Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Bár a kormány kivezette a védett üzemanyagárakat, a történet ezzel korántsem ért véget. A kisebb benzinkutak pénteki tiltakozása ismét ráirányította a figyelmet arra, hogy az elmúlt hónapok terheit végül ki viselte, és milyen hosszú távú következményei maradhatnak egy ilyen piaci beavatkozásnak.
Grád Ottó, a Magyar Ásványolaj Szövetség (MÁSZ) főtitkára az Economxnak azt mondta: a veszteségeket minden piaci szereplő megszenvedte, de a legnagyobb árat azok a kisebb, családi tulajdonú kutak fizették meg, amelyeknek nem volt tartalékuk átvészelni ezt az időszakot.
Pénteken több kisebb benzinkút zárva tartott tiltakozásul. Az akció hátterében részben az a korábbi, még az előző kormány idején elhangzott ígéret áll, amely szerint a kisebb töltőállomások összesen mintegy 6 milliárd forintos kompenzációt kaphatnak a védett ár miatti veszteségeik enyhítésére.
A kutakat képviselő szervezetek szerint ebből végül nem lett semmi, ezért döntöttek a figyelemfelhívó akció mellett. Grád Ottó ugyanakkor hangsúlyozta: megérti a tiltakozást, ugyanakkor szerinte
a helyzet jóval összetettebb annál, mint hogy kizárólag egy elmaradt támogatásról szóljon.
Mindenki veszített, de nem ugyanannyit
A MÁSZ főtitkára szerint a védett áras rendszer valójában az egész üzemanyagpiacnak veszteséget okozott.
„Mindenkinek veszteséget okozott ez az egész rendszer, kisebb-nagyobb mértékben. A nagy hálózatok sem működtek nyereségesen ez alatt az időszak alatt, de egy egy- vagy kétkutas családi vállalkozásnak egészen mások a lehetőségei. Nekik nincs mögöttük akkora tartalék, amiből hónapokon keresztül finanszírozni lehet a veszteségeket”
– fogalmazott. Szerinte éppen ezért érthető, hogy a kisebb kutak különösen érzékenyen reagáltak a piaci beavatkozásra. Míg egy nagy nemzetközi hálózat több száz állomás bevételeiből, illetve más üzletágakból is képes lehet átvészelni egy átmeneti veszteséges időszakot, addig egy családi vállalkozásnál néhány hónap is komoly likviditási problémákat okozhat.
Mi is volt a védett üzemanyagár?
A védett ár a most kivezetett üzemanyagár-szabályozás volt: a 95-ös benzin literenkénti árát 595 forintban, a gázolajét 615 forintban maximálták. A rendszert március 10-től vezették be, majd az Országgyűlés június végén döntött a kivezetéséről, így a kutakon ismét a piaci árak érvényesülnek. A konstrukció nem egyszerűen kiskereskedelmi árplafon volt: a szabályozás a nagykereskedelmi árakat is érintette, miközben az állam a jövedéki adó csökkentésével, illetve készletpolitikai lépésekkel próbálta kezelni az ellátási és árnyomást. A szakma szerint azonban a rögzített ár végül torzította a piacot, és különösen a kisebb kutaknak okozott nehezen kigazdálkodható veszteséget.
A 6 milliárdos ígéretből nem lett kézzelfogható program
A pénteki tiltakozás egyik központi eleme a sokat emlegetett, mintegy 6 milliárd forintos kompenzáció.
Grád Ottó azonban arra hívta fel a figyelmet, hogy bár valóban elhangzott egy ilyen politikai ígéret, abból végül nem lett konkrét intézkedés.
„Azon kívül, hogy valaki egyszer bemondta ezt a 6 milliárd forintot, gyakorlatilag semmi nem történt. Nem jelent meg jogszabály, nem volt költségvetési forrás, nem jött létre olyan program, amely alapján ezt valóban ki lehetett volna fizetni.”
A szakember szerint ezért jogilag is nehéz számon kérni az ígéret teljesítését, még ha a kutak csalódottsága teljesen érthető is.
Ezért zártak be pénteken a kisebb kutak
Pénteken országos demonstrációt tartottak a független benzinkutak: az Index beszámolója szerint több családi tulajdonú, független töltőállomás ideiglenesen bezárt, miközben az FBSZ inárcsi sajtótájékoztatón ismertette a követeléseit. A szövetség szerint a korábbi árintézkedések csaknem 8 milliárd forintos veszteséget okoztak a kisebb kutaknak, miközben a korábban beígért kompenzáció jelentős része nem érkezett meg. Az FBSZ állítása szerint a legutóbbi árstop idején olyan megállapodás született, amely mintegy 6 milliárd forintos kompenzációról szólt volna, és ennek előkészítését e-mailekkel is igyekeztek alátámasztani. A szervezet emellett azt is kifogásolja, hogy az új szabályozás rendkívüli helyzetben ismét lehetőséget adna az üzemanyagárak miniszteri rendeleti meghatározására, szerintük előre rögzített, objektív feltételek nélkül.
Ki fizette meg a védett ár árát?
Arra a kérdésre, hogy végül mennyibe került mindez az államnak, Grád Ottó szerint nincs egyszerű válasz. Szerinte gyakran téves az a megközelítés, amely kizárólag az alacsonyabb jövedékiadó-bevételből indul ki. „Mindig azt kell megnézni, hogy mihez képest” – tette hozzá.
Emlékeztetett arra is, hogy a költségvetés tervezésekor senki sem számolt azzal, hogy az iráni–izraeli konfliktus és az olajpiaci feszültségek ilyen mértékben emelik majd az árakat. Ha a világpiaci folyamatok nélkül eleve alacsonyabb üzemanyagárak alakultak volna ki, akkor a mostani bevételi helyzet egészen másként festene.
Ráadásul a jövedéki adó csökkentése mellett továbbra is megmaradt a 27 százalékos áfa, valamint az üzemanyagokat terhelő kiskereskedelmi különadó is. Emellett a fogyasztás sem esett vissza, sőt tavasszal az elmúlt évek egyik legerősebb forgalmát mérték a kutakon.
„Ha majd lesznek végleges költségvetési adatok, akkor lehet utólag kiszámolni, hogy összességében hogyan alakult az állam bevétele. Ma ezt felelősen még nem lehet kijelenteni.”
A legnagyobb veszteség nem is a veszteség volt
Grád Ottó szerint a legkomolyabb következmény nem is a közvetlen pénzügyi veszteség, hanem az, hogy a kutak többsége kénytelen volt elhalasztani fejlesztéseit.
A veszteségek minimalizálása érdekében számos vállalkozás csak a jogszabályok által kötelezően előírt karbantartásokat végezte el, minden más beruházást későbbre halasztott.
Elmaradtak a korszerűsítések, a nagyobb felújítások, a tartályok idő előtti karbantartásai, illetve minden olyan fejlesztés, amely ugyan nem volt azonnal kötelező, de egy normál piaci működés mellett természetes része lenne az üzemeltetésnek. A főtitkár szerint ez hosszabb távon az egész ágazat versenyképességét ronthatja.
Nem lehet így üzleti tervet készíteni
A szakember szerint legalább ekkora problémát jelent a kiszámíthatatlanság. Egy több százmillió forintos kútfelújítás vagy technológiai beruházás megtérülése évekre előre készített üzleti számításokon alapul. Ha azonban bármikor újra megjelenhet egy hasonló piaci beavatkozás, a beruházási döntések is bizonytalanná válnak.
„Mit számoljon egy vállalkozás? Azt, hogy normál piaci környezetben megtérül a beruházás, vagy azt, hogy jövő héten megint jön egy árstop?” – tette fel a kérdést.
Szerinte éppen ez az egyik legnagyobb hosszú távú kár: a piaci szereplők óvatosabbá válnak, kevesebbet fejlesztenek, és egyre nehezebben terveznek évekre előre.
A piac lassan felejt
Grád Ottó arra is felhívta a figyelmet, hogy az árak mesterséges egységesítése a fogyasztói szokásokat is jelentősen átalakította. Normál piaci környezetben a vásárlók nem kizárólag az ár alapján döntenek: szerepet játszik a szolgáltatások minősége, a kávé, az üzlet kínálata vagy éppen az, hogy melyik töltőállomást szokták meg.
A védett ár időszakában azonban ezek a különbségek eltűntek, hiszen mindenhol ugyanannyiba került az üzemanyag. A fogyasztók egy része más kutakhoz szokott át, és ezeket a vásárlókat a kisebb vállalkozásoknak most újra vissza kell csábítaniuk.
„A piac nem egyik napról a másikra áll helyre. Évekbe telhet, mire minden visszarendeződik.”
Európa egyik legmodernebb kúthálózata volt a magyar
A főtitkár történelmi példával is érzékeltette a problémát: a rendszerváltás utáni években Magyarországra szinte valamennyi jelentős nemzetközi üzemanyaglánc belépett, és a versenynek köszönhetően Európa egyik legmodernebb töltőállomás-hálózata épült ki.
Ma azonban szerinte sokkal nehezebb meggyőzni egy nemzetközi vállalat központját arról, hogy százmilliókat költsön magyarországi fejlesztésekre, ha a piaci környezet bármikor egyik napról a másikra megváltozhat.
A szakember szerint ezért a védett ár valódi költsége nem csupán a közvetlen veszteségekben mérhető. Legalább ilyen fontos kérdés, hogy mennyi beruházás marad el, mennyire romlik a kiszámíthatóság, és milyen hosszú idő alatt nyeri vissza a piac a normális működését.
