Ha a GDP-ből indulunk ki, 2027-re sem érjük el a 2022-es szintet
Társadalomkutatóként meg lehet érteni, de közgazdászként nem – az Orbán-kormányok végét eredményező gazdasági permakrízis intézkedéseit így foglalták össze a lehető legpragmatikusabb módon az Egyensúly Intézet elemzői.
Ez a meglátás ugyanakkor előrevetíti azt is, hogy a magyar gazdaság újraindításához radikálisan eltérő szemléletre lesz szükség a továbbiakban.
A magyar gazdaság helyzetét és kilátásait értékelte a napokban Kozák Ákos, az Egyensúly Intézet gazdaságkutatási igazgatója, valamint Czelleng Ádám közgazdász. Az elemzésükből kirajzolódó kép borús:
ha csak a GDP-ből indulunk ki, akkor valószínűleg még 2027-ben sem érjük el a 2022-es szintet.
A növekedési pálya drasztikus megtorpanását a számok is alátámasztják. Míg 2022-ben még 4,6 százalékos volt a bővülés, addig 2023-ban 0,8 százalékos visszaesést, 2024-ben 0,5, 2025-ben pedig mindössze 0,3 százalékos növekedést láthattunk. Az idei, 2026-os évre várható 1,5 százalékos, és a 2027-re jósolt 2,6 százalékos GDP-bővülés ugyan megtöri a három éve tartó stagnálást, de továbbra is elmarad a korábbi várakozásoktól.
Az iráni konfliktus miatti energiaárak is fékezik a kilábalást
Úgy látják, hogy a beérkező kedvezőtlen makrogazdasági adatok mellett az iráni konfliktus nyomán erősödő geopolitikai bizonytalanság és az energiaárak drasztikus emelkedése is fékezi a kilábalást. A gazdasági növekedés elsődleges hajtóereje így továbbra is a háztartási fogyasztás maradhat. A családok 2024-ben elkezdték újraépíteni a megtakarításaikat, a reálbér-emelkedés pedig keresletélénkítő hatással bír, amit a választási év kormányzati intézkedései is fűtöttek.
Ugyanakkor a gazdaságpolitikai irányvonal körül több a kérdőjel, mint a válasz. Égetően fontos lenne tisztázni, hogy az új kormányzat fenntartja-e a 25 év alattiak szja-mentességét vagy a többgyermekes édesanyák kedvezményét. Különösen ellentmondásos a helyzet a 14. havi nyugdíj sorsát illetően. Bár a Tisza Párt kampányában még a 13. és 14. havi juttatások megtartása szerepelt, a jelenlegi kormányzati kommunikáció bizonytalansága és a Magyar Péter stábjából érkező, egymásnak ellentmondó hírek arra utalnak, hogy ebben a kérdésben még nincs végleges döntés. Ezzel szemben az üzemanyagok kérdésében határozottabb az irány: bár a szakértők a választási győzelem után a védett ár kivezetése mellett érveltek, Magyar Péter már a győzelme után ígéretet tett a védett árak fenntartására, így várhatóan ez az intézkedés velünk marad a következő hónapokban is.
A fogyasztás ösztönzése mellett azonban termelni is kellene, és itt mutatkoznak meg a magyar gazdaság mélyebb, strukturális problémái. A beruházások bővülése továbbra is visszafogott.
Az Egyensúly Intézet kimutatta, hogy a fix áron számított beruházási ráta a korábbi 27 százalékról 21 százalékra süllyedt, aminek okai között az uniós források elakadását, a kifeszített költségvetést és a vállalkozói kivárást találjuk.
Különösen aggasztó a magyar gazdaság termelékenységi kettészakadása. A Nemzetgazdasági Minisztérium adatai szerint a nagyvállalatok és a kis- és középvállalkozások (kkv) közötti hatékonyságbeli különbség meghaladja a kétszeres szintet. Ez a szakadék főként a legkisebb cégek alacsony digitalizációs szintjéből fakad.
A versenyképességi hátrányt tetézi, hogy az elmúlt öt évben a reálbérek 24 százalékkal nőttek, miközben a termelékenység mindössze 4 százalékkal javult.
Ezt a folyamatot – ahogy Kozák Ákos fogalmazott – társadalomkutatóként meg lehet érteni, de közgazdasági szempontból tarthatatlan.
A költségvetés helyzete sem ad okot a bizakodásra. A büdzsé március végére elérte az éves előirányzott hiány 81 százalékát. A nyugdíjkiadások drasztikus, 17,3 százalékos növekedése és a 13-14. havi kifizetések hatalmas nyomást gyakorolnak az államháztartásra. Ebben a helyzetben kritikus kérdés, hogy Magyar Péternek sikerül-e „hazahoznia” az uniós forrásokat, és azok mikor érnek el a hazai üzleti szférához.
S vajon hol lesznek piacai a magyar kkv-knak?
Az infláció tekintetében az Egyensúly Intézet óvatos optimizmust mutat: a 2023-as 17,6 százalékos csúcs után 2026-ra 3,9, 2027-re pedig 3,4 százalékos ütemet várnak. A lassuló pénzromlást a visszafogott kereslet és a pozitív reálkamatok segítik, de a globális energiaválság és a geopolitikai feszültségek bármikor felülírhatják ezt a pályát.