Ki bírja tovább szusszal, az Európai Parlament (EP) vagy a tagállamok? Lesz-e "friss" pénz a pótköltségvetésben? És ami talán a legfontosabb: a két intézmény, az EP és az Európai Tanács (ET) közötti nézeteltérés túszául válik-e a hosszú távú, 2014−2020 közötti költségvetési keret? Hétfőn, lapzártánk után is tartó heves vitákat folytattak a tagállamok költségvetésért felelős miniszterei, szakpolitikusai, a 2013-as büdzsé pótköltségvetéséről és a 2014-es büdzsé kiegészítéséről. Az aréna terepe a "békéltető bizottság", amely a soros litván elnökség vezetésével igyekszik összebékíteni az EP és a tanács álláspontját.
Eddig gyakorlatilag nem volt olyan év, hogy a büdzsében ne maradt volna fel nem használt pénz, amely az uniós szabályoknak megfelelően nem vihető át a következő költségvetési évre, tehát befizetésük arányában szétosztják a tagállamok között. Az ET most ennek terhére igyekszik bűvészkedni a számokkal, ami nem tetszik az EP-nek. A tanács legfőbb érve, hogy az idei büdzsét már 7,3 milliárddal megemelték az eredeti 140 milliárdhoz képest, és a végső összeg mintegy 8 százalékkal haladja meg ezt.
Az uniós költségvetésről folyó viták természete, hogy általában a nettó befizetők és a nettó kedvezményezettek közötti ellentétekről szól, előbbiek spórolnának, míg az utóbbiak nem bánnák, ha nagyvonalúbb lenne a büdzsé. Csakhogy a kiegészítéseknél óvatosabbak a kedvezményezettek, hiszen az ő pénzügyminisztereiknek is elő kell teremteni a rájuk eső friss pénzt, mielőtt a különféle alapokon keresztül a pénz egy része náluk landol. Ráadásul a vita egyik részét jelentő, úgynevezett szolidaritási alap terhére kifizetendő 400 millió euró tetemes részét (360 milliót) történetesen az EU-költségvetés legnagyobb hozzájárulója, Németország kapja. A maradékon Ausztria és Csehország osztozkodik a 2013-as árvízkárok, valamint Románia az aszály miatti kompenzációjaként. Ez elvileg nem része a korábban elfogadott büdzsének, a tagországok vállalták, hogy szükség esetén hozzájárulásukon kívül teremtik elő az alapot − már csak azért is, mert a katasztrófák nem láthatóak előre, vagyis nem állítható be előre az adott összeg.
A 2014-es büdzsé sarokszámai is érdekesen alakultak. Az EB még júniusban egy 136,07 milliárdos tervet prezentált, amit a tagállamok szeptemberben visszasrófoltak 135 milliárdra, mire az EP − mint ahogy általában mindig, most is elégedetlen a tanács szűkmarkúságával − 136,44 milliárdra növelt meg. Erről kellene megállapodni, ám nagyon is kérdéses, hogy sikerül-e a nap végére kompromisszumra jutni az 1,4 milliárdos különbségről. London álláspontját a bécsi Der Standard idézi: szó se lehet arról, hogy elébe menjenek az EP kívánságának, ami "költséges, indokolatlan és elfogadhatatlan". A vita lényege, hogy bár mindkét fél elfogadja, hogy prioritást kapjon a növekedés és a munkahelyteremtés, a tanács szeretné, ha a képviselők is figyelembe vennék, hogy eközben szem előtt kell tartaniuk a nemzeti költségvetés konszolidációját is.
A kockázatokkal is minden szereplő tisztában van. Az EP szívesen mutogatja "karmait," a következő hét évre szóló költségvetési keretekről egyszer már elhalasztották a szavazást, az új időpont jövő héten szerdán lenne Strasbourgban, vagyis addigra kellene megállapodni a tanácsnak az EP-vel a békéltető bizottságban, amelyben mind a 28 tagállam képviselve van és ugyanennyi taggal vesz részt benne az EP.
Szerző: Fóti Tamás
