Állítsd be Google keresőjét, hogy a találatok között biztos ott legyen az Economx!
Az OECD versenyképességről és az informális gazdaságról szóló legfrissebb vitairata szerint az állam által szabályozatlan szektorban alacsonyabbak a belépési költségek, ezért több cég verseng egymással ugyanazon a piacon. Az indiai munkaerő 90 százaléka dolgozik a második gazdaságban, ahol azonban az alacsonyabb termelékenység miatt a GDP 60 százalékát termelik meg. A kutatók sok esetben úgy találták, hogy az informális gazdaság bizonyos ágazatokban a fogyasztók megelégedésére szolgáló termékeket állít elő, és olyan versenyre kényszerítette a hivatalosan működő cégeket, amelyek hatékonyabbá tették az utóbbiakat. A feketegazdaság hátrányai - például a fogyasztó- és munkavédelmi szabályok elkerülése, az adóelkerülés, a cégek működésének láthatatlansága vagy az alacsony termelékenység - természetesen messze felülmúlják az abból fakadó előnyöket, a közgazdászok azonban egyetértenek abban, hogy a feketegazdaság burjánzása mögött gyakran az itteni cégek jobb működése áll.
Az informális gazdaság kifejezést megalkotó gazdaságantropológus, Keith Hart - aki hetvenes évekbeli ghánai terepmunkáján szembesült a minden állami beavatkozást elkerülő párhuzamos gazdasággal - arra figyelmeztet, hogy nem feltétlenül helyes, ha a formális gazdaságot tekintjük normálisnak, a feketegazdaságot pedig normaszegőnek. Hart szerint a történelemből inkább az látszik, hogy az állam évezredek óta igyekszik szabályozás alá vonni a gazdasági tevékenységeket, ezt azonban tökéletesen szinte soha nem éri el. Mivel a formális gazdaság a világgazdaság szerkezete miatt nem tud mindenhol fenntarthatóan működni, ezért valójában nagyon is hasznos, hogy az informális gazdaság megélhetést nyújt a fejlődő országok lakosságának, sőt néha lehetővé teszi a tőkefelhalmozást is.
