Megint, ahogy évről évre ismét a szőnyeg szélére állította Magyarországot a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) az egészségügyi jelentésében.
Az OECD 2025-ös „Egészségügyi áttekintés” című jelentése rávilágít a magyar egészségügyi rendszer súlyos problémáira. Magyarországon a várható élettartam 4,4 évvel alacsonyabb, mint az OECD-átlag, és a lakosság egészségi állapota is elmarad a tagországokétól. A halálozási mutatók különösen aggasztóak: a megelőzhető halálesetek száma Magyarországon drasztikusan magasabb az OECD többi országához képest – írják a jelentésben.
Reformok kellenek
Az egészségügyi rendszer alulfinanszírozott és humánerőforrás-hiánnyal küzd, miközben a hozzáférés az alapellátáshoz szinte teljes körű, a szakellátás és diagnosztika terén komoly hiányosságok vannak. A jelentés sürgeti a strukturális reformokat és a kockázati tényezők hatékonyabb kezelését a népegészségügy javítása érdekében.
Néhány adat a jelentésből:
- Magyarországon a várható élettartam 76,7 év volt, ami 4,4 évvel alacsonyabb az OECD-átlagnál;
- A megelőzhető halálozás 249 volt 100 ezer lakosonként, az OECD átlag ezzel szemben 145 haláleset százezer lakosra;
- A kezelhető halálozás 141 volt 100 ezer lakosra, ami duplája (77) az OECD átlagnak;
- Az öngyilkossági arány 15 volt 100 ezer lakosra Magyarországon, az OECD-átlag 11 öngyilkosság százezer lakosra;
- A lakosság 9,6 százaléka értékelte egészségi állapotát rossznak vagy nagyon rossznak OECD-átlag 8 százalék;
Hiába gondolja úgy az excel táblák hőse (Takács Péter, a szerk.), hogy azért rossz a magyar rákstatisztika, mert a boncolások száma magasabb, mint a európai országokban – írta Kunetz Zsombor orvos, egészségügyi elemző a Facebook posztjában. Az adatok feketén fehéren ezt cáfolják. Magyarországon 2023-ban 100 ezer lakosra 275 rák miatt bekövetkezett halál jutott, ezzel az adattal sereghajtók vagyunk. Ugyanakkor a daganatos megbetegedések előfordulási aránya pedig több európai országban, Norvégiában, Dániában és Hollandiában is magasabb, mint Magyarországon.
Nyugaton Kunetz Zsombor szerint fényévekkel fejlettebbek az egészségügyi rendszerek, ezért nem vezetik ezek az országok a rákhalálozási statisztikákat. Úgy véli, hogy Magyarországon alacsonyabb a felfedezett rákos megbetegedések száma, mint Nyugat-Európa számos országában, azonban a rákhalálozási mutatónk a legrosszabb.
Dohányzunk, alkoholizálunk és lusták is vagyunk
Nem jó hír, hogy a magyarok negyede dohányzik, ami jóval magasabb a OECD 14,8 százalékos átlagánál. Az alkoholfogyasztás Magyarországon nagyobb, 10,3 liter/fő, szemben az OECD-átlag 8,5 literével. A felnőttek 33 százaléka nem végez elegendő fizikai aktivitást Magyarországon, az OECD-átlag 30 százalék. A magyar túlsúlyosok aránya önbevallás alapján 22 százalékra tehető, az OECD-átlag 19 százalék. A légszennyezettség is jobban érinti a magyar lakosságot. A tanulmány szerint magyarok 14 mikrogramm részecske (PM2.5) légszennyezésnek van kitéve köbméterenként, míg OECD átlag 11,2 mikrogramm.
A magyarok kevesebb mint fele (41 százalék) elégedett az egészségügyi ellátás minőségének elérhetőségével az OECD-átlag 64 százalék. Magyarországon 100 százalékos DTP oltottság, ez azt jelenti, hogy szinte mindenki megkapta a diftéria, tetanusz és a pertussis (szamárköhögés) elleni védőoltást, ezzel az adattal az OECD-átlag felett vagyunk.
Ugyanakkor a mellrákszűrésen résztvevő nők aránya 48 százalék, ami alacsonyabb az OECD-átlagnál (55 százalék). A szívinfarktus utáni 30 napos halálozási arány Magyarországon 6,5 százalék, míg stroke után 7,7 százalék, ami megegyezik az OECD átlagával.
A magyar betegekre az OECD szerint kevés jut
Magyarország egészségügyi kiadása vásárlóerő paritással számolva személyenként 3303 amerikai dollár, ez 332 forintos dollárral számolva 1,09 millió forint, az OECD-átlag 5967 amerikai dollár, ami közel 2 millió forint. Ez a GDP 6,5 százalékának felel meg, az OECD-átlag 9,3 százalék. Ugyanakkor a betegségek megelőzésére fordított kiadás a teljes egészségügyi kiadás 3,4 százalékát teszi ki, ez pedig megegyezik az OECD-átlaggal.
Súlyos humánerőforrás-hiány jellemzi továbbra is a magyar egészségügyi ellátást. Az OECD adatai szerint Magyarországon 3,6 orvos jut ezer lakosra, ami majdnem megegyezik az OECD-átlaggal, ahol 3,9 orvos gyógyít ezer lakost. Viszont az ápolók száma rendkívül alacsony, az OECD szerint ezer magyar lakosra 5,5 ápoló jut, míg az OECD-átlag 9,2 ápoló.
Az idősgondozás terén is elkeserítőek a számok, a 65 év felettiek esetében százezer lakosra 1,9 gondozó jut, az OECD átlaga pedig ennek több mint a duplája, mert öt gondozó jut százezer olyan emberre, aki ápolásra szorul.
Gyógyszerészekkel elég jól állunk, 87 gyógyszerész jut százezer lakosra, ez annyi mint az OECD-országok átlaga. Viszont kórházi ágyból több van, mint az OECD-átlag. Magyarországon ezer lakosra 6,5 kórházi ágy jut, míg az OECD-átlag 4,2 ágy. A képalkotó diagnosztikai eszközökből, a CT, az MRI és a PET vizsgálóból 18 jut egymillió főre Magyarországon, az OECD átlag 51 készülék.