Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Bár a konzervatívabb monetáris politika hívei szerint az Európai Központi Bank (ECB) már most is gőzerővel szélesíti a monetáris bázist, a jelek szerint csak nem akar igazán nekilódulni az infláció: tegnapi adatok szerint Németországban csökkent a fogyasztói árindex, az ECB tájékoztatása szerint pedig lassult a szélesebb pénzkínálati mutató, az M3 növekedése.
Megindult végre Németországban a fűtőolaj- és az üzemanyag-árak visszaesése, ezért − az eddig jelentő öt német szövetségi állam adatai alapján − decemberben minden bizonnyal 2,4 százalékra fékeződik a német infláció üteme a novemberi 2,8 százalék után. A korábban közzétett decemberi PMI-k szintén arra mutattak, hogy az olcsóbb nyersanyagárak miatt nem kényszerülnek, az erős verseny miatt pedig nem tudnak árakat emelni a német cégek. A legnagyobb európai gazdaságban kínos politikai kérdés az infláció azért is, mert a német bértárgyalásokban rendszerint a fogyasztói árindexet veszik alapul a béremelések meghatározásakor (egyes közgazdászok szerint ez az egyik kulcsa a német versenyképesség megtartásának). Más kérdés, hogy a jelenlegi helyzetben a belső tényezők − a bankok hitelállomány-leépítése, a kapacitásfelesleg, a magas munkanélküliség és a stagnáló bérek − inkább a defláció irányába mutatnak.
Az ECB − amelynek az alapszabálya szerint a német hagyományoknak megfelelően az árstabilitás feletti őrködésre korlátozódik a feladata − leginkább a német ellenkezés miatt nem hajlandó az amerikai Federal Reserve-höz hasonló monetáris lazítási politikára. A tegnap közzétett adatok szerint novemberben a várt 2,5 százalék helyett csupán 2 százalékkal nőtt az M3 pénzkínálati mutató, a magánszektorban pedig 2,7 százalékról 1,7 százalékra lassult a hitelkihelyezés bővülése. Elemzők szerint minden jel arra utal, hogy decemberben ennél is jelentősebb lehetett a csökkenés, hiszen ekkorra vált nyilvánvalóvá az európai bankközi hitelezés kiszáradása − igaz, az ECB karácsony előtt jelentős összeget pumpált a bankokba olcsó és hosszú lejáratú hitelek formájában (LTRO). Az államokat közvetlenül kimenteni nem hajlandó európai jegybank azt reméli, hogy a pénzintézetek az állampapírpiacokon jelennek majd meg vevőként ezzel a pénzzel, erre azonban egyelőre kevés jel utal: a két ünnep között napról napra rekordot döntött az ECB-nél elhelyezett betétállomány.
A vevők mindenesetre a tegnapi aukción sem tépték szét az olasz kötvényeket. Ez volt az első nagyobb, hétmilliárd eurós európai hosszú lejáratú kötvényaukció a LTRO-program eredményeinek kihirdetése óta, és a siker legfeljebb mérsékeltnek mondható: a novemberi végi 7,56 százalékról éppen hogy 7 százalék alá, 6,98 százázalékra esett az átlaghozam. Ezen a szinten az elemzők többsége továbbra is fenntarthatatlannak tartja az olasz GDP 120 százalékát kitevő államadósság finanszírozását. Az olcsó forrásköltségből és a magas hozamokból ugyan egészen vonzó marzs következne a bankoknak, ám úgy tűnik, hosszú távon nem bíznak az európai országokban a befektetők. Ennek minden bizonnyal több köze van a gyenge növekedési kilátásokhoz, mint a költségvetési fegyelmezetlenséghez.
