Ahogy korábban jeleztem, nem költözöm be a Karmelita Palotába. A miniszterelnök székhelye és a kormányülések helyszíne Budapesten, az Alkotmány utca 5. szám alatt lesz
– írta a Facebookon és tette egyértelművé Magyar Péter miniszterelnök, hogy a 2014-ben megkezdett Várba átvonulás korszaka hivatalosan is véget ért. Az Alkotmány utca 5., amely eddig az Építési és Közlekedési Minisztériumnak adott otthont, néhány lépésre van a Parlamenttől, így a végrehajtó hatalom szimbolikusan is visszakerül a törvényhozás közvetlen kontrollja alá. Magyar Péter megjegyzése, miszerint a szomszéd sarkon járt általános iskolába, elég egyértelműen egy új puritán stílust hivatott erősíteni a kordonokkal védett Várnegyeddel szemben.
A bejelentést azonban egy szürreális, hétfő esti meglepetés-tárlatvezetés vezette fel. Magyar Péter a Tisza-kormány leendő minisztereivel – köztük Vitézy Dáviddal – Facebook live-ban közvetített túrát tartott az elhagyott Karmelitában és a környező rezidenciákon.
Eljöttünk ide, a gyűlöletpolitika, a megosztás, és a lopás szimbólumához, a Karmelita palotához
– mondta a miniszterelnök. A látogatásnak persze praktikus oka is volt: Magyar Péter már előre beharangozta, hogy információi szerint az ügyvezető miniszterek továbbra is pénzügyi kötelezettségeket vállalnak, és a minisztériumokban nagyüzemben folynak az iratmegsemmisítések. Emiatt hétfő este 10 óráig adott határidőt a távozó kormánynak, hogy írásban számoljanak be minden, a választás óta hozott döntésről.
Hogy, hogy nem a Karmelitában még a frissen vásárolt iratmegsemmisítőket is lebuktatták.
Patyomkin-paloták
A bejáráson részt vevő Vitézy Dávid, a Tisza-kormány építési és beruházási minisztere már többször kifejtette a véleményét a Budai Várban zajló építkezésekről. Vitézy rámutatott: a nyilvánosság felé történelmi rekonstrukcióként eladott projekt valójában egy gigantikus Patyomkin-falu építése volt közpénzből.
Néha azt gondolom, hogy már nem tud meglepni a magyar állam eddigi működése, de amit a Várban láttunk Magyar Péterrel, teljesen megdöbbentett
– írta Vitézy másnap a közösségi oldalán. A bejegyzését képekkel is illusztrálta.
Az egyiken a Miniszterelnöki Kabinetiroda tetőterasza és az odavezető lépcső látható. Erről azt írta, hogy a legtöbben egy történelmi épületnek hinnék, pedig „valójában egy vadonatúj minisztériumi palota: 2021 és 2025 között épült fel, a 80 éve elbontott Vöröskereszt-székház homlokzatát idézve, luxusszállodákat megszégyenítő kivitelben”.
Pénzügy helyett Belügy: kavarás a Szentháromság téren
A másik képen a Belügyminisztérium egyik tárgyalója látható a Szentháromság téren, amely a leendő miniszter szerint szintén nem műemlék, a teljes homlokzata új építésű, 2018 és 2022 között készült el. „Ebben az épületben felügyelték az elmúlt években az egészségügyet, az oktatást és a gyermekvédelmet is.”
A látottakról Vitézynek eszébe jutottak Lázár Jánosnak, az Orbán-kormány építési és közlekedési miniszterének „félkész országról” szóló magyarázatai, aki pénzhiányra hivatkozva leállította az ötvenéves HÉV-ek cseréjét és a vasútállomások felújítását, „miközben ezekbe az épületekbe ömlött a közpénz”.
Szentháromság téren magasodó egykori Pénzügyminisztérium épülete valóban a gigaprojekt egyik legabszurdabb eleme. A 2021-ben indult, százmilliárdos nagyságrendű rekonstrukció célja eredetileg az volt, hogy a Pénzügyminisztérium költözhessen vissza korhű székhelyére. Az épület neogótikus homlokzatának és monumentális belső tereinek visszaállítása azonban nem a funkcionális államigazgatást, hanem sokkal inkább a reprezentációt szolgálta. A fordulat 2025 tavaszán következett be: a hatalmas költséggel felújított palotába végül nem a pénzügyi tárca, hanem a Belügyminisztérium költözött be. Vitézy Dávid szerint ez is azt bizonyítja, hogy a beruházásoknak nem volt valódi stratégiai alapja, csupán a „Horthy-korszak díszleteinek újjáépítése vasbetonból”. Miközben a Belügyminisztérium beköltözött a Várba, az állam eladta a valódi műemléknek számító belvárosi BM-székházat a „Maxi-Dubaj” projekt befektetőinek.
„Pont ezekben az épületekben találták ki a kék plakátokat”
Mind Magyar Péter, mind pedig minisztere Vitézy Dávid nyilatkozataiból leginkább arra lehet következtetni, hogy a Nemzeti Hauszmann Program politikailag ebben a formájában véget ért. Lázár János utódja nem egyszerűen „drága beruházásként”, hanem a NER működésének, a presztízs- és luxusvágynak a szimbólumaként láttatja a programot, amit rendre szembeállít a vasúttal, a kórházakkal és a tömegközlekedéssel.
Sok százmilliárd forint ment el egy olyan álomra, amiről soha senki nem kérdezte meg a magyar embereket: hogy a kormányzás központját a Budai Várba költöztessék fel. Miközben a közszolgáltatások folyamatosan romlottak, a leköszönő rendszer építéspolitikájának egyetlen valódi prioritása maradt: a Horthy-korszak díszleteinek újjáépítése vasbetonból, kívül ál-műemléki formában, belül pedig olyan nagyzolással, amit egy svájci minisztériumban is nehéz lenne elképzelni
- írja Vitézy Rogán Antal eddigi munkahelyéről, hozzátéve, hogy „közben pedig pont ezekben az épületekben találták ki a kék plakátokat, az újabb és újabb ellenségeket, hogy eltereljék a figyelmet a lerobbant vonatokról, a penészes kórházi folyosókról és arról a mérhetetlen pénzszórásról, ami a Várban zajlott.”
És az igazi csavart az ópusztaszeri első kormányülés szünetére tartogatta a miniszterelnök. Kérdésre válaszolva ugyanis közölte: Rogán Antal egykori birodalmát, az Akadémia utca 1. alatti épületet a leendő szociális és családügyi minisztérium kapja meg. Ahol eddig a Miniszterelnöki Kabinetiroda és a titkosszolgálati szálak futottak össze, ott mostantól a társadalmi felzárkózás ügyét intézik majd.
A Hauszmann-leltár: Mi épült meg, és mi van még a csőben?
A Nemzeti Hauszmann Program keretében az alábbi „eredmények” születtek:
- A leglátványosabb beavatkozás a Budavári Palota, annak is északi szárnya. 2026 elején beemelték a 140 tonnás acél tetőszerkezetet és a manzárdkupolákat. A nyugati oldalon már a második emeletnél járnak a falak, és folyamatosan helyezik fel a süttői mészkőből faragott homlokzati díszeket. A belső terekben a 60-as évek födémjeit szétverték, hogy az eredeti magasságban építsék újjá a Munkácsy-termet és a vesztibült.
- A József főhercegi palota gyakorlatilag elkészült, közel hatvan év után újra teljes pompájában látható a Szent György tér nyugati oldalán. A historizáló homlokzat mögött skandináv fenyőből készült, csipkerollettás luxusablakok kaptak helyet. Az már eldőlt, hogy az épület az Alkotmánybíróság új otthona lesz.
- A Dísz téren már messziről virít a frissen vésett „MAGY. KIR. HONVÉDFŐPARANCSNOKSÁG” felirat. A kupola és a timpanon szobrai a finisben vannak, az épületbe a Hadtörténeti Múzeumot akarják átrakni.
- A nyugati várszoknya megújult; az Ybl Miklós által tervezett támfal északi szakasza eredeti megjelenésében, balusztrádos korláttal és klinkertégla burkolattal született újjá.
- A Karmelita kolostor, a Lovarda, a Főőrség és a Szent István-terem és persze az első presztízs-projekt, a Várkert Bazár már üzemel.
Apropó: költségek
A projekt összköltsége körül egyébként teljes a zavar, ami jól mutatja a beruházás átláthatatlanságát. A K-Monitor legutóbbi számítása és az emlegetett 200 milliárd forint csupán az eddig kifizetett számla, az ami elhagyta az államkasszát a befejezett épületekre. A már befejezett és a jelenleg is „csőben lévő”, azaz szerződött és zajló beruházások becslések szerint már inkább 400-500 milliárd forintot karcolják, ám a teljes vízió „végszámlája”, amibe a Budavári Palota teljes belső rekonstrukciója és az összes még hátralévő szárny visszaépítése is beletartozik, az évtized végéig az 1500 milliárd forintot is elérheti.
a magyar állam évente egy közepes megye teljes úthálózatának felújítására vagy a vasúti járműpark legégetőbb frissítésére elegendő forrást égetett el historizáló homlokzatokra.
A teljesség igénye nélkül:
- 2025 végén 865 darab aranykoszorús, címeres herendi porcelánt vettek a Karmelitába, közel 50 millió forint értékben, mert a meglévő 3000 darabos készlet megcsorbult elemei az indoklás szerint „már nem voltak méltóak” az állami protokollhoz.
- Egy spanyolországi Lotaringiai kárpit restaurálása és kihelyezése 36,2 millió forintba került, míg a „PREDESTINATIO” kárpitokért további 35 milliót fizettek. Csak szőnyegekre 27 millió forint ment el a miniszterelnöki irodákban.
- Évi 15 millió forint ment el szobai dísznövényekre, és közel 9 millió forintot költöttek kültéri ülőgarnitúrákra a Karmelita teraszára.
- És a propagandának is jutott megrendelés: Balásy Gyula kommunikációs birodalma 2019 óta 4,1 milliárd forintnyi megbízást kapott a Várkapitányságtól.
A nagy dilemma
Mindez már Magyar Péter és kormánya öröksége, és nem mellesleg egy hatalmas kolonc. Bár bejelentették, hogy nem költöznek a Karmelitába,
a Budai Vár „demilitarizálása” komoly darázsfészek lesz.
Egy 80-90 százalékos készültségű épület leállítása, a kivitelezői szerződések felbontása és a torzók állagmegóvása gyakran többe kerül, mint a befejezésük.
A miniszterelnöki szintű infokommunikációs hálózat és védelem kiépítése az Alkotmány utcában szintén milliárdos tétel lesz, és kérdéses, hogy a speciális biztonsági igényű Belügyminisztériumot milyen gyorsan és mennyiért lehet „lehozni” a Várból a pesti oldalra.
Na meg persze, hogy ki fizeti az üres paloták rezsijét? A Várnegyed épületeinek fenntartása (őrzés, klímaszabályozás a műtárgyak miatt, temperálás) havi szinten százmilliókat emészt fel akkor is, ha teljesen üresen állnak.
Az új kormányzati szereplők eddigi hozzáállásából több dolog is következik:
Az előrehaladott projektek leállításéra, netán „visszabontásra” nem érdemes számítani. A már majdnem kész projektek (mint a Honvéd Főparancsnokság) valószínűleg befejeződnek, pláne, hogy a közvélemény egy része szereti a látványos elemeket, és rengeteg pénz van már bennük.
Az olyan szimbolikus, de még korai fázisban lévő tervek, mint a Királyi Palota további belső tereinek teljes rekonstrukciója vagy újabb minisztériumi költözések, várhatóan lelassulnak vagy végleg leállnak.
És bőven lehet számítani a beruházás pénzügyi felülvizsgálatára.
A legvalószínűbb forgatókönyv, hogy a Vár épületeit visszaadják a kultúrának és a turizmusnak. A Karmelita koncertteremmé, a minisztériumi irodák múzeumi szárnyakká alakíthatók, de a „puritán állam” fényében, az exkluzív épületek piaci alapú üzemeltetése alighanem óriási kihívás lesz az új kormánynak.