Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Az Ifo a korábbi 2,3 százalékról egészen komoly mértékben, 0,4 százalékra rontotta a 2012-es német növekedésre vonatkozó előrejelzését, idén pedig 3,3 százalék helyett 3 százalékra eshet a GDP-bővülés. A tekintélyes müncheni gazdaságkutató szerint ugyanakkor a recesszió elkerülésének több feltétele van − többek között az európai adósságválság tovább fokozódása, és így például az olasz államcsőd elkerülése −, különlegesen nagyok a makrogazdasági bizonytalansági tényezők, így könnyen borulhat az alapforgatókönyv. Németország a többi eurózónataggal ellentétben a megerősödött belső fogyasztásának köszönhetően úszhatja meg a GDP nullázódását; a hamburgi HWWI intézet szerint az export 3,1 százalékkal, az import pedig 4,1 százalékkal nőhet jövőre. Más kérdés, hogy a német fogyasztóktól gyakran várták hiába, hogy elkezdik a költekezést, ez eddig mind a béremelések visszafogottsága, mind a német fogyasztók megtakarítási hajlama miatt elmaradt.
A német gazdaság teljesítménye az Ifo szerint az eurózóna adósságválságának kezelésétől függ a legnagyobb részben, márpedig ezen a téren a tegnapi nyilatkozatok alapján úgy tűnik, továbbra is egy helyben toporognak a német vezetők. A német álláspont szempontjából legfontosabb három politikus, az ECB-kormányzó Jens Weidman, a pénzügyminiszter Wolfgang Schäuble és a kancellár Angela Merkel is jelezte kedden, hogy egyelőre sem az eurókötvény, sem az ECB fokozott szerepvállalása nem kerülhet napirendre. A piacokon ez további eurógyengülést és tőzsdei esést hozott, az elemzők szerint ugyanis rövid távon csak e két lehetőség kombinációja jelenthet megoldást.
Eközben a legtöbb közgazdász egyre dühösebben kritizálja a németek európai követeléseit, mondván, a jelenlegi válságot nem a költségvetési deficitek okozták. Sokkal inkább az, hogy a versenyképesség automatikusan eltolódik a valutablokkon belül, a gyenge versenyképességű országok nem tudnak elég gyorsan növekedni a felhalmozott adósságállományhoz képest, és ezt semmilyen uniós szintű újraelosztási mechanizmus nem ellensúlyozza. A meggyengült országok költségvetési megszorításai viszont tovább rontják az országok makropályáját, ami még rosszabb helyzetbe hozhatja őket a kötvénypiacon. A német politikusok azonban továbbra sem hajlandóak arra, hogy a gyanakvó közvéleménynek elmagyarázzák ezeket az összefüggéseket.
Merkel otthon sincs könnyű helyzetben, a jelek szerint ugyanis a fiskális unió irányába tett lépések koalíciós feszültségeket is okoznak. A kormányzó koalíció kisebbik pártja, a szabaddemokrata FDP főtitkára, Christian Lindner váratlanul lemondott, mivel a párt által az állandó európai stabilitási mechanizmusról (ESM) rendezett szavazás érdektelenségbe fulladt. A közvélemény-kutatások alapján 3 százalék alá zuhant támogatottságú párt korábban ehhez szavazáshoz kötötte az európai mentőakció támogatását. Bár a Bundestagban nem kétséges, hogy átmennek a tervek, hiszen az ellenzéki szocialisták ennél komolyabb uniós föderatív intézményrendszert is támogatnának, ám egy német koalíciós zavar még bizonytalanabbá tenné a válságkezelést.
