Az Európai Elhízástudományi Kongresszuson (ECO 2026) bemutatott új kutatások szerint az elhízás kezelésében elért fogyás jelentős része fenntartható lehet gyógyszerváltással vagy a terápia folytatásával, míg a kezelés megszakítása számottevő visszahízáshoz vezet.
A Nature Medicine-ben és a The Lancet-ben publikált eredmények egyaránt arra utalnak, hogy az elhízás krónikus betegségként való kezelése hosszú távú gyógyszeres stratégiát igényel, különben a metabolikus előnyök gyorsan elveszhetnek.
Az isztambuli kongresszuson ismertetett kutatás szerint az injekciós elhízás elleni gyógyszerekkel – például tirzepatiddal vagy szemaglutiddal – elért fogyás jelentős része megőrizhető, ha a betegek napi szedésű, szájon át adható orforglipron terápiára váltanak.
Az Eli Lilly által fejlesztett, naponta szedhető tabletta segíthet fenntartani a testsúlycsökkenést azoknál, akik korábban Wegovy- vagy Mounjaro-injekcióval fogytak.
A vizsgálatban részt vevő páciensek, akik a heti injekcióról tablettára váltottak, egy év elteltével is megőrizték korábban leadott testsúlyuk 75–80 százalékát, míg a placebót kapó csoportban lényegesen nagyobb visszahízás volt megfigyelhető.
A kutatók szerint ez áttörést jelenthet az elhízás hosszú távú kezelésében, mivel sok beteg nem szeretne éveken át injekciós terápiát alkalmazni a költségek, a kényelmetlenség vagy életmódbeli nehézségek miatt.
Az orforglipron további előnye, hogy könnyebben tárolható és várhatóan olcsóbb lehet, mint a jelenlegi injekciós készítmények, miközben a vércukor-, koleszterin- és vérnyomásértékek javulását is képes fenntartani.
A szakértők szerint az ilyen készítmények a jövőben szélesebb körben tehetik elérhetővé az elhízás kezelését, és akár a 2-es típusú cukorbetegség vagy a szív-érrendszeri betegségek megelőzésében is szerepet kaphatnak.
Ugyanakkor hangsúlyozzák: további hosszú távú vizsgálatok szükségesek annak megállapítására, mennyire tartósak ezek a hatások több éves időtávon.
Isztambulban vannak az elhízásbetegség kutatói
Május 12. és 15. között Törökországban gyűltek össze az elhízás kutatásával foglalkozó szakemberek. A 33. Európai Elhízástudományi Kongresszus (ECO 2026) idei programja egyszerre fókuszál az új terápiákra, a klinikai bizonyítékokra és arra a kérdésre, hogyan alakítják át a GLP–1-alapú gyógyszerek az elhízás kezelését világszerte. A kongresszus egyik fő üzenete, hogy már a mérsékelt fogyás is mérhető egészségnyereséggel jár, a betegségek kockázata pedig a leadott kilók arányában fokozatosan csökken.
Egy nagy mintájú amerikai vizsgálat – amely több mint 67 ezer beteg adataira épült – szerint a GLP–1-alapú kezelések mellett elért testsúlycsökkenés szoros összefüggést mutat az elhízáshoz kapcsolódó betegségek kockázatával.
A University of Liverpool professzora, John Wilding és munkatársai azt találták, hogy azoknál a betegeknél, akik legalább 15 százalékos testsúlycsökkenést értek el, látványosan mérséklődtek a súlyos társbetegségek kockázatai:
- az ízületi kopás kockázata 37 százalékkal csökkent,
- a krónikus vesebetegségé 30 százalékkal mérséklődött,
- az obstruktív alvási apnoé 69 százalékkal esett vissza,
- a szívelégtelenség kockázata 32 százalékkal lett alacsonyabb.
A kutatók szerint a tanulság nemcsak az, hogy a GLP–1-terápiák hatékonyak, hanem az is, hogy a fogyás mértéke önálló egészségügyi védőtényező.
Nemcsak az a kérdés tehát, hogy történik-e fogyás, hanem az is, milyen mértékben – hangsúlyozzák a szakértők.
Már a kisebb fogyás is számít
A vizsgálat további fontos üzenete, hogy a mérsékelt testsúlycsökkenés is jobb egészségügyi kimenetekkel jár, mint a testsúly növekedése.
A GLP–1-alapú kezelést kapó betegek:
- 27 százaléka kevesebb mint 5 százalékot fogyott,
- 22,4 százaléka 5–10 százalékos fogyást ért el,
- 14,1 százaléka 10–15 százalékot fogyott,
- 15,8 százaléka legalább 15 százalékos testsúlycsökkenést produkált,
- miközben minden ötödik beteg a kezelés alatt hízott.
A kutatók az Egyesült Államok egyik legnagyobb egészségügyi adatbázisát, az Optum Market Clarity rendszert használták, és közel 90 ezer beteg adatait elemezték. A betegek átlagéletkora 57,5 év volt, átlagos BMI-jük 34,7, vagyis az elhízott kategóriába estek. A résztvevők 61 százaléka 2-es típusú cukorbetegséggel is élt.
A kutatás egyik fontos megállapítása, hogy a betegek fele egy éven belül abbahagyta a GLP–1-alapú kezelést. Ennek ellenére az adatok szerint már a kisebb fogyás is javította az életminőséget, míg a nagyobb súlycsökkenés érdemben csökkentette a betegségek kockázatát.
Időseknél is hatékony a GLP–1-terápia
Egy másik, szintén az isztambuli kongresszuson bemutatott vizsgálat szerint a GLP–1-alapú gyógyszerek 65 év felettieknél is hasonló hatékonyságot mutatnak, mint fiatalabbaknál.
A legmagasabb dózis mellett:
- 13 százalékos átlagos testsúlycsökkenést mértek elhízott, nem diabéteszes betegeknél,
- 12,2 százalékos fogyást 2-es típusú cukorbetegség mellett.
Emellett javult a vércukorszint, a haskörfogat, valamint a triglicerid- és koleszterinszint is. A mellékhatások többsége enyhe vagy közepes emésztőrendszeri panasz volt, a kezelés abbahagyási aránya 12 százalék volt. A kutatók szerint az életkor önmagában nem indok a terápia kizárására.
Elhízás és rákkockázat
Egy svéd kutatás, amely több mint 630 ezer ember adatait elemezte, arra mutatott rá, hogy minél nagyobb a felnőttkori súlygyarapodás, annál magasabb több daganattípus kockázata is.
A legnagyobb súlygyarapodási csoportban a májrák előfordulása 2,7-szeresére, a nyelőcsőráké 2,25-szörösére nőtt, míg nőknél a méhtestrák kockázata 3,8-szoros volt a legalacsonyabb súlygyarapodási csoporthoz képest.
A GLP–1-alapú kezelésekkel kapcsolatban régóta felmerül az izomtömeg-vesztés kérdése. A kongresszuson bemutatott adatok azonban azt mutatják, hogy a fogyás 80–85 százaléka zsírból történik, miközben az izomtömeg relatíve stabil marad.
Összességében a GLP–1-alapú terápiák képesek jelentős testsúlycsökkenést elérni, és ezzel párhuzamosan több krónikus betegség kockázatát is mérsékelni. A hatás tartóssága azonban nagyban függ a kezelés folytatásától és a hosszú távú terápiás együttműködéstől.