Az innováció nem önmagában fontos gazdaságpolitikai hívószó, hanem a tartós növekedés egyik alapfeltétele – erről beszélt Várpalotai Viktor, a Magyar Nemzeti Bank ügyvezető igazgatója a Magyar Innovációs Szövetség közgyűlésén tartott előadásában. A világgazdaság elmúlt két évszázadának nagy növekedési hullámai rendre valamilyen technológiai vagy innovációs áttöréshez kapcsolódtak: az ipari forradalmakhoz, az elektrifikációhoz, a második világháború utáni tudományos-technológiai forradalomhoz, majd a digitalizációhoz és az informatikai forradalomhoz.
A következő ilyen növekedési hullám egyik meghatározó forrása a mesterséges intelligencia lehet, de ennek gazdasági hasznosítása még nem automatikus. Az innovációt ugyanis nem elég létrehozni, annak be kell épülnie a vállalati működésbe, a termelékenységbe és végső soron a gazdasági növekedésbe.
A bemutatott adatok szerint az Európai Unió a 2020-as évek egyik nagy vesztese lehet a globális növekedési versenyben. Míg az Egyesült Államok átlagos éves GDP-növekedése 1980 és 2019 között 2,7 százalék volt, 2020 és 2025 között pedig 2,4 százalék, addig az EU ugyanezekben az időszakokban 1,9, illetve 1,3 százalékos növekedést ért el. Kína esetében a korábbi, 9,5 százalékos átlagos éves bővülés ugyan 4,9 százalékra lassult a 2020-as években, de még így is messze meghaladja az európai dinamikát.
Mindez a globális gazdasági erőtér átrendeződésével is együtt jár. Az ezredforduló környékén az Egyesült Államok és az Európai Unió még jóval nagyobb súlyt képviselt a világgazdaságban, Kína részesedése viszont jóval kisebb volt. 2024-re a kép jelentősen átalakult: vásárlóerő-paritáson számolva Kína már nagyobb globális GDP-részesedéssel rendelkezik, mint az Egyesült Államok vagy az Európai Unió.
A geopolitikai közeg is kedvezőtlenebb lett Európa számára
Várpalotai Viktor szerint az EU lemaradása azért különösen kockázatos, mert közben a korábbi, viszonylag nyitott és egypólusú globalizációs világrend is töredezettebbé vált. Egyes konfliktusok háborúvá alakultak, globálisan nőtt az eszkalációs kockázat, miközben az ellátási láncok sérülékenyebbek lettek.
Az Európai Uniónak egyszerre kell versenyképességi és külső kihívásokkal szembenéznie. Kína globális nagyhatalommá vált, és saját érdekszférákat épít a világ több térségében, az Egyesült Államok pedig egyre inkább az „America First” logika mentén alakítja gazdasági- és külpolitikai stratégiáját. Ebben a környezetben Európa nemcsak a belső növekedési problémáival küzd, hanem azzal is, hogy csökkenhet az érdekérvényesítő képessége a nemzetközi gazdasági térben.
A termelékenységi adatok is ebbe az irányba mutatnak. Az Egyesült Államok és az Európai Unió között a 2000-es évek elején még nem volt drámai különbség a munkatermelékenységben, az elmúlt két és fél évtizedben azonban az USA előnye jelentősen nőtt. Különösen az infokommunikációs ágazatban alakult ki komoly rés: az amerikai termelékenység ebben a szektorban jóval gyorsabban nőtt, mint az európai. Mindeközben pedig az EU és Kína közötti munkatermelékenységi különbség az ezredforduló idején még több mint tízszeres volt, 2024-re viszont kevesebb mint két és félszeresre csökkent. Ez azt jelenti, hogy amennyiben Kína tovább javítja termelékenységét, Európa pedig nem tud új lendületet venni, akkor a következő években még erősebb versenynyomás alakulhat ki.
Kína már az innovációs mutatókban is lenyom mindenkit
Az innovációs versenyben is Kína az elmúlt évtized legnagyobb nyertese. A globális innovációs indexben 2015 és 2025 között látványosan javította helyezését, mára megközelítette a legfejlettebb gazdaságok pozícióját. Az Egyesült Államok továbbra is az élmezőnyben van, Németország viszont az elmúlt években veszített korábbi pozíciójából, az EU27 átlaga pedig az első harminc alsóbb sávjában helyezkedik el.
Az innovációs teljesítmény egyik alapfeltétele a tudáskoncentráció és a magasan képzett munkaerő. A QS nemzetközi felsőoktatási rangsorában a top 100 egyetem között az Egyesült Államok 2005-ben még 31 intézménnyel szerepelt, 2025-ben már 26-tal. Európa – az EU, az Egyesült Királyság és Svájc együtt – 18-ról 17-re csúszott vissza, miközben Kína Hongkonggal és Tajvannal együtt 7-ről 11-re javított.
Még nagyobb az eltérés a frissen végzett STEM-diplomásoknál. A bemutatott adatok szerint 2020-ban Kínában 3,57 millió új STEM-diplomás végzett, az Egyesült Államokban 820 ezer, az Európai Unióban pedig 1,057 millió. Az arányokban is jelentős a különbség: Kínában az új diplomások 41 százaléka tartozott a STEM-területekhez, az EU-ban 25, az Egyesült Államokban pedig 20 százalék.
A szabadalmi aktivitásban még jelentősebb Kína előnye. Kínában évente nagyságrendileg egymillió szabadalmat jegyeznek be, ami azt jelenti, hogy naponta több ezer új szabadalmi bejegyzés történik, ami többszöröse az amerikai és az európai értéknek. A mesterséges intelligenciához kapcsolódó szabadalmaknál pedig még nagyobb a különbség: a 2010 és 2023 között világszerte bejegyzett MI-szabadalmak 70 százaléka Kínához, 14 százaléka az Egyesült Államokhoz, és mindössze 3 százaléka pedig az Európai Unióhoz köthető.
Magyarországon a termelékenység javítása marad a fő feladat
Várpalotai Viktor szerint Magyarország számára a demográfiai folyamatok miatt egyértelmű, hogy a jövőbeni felzárkózás nem épülhet elsősorban a munkaerő mennyiségi bővülésére. A növekedés kulcsa ezért a termelékenység javítása, ezen belül pedig két nagy tartalék azonosítható: a kkv-k felzárkóztatása és a vállalati szerkezet hatékonyabbá tétele.
Az MNB számításai szerint a magyar kkv-k termelékenysége jelentősen elmarad a nagyvállalatokétól. Ez más európai országokban is így van, Magyarországon azonban a különbség különösen nagy. A magyar vállalati szektor pedig erősen elaprózott, miközben a nemzetközi tapasztalatok szerint a nagyobb vállalatok jellemzően termelékenyebbek, jobban hozzáférnek a finanszírozáshoz, könnyebben innoválnak és erősebben képesek bekapcsolódni az exportpiacokba. Amennyiben a hazai vállalati méretszerkezet közelebb kerülne például az osztrák mintázathoz, az önmagában is jelentős termelékenységi többletet hozhatna.
A kutatás-fejlesztési ráfordítások terén az ország még nem éri el az uniós szinten kitűzött, GDP-arányosan 3 százalékos célt, miközben a vállalati innovációs együttműködések és a kkv-k innovációs aktivitása is korlátozott. A mesterséges intelligencia vállalati alkalmazása kapcsán pedig nemcsak a kkv-knál, hanem a nagyvállalatoknál is bőven van tér az előrelépésre.
Kevés cég nagy gazdasági hatással
Az MNB ügyvezető igazgatója ugyanakkor arra is rámutatott, hogy már most létezik egy szűk, de gazdasági súlyát tekintve kiemelkedő innovációvezérelt vállalati kör Magyarországon. A jegybank azoknak a cégeknek a teljesítményét vizsgálta, amelyek a 2020-as években legalább három éven keresztül 20 százalék feletti árbevétel-növekedést értek el, és valamilyen innovációs aktivitás is azonosítható volt náluk.
Az így azonosított 530 vállalat a hazai társas vállalkozások mindössze 0,1 százalékát adta, gazdasági súlyuk azonban ennél jóval nagyobb. Az MNB adatai szerint ezekhez a cégekhez köthető a foglalkoztatottak 1,7 százaléka, a hozzáadott érték 2,3 százaléka, a beruházások 2 százaléka, valamint az export 9,9 százaléka.
A leglátványosabb adat, hogy ez a mindössze 530 cég 0,7 százalékponttal járult hozzá a gazdasági növekedéshez a vizsgált időszakban. Ez különösen annak fényében jelentős, hogy a 2020-as éveket elsősorban a stagnálás és a válságok jellemezték.