Magyarországon több százezer lakásban nincs sem légkondicionáló, sem hatékony árnyékolás vagy szigetelés, amely védelmet nyújtana a júliusi, augusztusi hőségben. Ide tartoznak régebbi panel-, téglaépületek, vidéki vályogházak, vagy az úgynevezett Kádár-kockák, amelyek belső hőmérséklete a nyári hónapokban akár 35–40 Celsius-fok körül is lehet. Ez komoly egészségügyi kockázatokat hordoz, különösen az idősek, a krónikus betegek és a szociálisan hátrányos helyzetűek számára.

A probléma napjainkban egyre inkább előtérbe kerül, miközben a szokványos fűtésszegénységgel – amikor nem tudják kifűteni télen otthonaikat – szemben a nyári túlmelegedés, azaz a „hűtésszegénység” még nem kapott megfelelő figyelmet a hazai politikai és támogatási rendszerekben – írja a G7.hu.

A szegényebb háztartások nem tudnak klímázni

Bár a klímaberendezések száma nőtt, a statisztikai adatok szerint 2023-ban közel egymillió háztartásban volt klíma, duplája a tíz évvel korábbinak, a társadalmi egyenlőtlenségek markánsan jelen vannak: az alsó jövedelmi tizedekben csak minden hetedik háztartásban található légkondicionáló, míg a legmagasabb jövedelmű csoportoknál ez az arány meghaladja a 80 százalékot is.

A hőhullámok  egészségügyi hatásai pedig egyre nyilvánvalóbbak: a hőguta, kiszáradás, kimerültség, valamint szív- és érrendszeri problémák számának növekedése különösen terheli a magyar egészségügyi rendszert a nyári hónapokban. Ezen felül a munkaerőpiacot is befolyásolja a jelenség – az otthoni munkavégzés sokak számára lehetetlenné válik a lakások túlmelegedése miatt, és a szabadban dolgozó szakmákban még nagyobb kockázatot jelent a kettős hőstressz.

Kapcsolódó

Bár Magyarországon régóta támogatják a téli fűtés korszerűsítését (pl. hőszigetelő rendszerek, nyílászáró-cserék), a nyári hűtés a közpolitikai intézkedésekben nem jelenik meg, klímaberendezések beszerzésére nem jár támogatás. 

Az állami programok általában a téli energiatakarékosságra fókuszálnak, a nyári hővédelmi beavatkozások pedig kimaradtak a Nemzeti Éghajlatváltozási Stratégiából és a szociálpolitikai intézkedések közül.

Nemzetközi példák alapján azonban van megoldás: Franciaországban állami támogatással biztosítanak ventilátorokat és redőnyöket az időseknek, Spanyolországban hűtési támogatás nyújtanak a szociálisan rászorulóknak, Ausztriában pedig széles körű programok vannak hővédelmi beavatkozásokra, mint például árnyékolók, fényvisszaverő tetőbevonatok telepítése. 

Magyarországon ugyan vannak elképzelések az energiahatékonyság javítására, de a hűtésszegénység – mint önálló kategória – még nem ismert a lakáspolitikai diskurzusban.

Az érintettek ezért gyakran csak önsegítő módszerekhez folyamodnak: ventilátor, nedves törölköző, fokozott sötétítés segíti őket, miközben a belső hőmérséklet az éjszakai órákban sem csökken jelentősen, marad 28-30 fok körül. Ez a helyzet nemcsak az életminőséget rontja, hanem az egészség, a gazdasági teljesítőképesség és a társadalmi egyenlőség egyik komoly kihívása a klímaváltozás korában.