Az EU tagállamai a következő, decemberi csúcson akarnak megállapodni a tervezett bankunió még nyitott kérdéseiről, mindenekelőtt az egységes bankszanálási mechanizmusról (SRM). Az uniós állandó képviselők (Coreper) múlt héten lezajlott brüsszeli egyeztetésén tapodtat sem kerültek közelebb a nézetek, így a november 15-i pénzügyminiszteri találkozóé a feladat, hogy megállapodásra jusson.
Az egyik alapvető nézetkülönbség abban áll, hogy egyes tagállamok (Németország, Románia és Finnország) magukhoz vonnák − értsd: az Európai Tanács egészéhez − a döntést egy adott bank szanálásáról, szemben azzal az eredeti (és többségi) állásponttal, amely ezt a hatáskört az Európai Bizottságra (EB) hagyná. Ugyanakkor egyre többen tudnák elfogadni azt, ha a tanácsnak akkor lenne végső beleszólása, ha közpénzből nyújtanának mentőövet egy gyengélkedő pénzintézetnek.
Egy másik vitás pont, hogy Berlin és Prága az SRM alá ugyanazt a 128 uniós bankot helyezné, amelyek a bankunió másik pillére, a bankfelügyeleti mechanizmus (SSM) alá tartoznak, amely fölött a felügyeletet az Európai Központi Bank (ECB) látja el. A tagországok nagy többsége azonban osztja az ECB éppen múlt pénteken közzétett állásfoglalását, amely azt tartja kívánatosnak, hogy minden az SSM alá tartozó bankra vonatkozzon az SRM. Továbbra is megosztottak a tagállamok a bankszanálási alap kérdésében. Az EB 2025-ig létesítene egy válság esetén felhasználható alapot, mintegy 55-60 milliárd euró értékben, amelyet a bankok fokozatosan töltenének fel. Berlin vezeti azokat, akik nem látják szükségességét a közösségi lépésnek, inkább a nemzethatárokon belül hagynák a bankok garanciaalapját.
Végül Németország, Hollandia és Finnország sürgeti, hogy a banki szanálás szabályai − nevezetesen: mielőtt közpénzt vonnának be, a részvényeseket és a hitelezőket szólítsák kaszához − együtt lépjenek hatályba az SRM működésével. A bankunió megszületését szakértők a monetáris unió eddig elmaradt, de szükséges kiegészítésének tekintik, amelyben szinte katalizátorként játszott szerepet a 2008-as pénzügyi válság. Éppen egy hete már hatályba lépett az a törvény, amely az SSM-et 2014. november 4-től az ECB alá rendeli. Frankfurt hitelességét nagymértékben növeli majd, hogy az első körben alá tartozó bankok − amelyek mérlege meghaladja a 30 milliárd eurót − egy minden korábbinál alaposabb állapotfelmérésen esnek át, és ha szükség van rá, akkor feltőkésítésüket is elrendelheti. Így a piaci kockázatok átláthatóbbá válnak, amit megtámogatnak majd a jövőre elvégzendő stressztesztek is, a bankok ellenálló képességéről, mennyire vannak felvértezve az esetleges negatív piaci hatásokkal szemben.
Szerző: Fóti Tamás
