– Elég kalandos életútnak tűnik az öné. – Valóban voltak benne nagy fordulatok, de szerencsére eddig még mindig tudtunk alkalmazkodni a folyamatosan változó körülményekhez. – Kutatóorvosként miért vágott bele a bébiruhagyártásba? – A szükség vitt rá bennünket a feleségemmel. A trombóziskutatásból Magyarországon – bár számomra ez nagy szerelem volt – egy család egzisztenciáját nem lehet megalapozni. Huszonöt évvel ezelőtt azon tanakodtunk a feleségemmel, hogy mit kellene kitalálni a családi kassza egyensúlyba hozására. Mivel a legidősebb gyerekünk már megszületett, kézenfekvő volt, hogy gyerekholmit készítsünk. A bébihordozó, amelyet kengurunak neveztünk el, a feleségem ötlete volt. Együtt szabtunk, varrtunk a pingpongasztalunkon a garázsban. Mivel ebből óriási hiány volt, a termék pedig kimondottan eredetinek számított, nagyon szépen fogyott. – Ha jól emlékszem, abban az időben engedélyezték először a gmk-k létrejöttét. – Igen, az elsők egyike voltunk. Kezdetben Kenguru Gmk néven, majd Kenguru Gold Kft.-re váltottunk. Büszke vagyok rá, hogy olyan sok nehézséget átvészelve több mint 25 éve még mindig talpon vagyunk, sőt cégünk sokat fejlődött. – Milyen fordulópontok voltak a cég életében? – Mivel egy idő után egyedül már nem győztük – hiszen beszállítói lettünk a Skálának, a Kleider Bauer áruházláncnak, a Centrumoknak, az Azúrnak és a megyei iparcikk-kereskedelmi vállalatoknak – egyre több bedolgozó segített nekünk. Csaknem tíz évig tartott ez az időszak, ekkor számomra első volt a család, aztán a kutatóorvosi főállásom és végül a cégünk következett. Kutatómunkám miatt gyakran kellett külföldre utaznom, amit az egyre gyarapodó családommal nehéz volt összeegyeztetni, ezért feladtam kutatóorvosi karrierem. Ekkor már bébiruhákat is gyártottunk, nemcsak bedolgozókkal, hanem főállású munkatársakkal is, magam is főállásban irányítottam vállalkozásunkat. Gyorsan fejlődött az üzlet, de tizenegy évvel ezelőtt a hipermarketek megjelenésével ismét minden megváltozott. Beszállítói lettünk több nagy áruházláncnak, és hatalmas tételben gyártottunk bébiruhákat. Aztán az importliberalizációt követően teljesen új utat kellett találnunk, mert a rendkívül olcsó ázsiai áruk tömegével lepték el a piacot. Öt éve, szinte az utolsó pillanatban megláttam az épülő Stop Shopot a Hidegkúti úton. Nyitás előtt három héttel kérdeztem, hogy van-e még kiadó üzlethelyiség. Így nyílt meg az első saját mintaboltunk bébi- és gyermekruházattal, -cipőkkel és játékokkal. Jelenleg további tíz üzletünk van Budapesten, és számos franchise-boltunk vidéken és külföldön. Így tudtuk megtartani a vevőinket a mai napig. – Mikor kezdett el futni? – Mindig is fontos volt számomra a sport, korábban kézilabdáztam, majd teniszeztem. Tizenkét éve kezdtem el futni a Solymár környéki hegyekben, ahol lakunk. Csodálatos futóterepeim vannak, itt hihetetlenül tiszta a levegő és gyönyörű a kilátás. Számomra a futás nemcsak a megfelelő sport, hanem egyfajta relaxáció is. Ilyenkor elmélyülten tudok gondolkodni, a legjobb üzleti terveim szinte mind ilyen futásokhoz köthetők. – A Budapest Sportiroda (BSI) kimutatása szerint rendszeres félmaratoni futó. – Valóban, sőt egyszer lefutottam a maratonit is, kevéssel négy órán túli idővel. Bár így ötvenévesen a gerincemnek már nem tesz jót a beton, egy évben egyszer azért lemerészkedem a tömegbe, mert nagyon élvezem a Nike Budapest Félmaraton hangulatát. A legjobb eredményem 1 óra 45 perc volt, de már nem sietek annyira, mint korábban. Eddig csak egyszer kényszerültem hosszabb kihagyásra, lábközépcsonttörés miatt, ekkor fedeztem fel a ma már sok edzőteremben megtalálható sífutógépet, amellyel edzésben maradtam anélkül, hogy megerőltettem volna a lábamat. Azóta ez is hozzátartozik a sportolásomhoz. No meg az elmaradhatatlan tenisz. Így minden nap legalább kétszer sportolok. Nem bírnám ezt a tempót, ha nem tudnék így kikapcsolódni a sportolással nap mint nap. – Teljesnek tűnik az élete. – Én is annak érzem, mert egészségesen élek, van egy csodálatos feleségem, gyönyörű gyerekeim, akik közül a nagyobbak már tevékenyen részt vesznek a cégünk életében. Olyan sikereket mondhatunk magunkénak, mint a két évvel ezelőtti elismerés: a Magyar Kockázati és Magántőke Egyesület Az év középvállalkozása kategóriában a második helyre sorolt bennünket. No és az országban az egyetlen textiles cégként a Magyar Fejlesztési Bank fantáziát látott bennünk, és 49 százalékos részesedésért fejlesztési hitelt biztosított számunkra, ezt kiegészítve az Erste Bank támogatásával tovább tudunk terjeszkedni. Úgy érzem, rengeteg kihívás és biztató távlatok állnak előttünk.