Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
A magyar munkaerőpiac az elmúlt években látványos átalakuláson ment keresztül: a demográfiai változások, a társadalom elöregedése, a tehetségek kivándorlása miatt a vállalatok egyre gyakrabban keresnek magasan képzett, fehérgalléros szakembereket a határokon túlról. A nemzetközi tapasztalat, a speciális szaktudás és a tudásátadás képessége olyan értékké vált, amely nélkülözhetetlen a versenyképes működéshez.
Bár a 2024–2025-ben bevezetett jogszabály-módosítások szigorították a harmadik országból érkező, alacsonyabb képzettségű munkavállalók belépését, a magasan képzett munkaerő bevonása, valamint relokációja továbbra is támogatott és stratégiai fontosságú terület maradt.
A vállalatok számára a relokáció – vagyis szakemberek célzott, pozíció- és személyspecifikus áthelyezése Magyarországra – ma már nemcsak adminisztratív megoldás, hanem üzleti szükségszerűség. A folyamat lényege, hogy a vállalat egy adott pozícióra, például mérnöki, informatikai, menedzsment vagy kutatás-fejlesztési szerepre, nemzetközi tapasztalattal rendelkező kollégát helyez át magyar egységéhez.
Az áthelyezett szakember nemcsak a feladatot látja el, hanem kulcsszerepet játszik a helyi munkavállalók betanításában, a tudás átadásában és a vállalati kultúra integrálásában is. Ez különösen fontos akkor, ha a helyi piacon nem elérhető megfelelő szaktudás, vagy amikor egy új projekt, gyártókapacitás vagy informatikai rendszer bevezetése indokolja a nemzetközi szakértelem átmeneti bevonását.
A fehérgalléros relokáció nem csupán munkaerő-pótlásról szól, hanem tudás- és tapasztalat-transzferről. Ezek a szakemberek hidat képeznek a központi és a helyi szervezetek között, segítik a csapatokat abban, hogy a nemzetközi sztenderdekhez igazodva dolgozzanak. Minden sikeres relokáció mögött van egy ember, aki nemcsak dolgozni jön, hanem építeni, fejleszteni és tanítani is
– mondta el a témával kapcsolatban az Economx kérdésére Csonka Veronika, a WHC Csoport RELOC (nemzetközi toborzás) üzletágának vezetője.
A relokáció különösen értékes azokban az iparágakban, ahol a hazai munkaerőpiacon hiányoznak a speciális kompetenciák. Ezeken a területeken a nemzetközi szakemberek bevonása nemcsak a projektek gyorsabb elindítását segíti, hanem garantálják a hosszú távú minőségbiztosítást is. Egy relokált szakember betanítja a helyi kollégákat, beállítja a folyamatokat, és ezzel konzisztens, fenntartható kapacitásfejlesztést eredményez.
A WHC Csoport maga is több éve foglalkozik fehérgalléros relokációval, és komplex megoldásokat kínál a vállalatok számára. A folyamat minden esetben részletes előkészítéssel kezdődik: a pozíció és a jelölt engedélyeztethetőségének jogi felmérése után a szakemberek előkészítik a dokumentációt, kapcsolatot tartanak az idegenrendészeti hatóságokkal, és a teljes adminisztrációt végigkísérik. A relokáció nem ér véget az engedély kiadásával: a WHC a gyakorlati beilleszkedést is támogatja – lakhatás, bankszámlanyitás, TAJ-ügyintézés vagy akár a családtagok integrációja terén.
A fehérgalléros relokációs folyamat általában néhány hét és néhány hónap között valósul meg, attól függően, hogy milyen engedélytípus szükséges a külföldi szakember foglalkoztatásához. A WHC szakértői szerint a siker kulcsa a korai jogi előkészítés és az adminisztratív tervezés.
„Ha egy cég már a toborzás szakaszában figyelembe veszi az engedélyezési feltételeket, jelentősen csökkentheti a kockázatokat és gyorsíthatja a szabad pozíció betöltését” – tette hozzá Csonka Veronika.
A változó szabályozási környezetben a fehérgalléros szakemberek relokációja tehát nemcsak lehetőség, hanem stratégiai eszköz is a magyarországi vállalatok kezében. A magasan képzett, nemzetközi tapasztalattal rendelkező munkavállalók hozzájárulnak a helyi szakmai kultúrafejlődéséhez, erősítik az innovációt és segítenek abban, hogy Magyarország továbbra is vonzó célpont maradjon a nemzetközi üzleti életben.
Az Economx kérdésére Csonka Veronika arról is beszélt, hogy a relokált munkavállalók integrációja alapvetően zökkenőmentesen megvalósítható, amennyiben a fogadó vállalat és a relokációs partner tudatosan készül a beilleszkedés támogatására. Tapasztalatai szerint a leggyakoribb kihívások a kommunikációs stílusbeli különbségekből, a munkahelyi szokások és elvárások terén mutatkozó eltérésekből adódnak.
Mint mondta, egyes kultúrákban közvetlenebb a visszajelzés, míg másutt formálisabb a döntéshozatal, ezért kiemelten fontos, hogy mind a relokált szakember, mind a helyi csapat felkészülten érkezzen ebbe a helyzetbe.
„Nem tekintjük befejezettnek a folyamatot, a papírmunka elvégzésénél: kulturális érzékenyítő tréningeket, onboarding workshopokat és egyéni mentorálást is kínálunk” – emelte ki.
Úgy látja, a helyi kollégák többsége nyitottan fogadja a külföldi csapattagot, különösen, ha az emberileg is jól kapcsolódik. A sikeres integráció kulcsa véleménye szerint a kétoldalú kommunikáció, hiszen nem elég a külföldi munkavállalót „felkészíteni Magyarországra”, a magyar csapatot is nyitottá és befogadóvá kell tenni az új kolléga fogadására.
A jogi és adminisztratív háttérrel kapcsolatban Csonka Veronika arra hívta fel a figyelmet, hogy bár az elmúlt években több területen is korszerűsödött a magyar szabályozás, a relokációs folyamat továbbra is jelentős kihívásokat rejt, különösen a komplex vagy gyors áthelyezések esetén. Kiemelte, hogy a célzott szakember-relokáció ma már jogilag támogatott, ugyanakkor a gyakorlatban a folyamat még mindig időigényes és adminisztratív terhekkel jár. Az engedélyezési rendszer több szereplőt von be, és gyakran nem elég rugalmas a vállalati igényekhez képest.
Meglátása szerint egyre nagyobb szükség lenne az engedélyezési eljárások magasabb fokú digitalizációjára és egyszerűsítésére, különösen a magasan képzett, stratégiai fontosságú szakemberek esetében. A megfelelő előkészítéssel és jogi támogatással azonban ma is határozottan könnyebb egy cégnek átverekednie magát a szükséges adminisztráción.
A szakember arról is beszélt, hogy a relokációs igény elsősorban azokban az iparágakban nő tovább, ahol a szaktudás iránti kereslet gyorsabban emelkedik, mint amilyen ütemben a hazai munkaerőpiac képes azt kielégíteni. Ilyen területnek nevezte az IT-t és a szoftverfejlesztést, az automatizáláshoz kapcsolódó mérnöki szakterületeket, a gyógyszeripart, a gyártástechnológiát, valamint a kutatás-fejlesztést.
Emellett a zöld technológiák, a megújuló energiaipar és az ESG-területek iránti szakértelem is egyre keresettebb már Magyarországon is, ezekben a szegmensekben gyakran külföldről kell pótolni a megfelelő kompetenciákat.
Arra a kérdésre, hogy a mesterséges intelligencia és a távmunka elterjedése csökkentheti-e a relokáció iránti igényt, Csonka Veronika úgy válaszolt, hogy ezek a technológiai változások nem gyengítették, inkább új dimenziókkal bővítették a nemzetközi mobilitás lehetőségeit.
A hibrid és távoli munkavégzés lehetőséget ad arra, hogy bizonyos feladatokat akár más kontinensről is ellássanak a szakemberek, ugyanakkor sok pozíció – különösen a vezetői, stratégiai vagy erősen együttműködésre épülő szerepkörök – továbbra is helyszíni jelenlétet igényelnek
– húzta alá.
Tapasztalataik szerint a jövő a rugalmas, célzott mobilitási modelleké: előfordulhat, hogy egy szakember nem évekre, hanem néhány hónapos projektidőszakra költözik Magyarországra, ám ebben az időszakban kulcsszerepet játszik a tudásátadásban, a rendszerek bevezetésében vagy a csapat mentorálásában.
