Mindenki másra mutogat, a beteg pedig elveszetten kóborol az egészségügyi ellátórendszerben, és ha van pénze, magánba megy – mondta Sinkó Eszter egészségügyi közgazdász a HVG360-nak.

2024-ben 150 milliárd forint pluszforrást irányzott elő a kormány a kórházak számára, amelyet – a korábbi gyakorlattól eltérően – nem év végén, hanem már év közben folyósítanak, visszamenőleg is. E döntés komoly előrelépés a korábbi, utólagos adósságrendezésekkel szemben. Ugyanakkor a pluszpénz nagy része nem közvetlenül gyógyításra megy: 47 milliárd forintot például kizárólag a kórházi étkeztetés minőségi javítására fordítanak.

Az alulfinanszírozottság a legnagyobb gond

A dologi kiadások hat százalékos emelése némi előrelépést jelent, például az eszközbeszerzések, gyógyszerek területén – komolyabb változások azonban ettől nem várhatók, az ellátás színvonala csak helyenként, főképp a sebészeteken és a pszichiátrián javulhat érezhetően. A várólista-csökkentő program támogatásán viszont nem emeltek, sőt, az ellátók számára a motiváció csökkent. Az Economxon is éppen most írtunk arról, hogy a három leghosszabb várólistán már több mint 30 ezer beteg várakozik, erről itt olvashat bővebben.

Kapcsolódó

Az egészségügyi közgazdász szerint a várólisták csökkentésére évente ötmilliárd forintot fordítanak, a Covid előtt 130 százalékos felárat fizettek az elvégzett műtétek után annak érdekében, hogy megfelelő motivációt biztosítsanak a beavatkozások gyorsabb elvégzésére a feltorlódott műtétek körében. A pandémia után azonban a felár összegét 110 százalékra csökkentették, és ez azóta se változott. 

Érthetetlen, miért nem emelik meg a többletfinanszírozást újra 130 százalékra, megkímélve ezzel a betegeket a magánellátás igénybevételétől. Jelen körülmények között a kormánynak fel kellene vállalnia a magasabb térítési díjat, hogy a gyógyulni vágyók nagyobb számban kaphassanak ellátást az állami kórházakban, véli Sinkó Eszter.

A szakember szerint a jelenlegi rendszer túlközpontosított, az igazgatók mozgástere minimális, a szolgáltatók között kölcsönös felelősséghárítás zajlik: a szakrendelők a háziorvosokat, utóbbiak a rendszer hozzáférhetetlenségét okolják.

A beteg végül elveszetten bolyong az ellátás útvesztőjében, s ha tudja, inkább a magánegészségügyhöz fordul

– sorolta a problémákat Sinkó Eszter.

A kormány visszatartja a forrásokat, mondván: a kórházak felelőtlenül költekeznének; ugyanakkor a régióban is lemaradtunk a GDP-arányos egészségügyi kiadásokban. A folyamatos adóssághalmaz nem feltétlenül rossz gazdálkodás, hanem inkább a forráshiány eredménye, ráadásul a nővérhiány immár égetőbb gond, mint az orvoshiány.

Pozitív fejleményként említi a korszerűsítési lépéseket: nőtt az MR/CT/robotikai ellátottság, az  EESZT és Egészségablak applikáció révén bővültek a digitális szolgáltatások – ezek kényelmesebbé tették az ügyintézést, de továbbfejlesztésre szorulnak.