandiában termesztett almának pusztán a válogatott, legkiválóbb 30 százalékából készítenek Calvadost, a többiből almabor, illetve almalé készül. Van egy speciális Calvados-féleség, a Calvados Domfrontais, amelyhez némi körtét is párolnak, ettől az íze lágyabb, a bukéja gyümölcsösebb. A lepárolás után az italt új tölgyfahordókban tartják, majd fokozatosan áttöltik régi hordókba. Az eközben végbemenő erjedési folyamat során finomodik, érik az ital, s nyeri el jellegzetes aromáját, illatát. A palackozás után az érési folyamat már nem folytatódik. A palackon lévő jelzésből felismerhetjük, hogy hány esztendőt töltött a Calvados tölgyfahordóban. Három csillag vagy három alma a palackon azt jelzi, hogy két esztendeig érlelték hordóban. A Vieux vagy Réserve: háromesztendei hordós érlelést jelent. A V. O. (Very Old) négyesztendős barrikolást, a V. S. O. P. öt évet, az Extra vagy a Napoleon hat- vagy többesztendős hordós érlelést jelent. A Calvados – egyéb jó tulajdonságai mellett – kiváló „gyomorerősítő” is, alkalmas az emésztés serkentésére. Ott, ahol sok laktató fogást fogyasztanak és általában bőségesen táplálkoznak, szívesen „pihentetik a gyomrot” azáltal, hogy két fogás közt némi szünetet tartanak és eközben egy-egy pohárka Calvadost fogyasztanak. Franciaország több részében vettem már részt olyan sokáig tartó és nagyon kiadós ebédeken, vacsorákon, amelyekhez foghatók csak Krúdy Gyula írásaiban fordultak elő itthon néhanapján. A franciák mindazonáltal – érdekes módon – Normandia lakóira fogják a fogások közötti snapszozás szokását. Rejtélyes – vagy nem is olyan nagyon rejtélyes – okból le trou normand-nak, szó szerint lefordítva normann lyuknak mondják, amikor az ebéd vagy vacsora két fogása közt felhörpintenek egy-egy pohárka Calvadost. Halász Zoltán