A címben említett megállapítást a Magyarságkutató Intézet (MKI) ismertette a vármegyék megszervezéséről szóló elemzésében a Facebookon. 

Nagy-Luttenberger István vezető kutató írásából kiderül, hogy a keresztény magyar állam megalapításának egyik legfontosabb feltétele a területi közigazgatás, a vármegyék megszervezése volt. Szent István munkásságának kiemelten fontos részének tekinthetjük a várak köré szerveződő területi egységeket, amelyek az állam egyik legfontosabb gerincévé váltak.

Magyarországon tehát a vármegye egyidős az állammal, immáron ezer évnél is idősebb. A magyar állam egyik legrégebbi szervezeti egysége visszanyerte tehát azt az elnevezést, amit történetének elsöprően nagy részében viselt. A döntés jelentőségét a magyar történelem és a hagyományok előtti tisztelgés adja

– írták. 

Az MKI arra is kitért, hogy a magyar történelem tragédiája, miszerint a 20. század második felében a múltat végképp eltörölni vágyók külföldi katonák és harckocsik által hatalmon tartott csoportja szakított a magyar hagyományokkal, és egy torz világkép jegyében a magyar hagyományoktól idegen belső berendezkedést és közigazgatást – pártállamot és tanácsrendszert – vezetett be. Ugyanez történt a szocialista blokk minden országában, de Magyarországon az ősi elnevezést is megváltoztatták. 

A jó öreg brit minta

Pedig a legkézenfekvőbb példa a tradíciók tiszteletére az Egyesült Királyság. A mai brit közigazgatási egységek elnevezése a county, amit a 11. században a normannok hoztak magukkal. Az angolszászok korábbi területi elnevezése, a shire településnevekben fennmaradt ugyan, de az általános elnevezés a county lett, aminek élén a count állt. A count magyarul grófot, a county szó szerint tehát grófságot jelent, mivel a grófi arisztokrata rang a county élén álló tisztségből fejlődött ki.