Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
A jegybank a pénzügyi rendszer stabilitásának erősítése érdekében rendeletet alkotott a banki likviditási mutatókra vonatkozóan. Az MNB reményei szerint a felülvizsgált devizafinanszírozás megfelelési mutató (DMM) és annak fokozatosan szigorodó szintje biztosítja a bankrendszer devizapozícióbeli lejárati eltérésének javítását, a likviditási rendszerkockázatok mérséklődését, valamint a pénzügyi rendszer ellenálló képességének további növelését is. Az intézkedés célja, hogy a pénzügyi rendszer stabilitásának erősítése mellett csökkentse a jegybank devizatartalék-tartási kötelezettségeit, és így az ebből fakadó költségeit is.
Javult a mutató, de
A 2012. július 1-jétől hatályos szabályozás szerint a DMM minimálisan levárt szintje 65 százalék, azaz a hazai bankoknak a mérlegükben lévő hosszú devizaeszközöket legalább 65 százalékban stabil deviza forrásokból kell finanszírozniuk. Az azóta eltelt időszak adatai alapján megállapítható, hogy a mutatóra vonatkozó alkalmazkodási folyamat bankrendszeri szinten lezárult. A lejárati és devizális eltérés további növekedése megállt, a kezdeti néhány hónapos időszakot leszámítva a kötelezett hitelintézetek túlnyomó többsége folyamatosan teljesítette a szabályozói előírásokat. A javuló tendenciában azonban 2013 elejétől némi korrekciót lehetett megfigyelni: a 2014. február végi adatok alapján a bankrendszer átlagos DMM-je 71 százalék volt, ami bár jelentősen meghaladta a 65 százalékos szabályozói minimum szintet, de a 2012. nyár végi csúcsnál (78 százalék) érdemben alacsonyabb
A jegybank értékelése szerint a DMM bevezetésével a finanszírozási szerkezettel és piaci kockázatokkal kapcsolatos problémák csak részben oldódtak meg. A fizetési mérleg statisztika alapján látható, hogy az elmúlt évekbeli jelentős banki adósságleépítés ellenére a bankrendszer rövid lejáratú bruttó külső adóssága (mérlegen belüli adósság) a nemzetgazdaság rövid lejáratú bruttó külső adósságára vetítve még mindig jelentős. Az eszközoldali csökkenést ugyanis a bankok jellemzően nem a rövid és mérlegen kívüli pozícióik zárására használták fel, hanem a hosszú devizaforrások lassú csökkenése a jellemző. A mérlegen belüli nyitott devizapozíció így nem zárul kellő mértékben, ezért a swappiacra való ráutaltság magas marad, illetve a bankszektor rövid lejáratú deviza kötelezettségei sem csökkennek. Mivel a DMM bevezetésével a devizalikviditási kockázatok csökkentek ugyan, de még mindig jelentősek, ezért a további csökkentés érdekében indokolt a szabályozás felülvizsgálata, illetve esetleges szigorítása - véli az MNB.
Ez változik
A felülvizsgálat három fontos, a nemzetközi szabályozási irányokkal konzisztens, közgazdasági megfontolásból is indokolt tartalmi változást eredményez: a stabil forrás szükséglet számításánál a módszertan a bruttóról a nettó szemléletre tér át; a betétek megbontásra kerülnek stabil és kevésbé stabil betétekre, és a korábbi, a betétekre egységesen jellemző 80 százalékos súly helyett a stabil betétek esetén 90 százalékos, a kevésbé stabil betétek esetén pedig az eddigi 80 százalékos súly alkalmazandó; végül a devizában denominált vagyoni érdekeltségek 100 százalékos súlya 0 százalékra mérséklődik.
A szabályozás hatályát a fióktelepekre is kiterjesztik. Ennek indoka, hogy a magyarországi hitelintézeti fióktelepek 2014. február végén 2,9 milliárd euró rövid hátralévő futamidejű külföldi forrással rendelkeztek, ami a teljes hitelintézeti szektor rövid külső adósságának (8,1 milliárd euró) csaknem 36 százalékát jelentette. Ez jelentős növekedés a 2009-es 25 százalékos arányhoz képest. A növekedés hátterében az áll, hogy a leányvállalati formában működő külföldi tulajdonú bankokkal ellentétben a fióktelepek rövid külföldi forrásaikat lényegesen kisebb mértékben csökkentették a válság óta. A fióktelepek külső forrásainak 95-100 százaléka jellemzően rövid lejáratú, így relatíve kis méretük ellenére számottevően növelik az ország devizatartalék-igényét.
A változás része a DMM elvárt minimum szintjének fokozatos emelése. Az új MNB rendelet alapaján a minimum a jelenleg hatályos 65 százalékról 2014. július 1-ével 75 százalékra, majd félévente 5 százalékpontonként, 100 százalékra nő a megfelelési kötelezettség 2017. január 1-jéig.
