Viták és érdekharcok közepette készül az Európai Bizottság (EB) e héten bemutatandó javaslata az unió 2030-as klíma- és energiapolitikai stratégiájáról. A legtöbb kérdés a megújuló energiára és károsanyag-kibocsátásra vonatkozó célokkal, illetve azzal kapcsolatban van, tegyék-e azokat jogilag kötelezővé.
Az EU 2020-as klímapolitikai stratégiájában minden a 20-asról szólt: az 1990-es szinthez képest 20 százalékos kötelező kibocsátáscsökkentést és az energiahatékonyság 20 százalékos növelését írta elő, valamint azt, hogy 2020-ra az unió tagállamainak energiája 20 százalékban megújuló forrásokból kell hogy származzon. A 2030-as tervben ezt 40-30-40-re változtatná, legalábbis ezt fogadta el az Európai Parlament szakbizottsága. Hogy az EB is ezt javasolja-e majd, az viszont még nem biztos, a tervezet majdnem minden pontjának van ugyanis ellenlábasa. A 40 százalékos kibocsátáscsökkentést a négy nagy régi tagállam, Nagy-Britannia, Franciaország, Olaszország és Németország is támogatja, amelyek miniszterei közös levélben ecsetelték a bizottságnak, hogy ekkora, kötelező érvényű csökkentési cél kell ahhoz, hogy beinduljanak a több tíz milliárd euró értékű környezetbarát beruházások, amelyekre Európának szüksége van. A szigorítást viszont ellenzi a nehézipari lobbi és pár tagállam, elsősorban Lengyelország, mondván, hogy az tovább rontja az ország versenyképességét, ipari beruházások elvesztésével és a termelés áttelepülésével járhat.
A másik vitatott terület a kötelező megújuló energiarészé. Ebben a témában már nincs konszenzus a nagy tagállamok között, míg például Németország a kötelező érvényű 30 százalékos célt támogatja, a britek, akik egyre inkább az atomenergia felé fordulnak, nem akarnak jogilag kötelező kvótákról hallani. Az energia kérdése a megújulóknak járó támogatások miatt vállalatokat is egymás ellen hangol. A nagy közműcégek, mint az E.On, már tavaly is az energiapolitika teljes újragondolására szólították fel a döntéshozókat, amin a megújulóknak járó pluszpénz eltörlését értették, ez ugyanis nagyon megterheli a nyereségüket. Természetesen nem ez a közműlobbi fő érve, hanem hogy a támogatások miatt az európai cégek versenyhátrányba kerülnek a palagázboom miatt újjászülető amerikai iparral szemben. A szélturbinákat és hasonló megújuló technológiákat gyártó Alstom és Vestas viszont, érthető módon, teljes mellszélességgel áll ki a kötelező 30 százalékos terv mellett.
A Financial Times szerint a bizottság azt mérlegeli, hogy a január 22-én bemutatandó javaslatában csak ajánlatként, jogi szankciók nélkül szerepel majd a − 30 százalék alatti − megújuló energiahányad. A belső viták viszont arról szólnak, hogy ebben az esetben az energiahatékonysági szabályokon kell majd szigorítani, hogy a tervezet komolyan vehető legyen. A javaslat körüli viták azonban csak most indulnak majd el igazán, a tagállamok ugyanis márciusban döntenek arról, hogy támogatják-e a 2030-as brüsszeli célokat.
Szerző: Csurgó Dénes
