Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Belátható időn belül aligha nyúl az Európai Központi Bank (ECB) az eurózóna tavaly május óta 1 százalékon álló alapkamatához, holott tavaly decemberben már azt is találgatták az elemzők, hogy idén egy vagy két alkalommal emel-e a jegybank. A ráta azonban a mostani várakozások szerint még akár ez év végéig is a történelmi mélységben ragad, mert az ECB-nek nem lesz más választása, mint hogy feláldozza az erős eurót, ha támogatni akarja a vészesen eladósodott euróországok - első helyen egyelőre Görögország - deficitcsökkentési törekvéseit. A piac úgy látja, szabadulni kell az eurótól - idézte a Bloomberg a Barclays devizapiaci stratégiai vezetőjét -, mert a Görögországban, Portugáliában, Spanyolországban várható agresszív költségvetési megszorítások várhatóan visszalökik ezeket az országokat a recesszióba, ez pedig lazább monetáris politikát kíván meg.
Mára az egész gazdasági média attól hangos, hogy a válságban kiderült: a költségvetési oldalról csak néhány lazán ellenőrzött előírással megtámogatott monetáris unió nem életképes - tegnap a Financial Timesban Soros György ismételte el az ezzel kapcsolatos aggályokat. A milliárdos nagybefektető a görög válsággal összefüggésben újra elővezette a közösen kibocsátott eurókötvény ötletét, egyrészt kifejezetten a görög adósság finanszírozása érdekében, másrészt - mint azt már egy évvel ezelőtt, ugyancsak a brit gazdasági napilapban javasolta - általában is üdvösnek tartaná a jól szervezett eurókötvény-piac létrejöttét, a mainál mélyebbre hatoló monitoring, illetve az esetleges segítségnyújtáshoz szükséges intézményes megállapodások mellett.
Az intézményes megoldásokat az is hátráltatja - hívták fel a figyelmet Soros mellett mások is -, hogy az erősebb euróországok, mindenekelőtt Németország érthető módon továbbra sem szeretnének mélyebben a zsebükbe nyúlni azért, hogy megmentsék pazarló társaikat. Egyelőre tehát maradnak az ideiglenes megoldások, félő azonban, hogy ezekre olyan jelentős gazdaságok is rászorulhatnak előbb-utóbb, mint a már említettek és mellettük Írország, sőt Olaszország is. (Utóbbi Európa negyedik legnagyobb gazdasága; a recesszióból még nem sikerült kijönnie, adóssága viszont idén az Európai Bizottság előrejelzése szerint elérheti a GDP 117 százalékát.) Ezek összeomlását szakértők szerint végképp nem engedheti meg magának az ECB, ezért biztos, hogy még jó darabig nem jutnak szóhoz a monetáris héják. Az ő pozíciójukat legfeljebb az erősítheti majd - de az sem rövid távon -, ha a Federal Reserve a diszkontkamat után elkezdi a most 0-0,25 százalékos sávban megállapított alapkamat emelését is. A határidős jegyzések alapján a piac 52 százalékos esélyt ad annak, hogy a Fed szeptember végén már növeli a hitelköltségeket - az elemzők talán tisztábban látnak majd e hét második felére, amikor Ben Bernanke, a szervezet elnöke kongresszusi meghallgatásán utalhat arra, mire készülnek.
