Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az úgynevezett szabad foglalkozású státusszal együtt járó átalány adó- és járulékteher magában foglalja - a kormányzati szándék szerint - a 18-38 százalékos kulcsos szja-t, a munkáltató által fizetendő egészségbiztosítási és nyugdíjbiztosítási járulékot (összesen 29 százalék), a munkavállalók nyugdíjbiztosítási járulékát (8,5 százalék). A munkáltatói és munkavállalói járulékot, valamint a munkavállalók egészségbiztosítási járulékát (4 százalék) nem tartalmazza, éppen ezért csökkentett mértékű szolgáltatást biztosít, azaz táppénz nincs. Az egyelőre nem ismert, hogy munkanélküli segélyre jogosult lesz-e az ekhózó. A járulékrendszer alapelve szerint a járulékfizetésért járó egészségügyi és nyugdíjbiztosítási szolgáltatásokat tehát garantálja majd a rendszer az ekho-val foglalkoztatott magánszemélyeknek, de a Munka törvénykönyvben szereplő egyéb garanciák (például: fizetett szabadság, gyes, gyed) már nem járnak így a munkavállalónak.
A NAPI Gazdaság által korábban megkérdezett adószakértők többsége komoly fenntartásokat fogalmaz meg az ekho általános alkalmazásával kapcsolatban. A NAPI Gazdaság számításai szerint egyébként havi 150 ezer forintos bruttó kereset esetében lesz egyenlő a 35 százalékos elvonás az eva esetében felmerülő 15 százalékos adóteher és a minimálbér után fizetendő járulékterhek, valamint az iparűzési adó mértékével. Ennél magasabb összeg esetében - a matematika szabályai szerint - az evázó vállalkozók zsebében marad több pénz. A helyzet természetesen változik, ha a kormány az eva mértékét is módosítja.
Az adószakértők egy része a koncepció elvi alapjával nem ért egyet. Az ekho-t ugyanis az adóreform bizottság a munkaerőpiacról kiszorult emberek, valamint a pályakezdők foglalkoztatásának megkönnyítésére, ideiglenes jelleggel dolgozta ki. A jelenlegi szándék szerint azonban bizonyos tevékenységek esetében és állandó jelleggel vezetnék be az ekhot, ami így egyrészt bevételkiesését okozhat a költségvetésnek (legalábbis ahhoz képest, ami a színlelt szerződések normál munkaszerződéssé való átminősítése esetén befolyna, komoly adóügyi ellenőrzés esetén), másrészt a versenysemlegesség hiányát az Unió is kifogásolhatja.
Kétséges továbbá a színlelt szerződéssel operáló társaságok hozzáállása is. Többek szerint egyedül a szigorú adó- és munkaügyi ellenőrzés veheti rá a társaságokat arra, hogy így, vagy úgy legalizálják a munkaviszonyokat. Az ekho esetében további probléma lehet az, hogy a munkáltatónak - az ellenőrzéssel , illetve büntetéssel való fenyegetettség hiányában - nem igazán tartalmaz előnyt a koncepció, viszont komoly költségnövekményt jelent. Ezt persze a nettó kereset arányos csökkentésével a munkavállaló is átvállalhatja, - mint ahogyan azt több szakértő is valószínűsíti -, miközben számos munkavállalói garanciát nem biztosítana számukra a jogszabály.
