Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A KSH nem csak az alap inflációs mutatót, a maginflációt és a nyugdíjas inflációt számolja, hanem külön indexet kalkulál az alacsony, a közepes és a magas jövedelműek, továbbá a legalább háromgyermekes háztartások számára is. Mindezt az eltérő fogyasztási szerkezet indokolja, és persze mindez továbbra sem jelenti azt, hogy az egyének által érzékelt illetve vélelmezett árváltozások feltétlenül összhangban volnának a hivatalos adatokkal.
Az alacsony jövedelmű háztartásokra számított fogyasztói árindex jellemzően kicsit - 0,1-0,5 százalékponttal - magasabb volt az elmúlt bő egy évben, mint az alap inflációs mutató, de hasonló helyzetben voltak a három vagy több gyerekes családok is, míg a közepes jövedelmű háztartások árindexe elmaradt attól. A magas jövedelmű háztartások árindexe tavaly ősz végéig rendre felülmúlta az alap inflációs mutatót, decembertől gyakorlatilag pariban van. A nyugdíjasok esetében pont fordított a helyzet, esetükben az árindex novemberig volt kisebb az inflációnál.
Hatott az olcsóbb élelmiszer és rezsi
Annak, hogy 2014-ben a nyugdíjasok körében az éves átlagos fogyasztóiár-csökkenés nagyobb volt, mint a lakosság egészénél az az oka, hogy fogyasztói kosarukban igen jelentős, közel 37 százalék az élelmiszerek és a háztartási energiahordozók súlya, szemben a teljes lakosságra vonatkozó - amúgy szintén nem éppen alacsony - 33 százalékkal. E nagyobb súlyarány miatt a 2014. évi újabb rezsicsökkentő kormányzati intézkedések, valamint a csökkenő élelmiszerárak hatása erőteljesebben húzta lefelé a nyugdíjasok fogyasztóiár-indexét.
Az élelmiszerek éves átlagos 0,4 százalékos árcsökkenése az élelmiszer-ipari termékek igen jelentős szóródásával alakult ki. 2014-ben az átlaghoz képest nagyobb mértékben csökkent a cukor (16 százalék), a liszt és a burgonya (14 százalék), a tojás (3,4 százalék), valamint a kenyér (2,2 százalék) fogyasztói ára. Drágult viszont egy év alatt a sajt (6,6 százalék), a tej (6,5 százalék), a munkahelyi étkezés (2,4 százalék), és az iskolai és óvodai, bölcsődei étkezés (2,2, illetve 1,9 százalékkal).
Éves szinten a háztartási energia ára 12 százalékkal kisebb lett: a vezetékes gázért 15, az elektromos energiáért 12, a távfűtésért 11 százalékkal kellett kevesebbet fizetni, mint 2013-ban, ugyanakkor a tűzifa 2,6, a szén 1,9 százalékkal drágult.
A szegények kimaradtak
Utóbbi két tétel okozta részben azt, hogy a legszegényebbek relatíve rosszabbul jártak. Tavaly ugyanis csak az alacsony jövedelmű háztartások esetében emelkedett fogyasztói árak színvonala azért, mert e háztartások nagyobb arányban fűtik házaikat egyéb fűtőanyaggal, azaz fával, illetve szénnel. (Hasonló okok miatt 2013-ban az 1,7 százalékos fogyasztói árindexet fél százalékponttal múlta felül a legalacsonyabb jövedelműek esetében számított infláció.)
Ezen kívül esetükben a szeszes italok, dohányáruk árának jelentős emelkedése - a fogyasztási szerkezetükben képviselt magasabb arányuk miatt - nagyobb mértékben érintette őket. Utóbbi közel 11 százalékos drágulást jelentett - ezen belül a KSH adatai alapján gyakorlatilag csak a dohányáruk tempós áremelkedéséről volt szó, a szeszes italok átlagára kismértékben még csökkent is. A legalacsonyabb jövedelműek esetében e termékkör 10 (!) százalékos súllyal bír, ami bő kétszerese az átlagnak, illetve háromszorosa a legnagyobb jövedelműek esetében alkalmazott kosársúlynak.
A magas jövedelműek esetében számolt kosárban ugyanakkor az alkoholos italok vannak jelen átlagon felüli súllyal - ezek ára csökkent tavaly -, míg az intenzíven dráguló dohányáruk esetében fordított a helyzet. Talán szintén nem meglepő, hogy a takarítás, mosatás szolgáltatás a legnagyobb jövedelműek kosarában közel 3,5-szeres súllyal van jelen az átlaghoz képest, a külföldi üdülés pedig 2,4-szeressel.
Visszatérve a nyugdíjasok kosarához ott a gyógyszerek súlya is átlagon felüli - e termékkörben közel 2 százalékos drágulás történt 2014-ben, ami szintén a magasabb árindex egyik magyarázata. A figyelembe vett termékek és szolgáltatások között azonban - érthető okokból - nem szerepelnek például az iskoláztatással, gyermekneveléssel kapcsolatos szolgáltatások és termékek sem. (A többi csoport kosarának tételei viszont nem térnek el az átlagtól, csak az alkalmazott súlyarányok mások.)
