Állítsd be, hogy az Economx az elsők között legyen a Google-találatokban!
Kialakulóban van a kétsebességes Európa, ha nem is úgy, ahogy attól korábban az unió politikai egységét féltők tartottak: a kétféle tempó a válságból való kilábalásban mutatkozik meg a pénteken közzétett harmadik negyedéves GDP-adatok fényében. Az eurózóna két vezető gazdasága, a német és a francia túl van a technikai recesszión, hiszen kétszer egymás után pozitív negyedév/negyedéves növekedést tudtak felmutatni. Ez akkor is örvendetes, ha a július-szeptemberi időszakban elért bővülés elmaradt az elemzői várakozásoktól, amit különösen a 0,3 százalékos adatával az előző negyedévit megismétlő Franciaországtól vettek rossz néven, miután egyes mutatói, például a beszerzői menedzserindexek, azt vetítették előre, hogy jobban teljesít majd Németországnál. A francia belső fogyasztás növekedése azonban a nullával volt egyenlő, noha a kormány itt is bevetette az élénkítés csodafegyverét, a roncsprémiumot. Utóbbi eszközzel Németországban is éltek - a negyedév végén újraválasztott Angela Merkel kormánya mindent összevéve 85 milliárd eurót költ gazdaságösztönzésre -, a 0,7 százalékos negyedéves gyarapodást elérő németeknél viszont a globális kereslet hatására már jobban beindult az export is, magával húzva a beruházásokat. Öt negyedévnyi mínusz után pozitív előjel áll az olasz negyedév/negyedéves adat előtt is - javarészt itt is az exportnak köszönhetően -, de a bővülés mértéke itt csalódást keltett, 0,6 százalékos tényadat áll szemben a 0,8 százalékos várakozásokkal. (Az év/éves adatok még bőven a negatív tartományban vannak az összes negyedéves növekedést mutató országban.)
Továbbra is zsugorodik azonban a spanyol gazdaság, ahol az ingatlanbuborék kipukkanása nyomán 20 százalék felé közelít a munkanélküliség, így a fogyasztás megmozdulásáról szó sincs, de negatív az irány az aggasztó fiskális helyzetben levő Görögországban és az exportfüggő Finnországban is. Összességében az eurózóna azért GDP-növekedést tudott elérni a harmadik negyedévben, még ha csak 0,2 százalékost is, de a túlságosan eltérő tempójú élénkülés komoly fejtörést okozhat még az Európai Központi Banknak (ECB). Az eurózóna jegybankjánál elemzők szerint már gondolkoznak a monetáris ösztönzés leépítésének módján és idején, ám ezt még csak a már bővülésnek indult gazdaságok viselnék el a valutaövezetben. Ráadásul náluk is fennáll a veszély, hogy a növekvő munkanélküliség "visszahűti" az épphogy beindult fogyasztást - amely egyébként is megtorpanhat, miután leállnak a roncsprémium típusú élénkítő manőverek. Számos elemző véli úgy, nem látni, mi indíthat be egy fenntartható növekedést - az ING egyik szakembere ezt úgy fogalmazta meg, hogy a rossz idők már véget értek, de a jó idők még nem kezdődtek meg.
