Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Mivel elhangzott olyan nyilatkozat Orbán Viktortól és miniszterétől is, amelyek szerint a pénz visszatartásának célja Ukrajna rákényszerítése volt a kőolajvezeték megnyitására, a köztársasági elnök szerepe jogilag rendkívül aggályos - közölte dr. Horváth Lóránt, az aranykonvoj-ügyben a hatóságok által feltartóztatott ukrán állampolgárokat és az Oscsadbankot képviselő ügyvédi iroda vezetője.
A jogi képviselő közleményében - amelyet a 24.hu ismertet - azt írta: az ügyben hozott 2026. évi II. törvény kihirdetése nem pusztán vitatható büntetőeljárási lépés volt, hanem egy állami kényszerítő intézkedés külpolitikai nyomásgyakorlási eszközként való alkalmazása.
Szerinte rövidesen beigazolódhat, hogy a pénz lefoglalása és visszatartása, valamint a pénzszállító legénységének jogellenes fogva tartása nem büntetőeljárási szükségszerűségből történt, hanem azért, hogy Magyarország nyomást gyakoroljon Ukrajnára egy stratégiai ügyben. Emiatt a kormányrendelet és a törvény elfogadása nem tekinthető kizárólag jogszerű nyomozati vagy nemzetbiztonsági intézkedésnek, mivel az összekapcsolódott a Barátság-kőolajvezeték újranyitásának követelésével.
Ebben az összefüggésben a köztársasági elnök szerepe új megvilágításba kerül, és felmerül, hogy a törvény kihirdetésekor tudomása lehetett az intézkedés valódi céljáról - olvasható a közleményben.
Az ügyvéd szerint,
- ha a törvény valódi célja felismerhető volt, akkor az aláírás és a kihirdetés nem tekinthető pusztán formális alkotmányos aktusnak;
- egy volt alkotmánybírósági elnöktől elvárható lett volna annak felismerése, hogy a büntetőeljárás és a rendkívüli vagyonvisszatartást lehetővé tevő szabályozás nem használható fel külpolitikai nyomásgyakorlásra.
Dr. Horváth Lórán a lényegi kérdés az, hogy bizonyítható-e: az államfő a kihirdetéskor tisztában volt azzal, hogy a törvény célja nem kizárólag bűnüldözési vagy nemzetbiztonsági, hanem egy másik államra gyakorolt nyomás.
Hozzátette: a sajtó és politikusi nyilatkozatok már a jogszabály elfogadása előtt is utaltak a célzatra, amelyekről szerinte az államfőnek tudnia kellett. Ha ez bizonyítható, akkor elméletileg felmerülhet akár hivatali visszaélésen túl a terrorcselekményhez kapcsolódó bűnrészesség vagy társtettesi felelősség is.
Zárásként úgy fogalmazott: ha a köztársasági elnök felismerte a célzatot, akkor bűnrészes, ha nem, akkor alkalmatlan.